Tündér Rózsa legendája
Bobby Leng:
Tündér Rózsa legendája
- vers -
Így mesélték, így mesélem:
Valamikor réges-régen
Az időknek kezdetén
Élt egy fiatal legény.
Szerelmes lett egy lányba
Tündérkirály lányába.
A leány nagyon szép volt
Különösen, ha dalolt.
Hosszú haja földig ért
Hajlott nádnak szálaként.
Füvek meg nem hajoltak
Könnyűded lépte alatt.
Rózsa volt a lány neve
Szebb név vajon kellhet-e?
Szerették egymást nagyon
Ámde egy hűs hajnalon
Fiúnak nyoma veszett
Ugyan vajon hol lehet?
Elrabolták? Elszökött?
Mi van a dolog mögött?
Nem tudta azt senki sem
Hogy a király hirtelen
Elvitette messzire
Egy tengeri szigetre.
Nem szívelte, mert szegény
Csak nincstelen a legény.
A lányához gazdag úr
Az való, - hát dúlva fúl.
Mérges a szép lányára
Adjon többet magára
Ne ereszkedjék le ő
Mert majd gazdag férfi jő
Ki elveszi Rózsa-lányt.
A király már rátalált:
Egy jó vőlegényt hozott
És hozományt is adott.
Nyélbeütik holnap már
A menyegzőt, s lesz nagy bál.
Megrémült a szép leány
És a fehér homlokán
Csupa ránc lett, s szürke gond
Hogy apjának mit is mond.
Ellene mit sem tehet
Ámde az mégse lehet
Hogy ő máshoz menne, mert
Senki mást ő nem szeret.
Volt nem messze ott egy tó
Hulláma oly ringató
Csónakba szállt Rózsa-lány
Aznap este alkonyán.
Menekült volna szegény
Siratja a szép legényt
Aki övé nem lehet
Nem nyújthat neki kezet.
A csónakkal menekült
Ám lehet, hogy elmerült:
Mi történt, nem tudja más
Csak a tóparton a sás.
Nádas szélén csónak áll
De nincs benne a leány
Ugrott vagy beleesett
Nem tudni, hogy mi lehet
De nem került már elő
Hiába is jött a vő.
Tündérkirály leánya
Nem lett belőle mátka.
Tündérkirály keresi
Ámde sehol nem leli
Égen-földön, föld alatt
S a lagzi így elmaradt.
Hiába sír a király
A lányra rá nem talál.
Rózsának már hűlt helye
Inkább lett volna vele
Az az árva és szegény
Szerelmetes kis legény!
De hiába bánja már
A bűnét Tündérkirály
A lány elő nem került
Csupán a szél hegedült.
Mi is történt aznapon
Szép vérvörös alkonyon?
Tündér Rózsa csónakja
Sietett a túlpartra
Feltámadt a hideg szél
Ettől sok nagy hullám kél
S megbillent a kis csónak.
Egy a vége száz szónak:
Szegény leány elmerült
Szép haja vízre terült.
Meglátta a boszorka
Kinek víz az otthona.
A lány akkor már nem élt
Megfulladt, és elalélt
Víziboszorkány fogta
Levitte a várába.
Segíteni nem tudott
Pedig varázsolgatott
De a lány nem éledt fel
Hiába, már nem felel.
Boszorkány eltemette
Vára melletti kertbe.
Föveny lett az otthona
Szegény élte mostoha.
Könnyet hullajt boszorkány
Ahol fekszik a leány
És lám: növény fakadott
Azon nyomban és legott.
A szára csak egyre nőtt
Nem volt ilyen azelőtt!
Kibukkant a víz felett
- Ez egy csoda lehetett
Mert levele, virága
Rögtön szökkentek szárba.
Víz felszínén lebegő
Virágbimbó egyre nő
Hatalmasan kinyílik
Mint ahogyan az illik:
Ezer szirmú virága
Kinyílott a világra.
Kelyhében ott tündököl
Szirmai közt gyémántkönny
Ezer cseppje vízharmat
Napfény rajta ottragad.
A boszorkány csodálta
Milyen szép a virágja
Holt lány hamvaiból itt
Milyen szépen kivirít.
Őrizgeti, becézi
Minden reggel megnézi
Sose hervad a virág
Bogár, hernyó sose rág
Örökéletű lehet
Kápráztatja a szemet.
Sok idő telt azóta
Sokszor szállt köd a tóra
S egyszer egy hűs hajnalon
Egy halász a tóparton
Miközben épp kikötött
A tóparti sás között
Akkor ottan meglátott
Gyönyörűszép virágot.
Fehér szirma ragyogott
Messzire világított
Ringott a víz felszínén
Szirmát borzolta a szél
Két hatalmas levele
Mint óriás tenyere
Tó felszínén elterült
Víznek alá nem merült.
A halász csodálkozott
Mert még nem találkozott
Ilyesmivel azelőtt
S felvette az evezőt.
Oda akart evezni
A virágot leszedni
De amint közeledett
A tóba beleesett
Elmerült és vége már
Megölelte a halál.
Ha el is telt sok idő
S éjre éj s nap napra jő:
Legényke a szigetrül
Valahogy megmenekül
Kalózokkal útrakel
Hazavivő útra lel.
De hiába keresi
A szerelmét nem leli.
Tópartra kiballagott
Sok-sok könnyet hullatott.
Látta víziboszorkány
Odament, s mondta: a lány
Rég halott, s az a virág
Melyet jól elrejt a nád
Ő az ott, belőle kélt
Mikor végleg elalélt.
Kérte ottan a legény
Könnyek között a szegény:
Vinné őt le a tóba
Nyugta addig nem volna.
A boszorka levitte
Vára mellett letette.
Zokog és sír a szegény
Szerelmetes kislegény.
Sok-sok könnyet hullatott
Hogy a szerelme halott.
Leborult a hantjára
Tőrét szívébe mártja.
Holtan omlott sírjára
Szegény szerelmes pára.
A boszorkány megijedt
Jaj, ilyet hogy tehetett
A legényke, jaj, de kár
Semmit se tehet mostmár.
Eltemette melléje
S a leány és legényke
Egymás mellett nyugszanak.
Örök idők fussanak...
A legénynek sírjából
Növény nőtt a hamvából
Fehér virág mellé ott
S bíborvörös szirma volt.
Amaz szárára folyott
Mintha kéz-kézben fogott
Tekeredtek egymásba
Legalább a halálba.’
Kerestette a király
De nem lett meg a leány.
Valahogy megtudta, hogy
A szép virág lánya volt.
Leszakítni akarta
Hogy uralkodjon rajta
Holtában is zsarnokan
S szitkozódott hangosan.
A boszorkány meglátta
És átkot küldött rája:
Varázsolt, hogy béka lett
S békanyelven brekegett.
És varázsolt mégegyet:
S sok-sok virág ott-termett
Tele lett velük a tó
Fehér színben virító
És mellettük bíborszín
Üde virág mind kinyílt
És sok levél mindenütt
Tó felszínén elterült.
Tündér-béka keresi
A lányát, de nem leli
Ugrálhat már, hiába:
Melyik az ő virága?
Mász levélről levélre
Bújhat bele kelyhébe
Kiáltozhat kedvére
Le is úszhat a mélybe
Kérdezheti brekegve
Nincsen, aki felelne
Brekegését nem érti
S nem válaszolhat néki.
Többi békát, ha kérdi
Szívszaggatón, ha kéri
Mindhiába, senki se
Tudja, mit kék’ tennie
Soha nem tudhatja meg
Hogy a szerelmeseket
Oltalmazza tófenék
Ott nyugszanak halva rég.
Jaj, milyen rég volt ez már
Hogy a szép szerelmespár
A mély tóba’ elmerült
Soha elő nem került.
Elfeledve a király
És a víziboszorkány
És hogy hol volt az a tó
S a nádas, a suttogó
Hol a tündérek laktak
Ezer éve már annak.
Oly sok idő elhaladt
Csak az emléke maradt
Hogy volt egyszer, valaha
Valahol egy nagy csoda:
Virág lett a semmiből:
Szerelmesek testiből
Oly virág, mely ma is él
S mindig-mindig újra kél
S minden tóban azóta
Nyílik ily tavi rózsa
Ringatóz a víz fölött
Lótuszvirág, vízitök
Tündérrózsa - soknevű
E virág, e gyönyörű.
Leszakítni nem lehet
Vázában nem állna meg
Harmatgyönge szára van
S két fiatal ártatlan
Szerelmét jelképezi
Ahogy egymást öleli.
VÉGE
Tündér Rózsa legendája
- vers -
Így mesélték, így mesélem:
Valamikor réges-régen
Az időknek kezdetén
Élt egy fiatal legény.
Szerelmes lett egy lányba
Tündérkirály lányába.
A leány nagyon szép volt
Különösen, ha dalolt.
Hosszú haja földig ért
Hajlott nádnak szálaként.
Füvek meg nem hajoltak
Könnyűded lépte alatt.
Rózsa volt a lány neve
Szebb név vajon kellhet-e?
Szerették egymást nagyon
Ámde egy hűs hajnalon
Fiúnak nyoma veszett
Ugyan vajon hol lehet?
Elrabolták? Elszökött?
Mi van a dolog mögött?
Nem tudta azt senki sem
Hogy a király hirtelen
Elvitette messzire
Egy tengeri szigetre.
Nem szívelte, mert szegény
Csak nincstelen a legény.
A lányához gazdag úr
Az való, - hát dúlva fúl.
Mérges a szép lányára
Adjon többet magára
Ne ereszkedjék le ő
Mert majd gazdag férfi jő
Ki elveszi Rózsa-lányt.
A király már rátalált:
Egy jó vőlegényt hozott
És hozományt is adott.
Nyélbeütik holnap már
A menyegzőt, s lesz nagy bál.
Megrémült a szép leány
És a fehér homlokán
Csupa ránc lett, s szürke gond
Hogy apjának mit is mond.
Ellene mit sem tehet
Ámde az mégse lehet
Hogy ő máshoz menne, mert
Senki mást ő nem szeret.
Volt nem messze ott egy tó
Hulláma oly ringató
Csónakba szállt Rózsa-lány
Aznap este alkonyán.
Menekült volna szegény
Siratja a szép legényt
Aki övé nem lehet
Nem nyújthat neki kezet.
A csónakkal menekült
Ám lehet, hogy elmerült:
Mi történt, nem tudja más
Csak a tóparton a sás.
Nádas szélén csónak áll
De nincs benne a leány
Ugrott vagy beleesett
Nem tudni, hogy mi lehet
De nem került már elő
Hiába is jött a vő.
Tündérkirály leánya
Nem lett belőle mátka.
Tündérkirály keresi
Ámde sehol nem leli
Égen-földön, föld alatt
S a lagzi így elmaradt.
Hiába sír a király
A lányra rá nem talál.
Rózsának már hűlt helye
Inkább lett volna vele
Az az árva és szegény
Szerelmetes kis legény!
De hiába bánja már
A bűnét Tündérkirály
A lány elő nem került
Csupán a szél hegedült.
Mi is történt aznapon
Szép vérvörös alkonyon?
Tündér Rózsa csónakja
Sietett a túlpartra
Feltámadt a hideg szél
Ettől sok nagy hullám kél
S megbillent a kis csónak.
Egy a vége száz szónak:
Szegény leány elmerült
Szép haja vízre terült.
Meglátta a boszorka
Kinek víz az otthona.
A lány akkor már nem élt
Megfulladt, és elalélt
Víziboszorkány fogta
Levitte a várába.
Segíteni nem tudott
Pedig varázsolgatott
De a lány nem éledt fel
Hiába, már nem felel.
Boszorkány eltemette
Vára melletti kertbe.
Föveny lett az otthona
Szegény élte mostoha.
Könnyet hullajt boszorkány
Ahol fekszik a leány
És lám: növény fakadott
Azon nyomban és legott.
A szára csak egyre nőtt
Nem volt ilyen azelőtt!
Kibukkant a víz felett
- Ez egy csoda lehetett
Mert levele, virága
Rögtön szökkentek szárba.
Víz felszínén lebegő
Virágbimbó egyre nő
Hatalmasan kinyílik
Mint ahogyan az illik:
Ezer szirmú virága
Kinyílott a világra.
Kelyhében ott tündököl
Szirmai közt gyémántkönny
Ezer cseppje vízharmat
Napfény rajta ottragad.
A boszorkány csodálta
Milyen szép a virágja
Holt lány hamvaiból itt
Milyen szépen kivirít.
Őrizgeti, becézi
Minden reggel megnézi
Sose hervad a virág
Bogár, hernyó sose rág
Örökéletű lehet
Kápráztatja a szemet.
Sok idő telt azóta
Sokszor szállt köd a tóra
S egyszer egy hűs hajnalon
Egy halász a tóparton
Miközben épp kikötött
A tóparti sás között
Akkor ottan meglátott
Gyönyörűszép virágot.
Fehér szirma ragyogott
Messzire világított
Ringott a víz felszínén
Szirmát borzolta a szél
Két hatalmas levele
Mint óriás tenyere
Tó felszínén elterült
Víznek alá nem merült.
A halász csodálkozott
Mert még nem találkozott
Ilyesmivel azelőtt
S felvette az evezőt.
Oda akart evezni
A virágot leszedni
De amint közeledett
A tóba beleesett
Elmerült és vége már
Megölelte a halál.
Ha el is telt sok idő
S éjre éj s nap napra jő:
Legényke a szigetrül
Valahogy megmenekül
Kalózokkal útrakel
Hazavivő útra lel.
De hiába keresi
A szerelmét nem leli.
Tópartra kiballagott
Sok-sok könnyet hullatott.
Látta víziboszorkány
Odament, s mondta: a lány
Rég halott, s az a virág
Melyet jól elrejt a nád
Ő az ott, belőle kélt
Mikor végleg elalélt.
Kérte ottan a legény
Könnyek között a szegény:
Vinné őt le a tóba
Nyugta addig nem volna.
A boszorka levitte
Vára mellett letette.
Zokog és sír a szegény
Szerelmetes kislegény.
Sok-sok könnyet hullatott
Hogy a szerelme halott.
Leborult a hantjára
Tőrét szívébe mártja.
Holtan omlott sírjára
Szegény szerelmes pára.
A boszorkány megijedt
Jaj, ilyet hogy tehetett
A legényke, jaj, de kár
Semmit se tehet mostmár.
Eltemette melléje
S a leány és legényke
Egymás mellett nyugszanak.
Örök idők fussanak...
A legénynek sírjából
Növény nőtt a hamvából
Fehér virág mellé ott
S bíborvörös szirma volt.
Amaz szárára folyott
Mintha kéz-kézben fogott
Tekeredtek egymásba
Legalább a halálba.’
Kerestette a király
De nem lett meg a leány.
Valahogy megtudta, hogy
A szép virág lánya volt.
Leszakítni akarta
Hogy uralkodjon rajta
Holtában is zsarnokan
S szitkozódott hangosan.
A boszorkány meglátta
És átkot küldött rája:
Varázsolt, hogy béka lett
S békanyelven brekegett.
És varázsolt mégegyet:
S sok-sok virág ott-termett
Tele lett velük a tó
Fehér színben virító
És mellettük bíborszín
Üde virág mind kinyílt
És sok levél mindenütt
Tó felszínén elterült.
Tündér-béka keresi
A lányát, de nem leli
Ugrálhat már, hiába:
Melyik az ő virága?
Mász levélről levélre
Bújhat bele kelyhébe
Kiáltozhat kedvére
Le is úszhat a mélybe
Kérdezheti brekegve
Nincsen, aki felelne
Brekegését nem érti
S nem válaszolhat néki.
Többi békát, ha kérdi
Szívszaggatón, ha kéri
Mindhiába, senki se
Tudja, mit kék’ tennie
Soha nem tudhatja meg
Hogy a szerelmeseket
Oltalmazza tófenék
Ott nyugszanak halva rég.
Jaj, milyen rég volt ez már
Hogy a szép szerelmespár
A mély tóba’ elmerült
Soha elő nem került.
Elfeledve a király
És a víziboszorkány
És hogy hol volt az a tó
S a nádas, a suttogó
Hol a tündérek laktak
Ezer éve már annak.
Oly sok idő elhaladt
Csak az emléke maradt
Hogy volt egyszer, valaha
Valahol egy nagy csoda:
Virág lett a semmiből:
Szerelmesek testiből
Oly virág, mely ma is él
S mindig-mindig újra kél
S minden tóban azóta
Nyílik ily tavi rózsa
Ringatóz a víz fölött
Lótuszvirág, vízitök
Tündérrózsa - soknevű
E virág, e gyönyörű.
Leszakítni nem lehet
Vázában nem állna meg
Harmatgyönge szára van
S két fiatal ártatlan
Szerelmét jelképezi
Ahogy egymást öleli.
VÉGE