A ballagás
Bobby Leng:
A ballagás
Igaz történet
A ballagás napja eljött. A középiskolás fiúk és lányok szép egyenruhába öltöztek, és rokonaik kíséretében az iskolaépületben gyülekeztek.
A barátok, két fiú, akik egy osztályba jártak, itt találkoztak. Szüleik is ismerték egymást, de végül elsodródtak egymástól a tömegben. Amikor mindennek vége lett, és mindenki hazament már, otthon beszélgettek az egyik barát és a szülők. Kiderült, hogy a másik fiú elpanaszolta a barátjának az ünnepségen, hogy náluk nem lesz ünnepi ebéd, mert nincs mit enniük. Üres a hűtő.
Akkor ez a család azonnal cselekedett. Milyen szerencse, hogy jó sok ételt készítettek el már előző nap, mert tudták, hogy csak dél körül érnek vissza, és nem lesz idő a főzőcskére. Az előre elkészített ételből felét elcsomagolták, meg üdítőitalokat, és autóba ültek, hogy a másik fiú ballagását is megünnepeljék, ne csak a saját fiukét.
Amikor odaértek, nagy volt a meglepetés. Amikor meg kipakolták, amit hoztak, akkor meg végképp nagy lett az öröm! Olyan boldogok voltak, hogy azt szavakkal leírni nem lehet. Azok, akik az ajándékot hozták, elugrottak a vidék leghíresebb cukrászdájához, ami ott volt a környéken, és nagyon finom, különleges, sehol máshol nem kapható óriási süteményeket vásároltak a szegény család részére.
Amikor mindent bepakoltak a hűtőbe, az asszony megkérdezte:
- De ugye, azért mi is ehetünk belőle?
Mert azt gondolta, hogy mindez a fiuké, hiszen az ő ballagási ünnepe lenne ez.
Hát ezen aztán nevettek egy jót. Hát persze, hogy közösen kell hogy elfogyasszák a fiukkal!
Az ajándékozók el is indultak haza, hagyták, hogy a megajándékozottak kellemesen együtt legyenek és a finom ebédet együtt költhessék el.
Őrájuk pedig várt otthon az ebéd. A fele megmaradt, azt megtartották maguknak.
Azután már nem veszítették el szem elől ezt a családot, és időnként, különösen nagyobb ünnepeken élelmiszer-csomagokkal megrakottan látogattak el hozzájuk néhány röpke órácskára. Ilyenkor hamar távoztak, hagyták, hogy az ajándéknak örvendezhessenek. És örültek, hogy adhatnak, hogy lehetőségük van rá.
Ameddig erre szükségük volt a másikaknak.
Mert később, néhány esztendő múlva, amikor amazok sorsa kicsit jobbra fordult, már nem volt szükség rá, elboldogultak segítség nélkül is.
De a nehéz időket így talán könnyebb volt átvészelniük.
VÉGE
A ballagás
Igaz történet
A ballagás napja eljött. A középiskolás fiúk és lányok szép egyenruhába öltöztek, és rokonaik kíséretében az iskolaépületben gyülekeztek.
A barátok, két fiú, akik egy osztályba jártak, itt találkoztak. Szüleik is ismerték egymást, de végül elsodródtak egymástól a tömegben. Amikor mindennek vége lett, és mindenki hazament már, otthon beszélgettek az egyik barát és a szülők. Kiderült, hogy a másik fiú elpanaszolta a barátjának az ünnepségen, hogy náluk nem lesz ünnepi ebéd, mert nincs mit enniük. Üres a hűtő.
Akkor ez a család azonnal cselekedett. Milyen szerencse, hogy jó sok ételt készítettek el már előző nap, mert tudták, hogy csak dél körül érnek vissza, és nem lesz idő a főzőcskére. Az előre elkészített ételből felét elcsomagolták, meg üdítőitalokat, és autóba ültek, hogy a másik fiú ballagását is megünnepeljék, ne csak a saját fiukét.
Amikor odaértek, nagy volt a meglepetés. Amikor meg kipakolták, amit hoztak, akkor meg végképp nagy lett az öröm! Olyan boldogok voltak, hogy azt szavakkal leírni nem lehet. Azok, akik az ajándékot hozták, elugrottak a vidék leghíresebb cukrászdájához, ami ott volt a környéken, és nagyon finom, különleges, sehol máshol nem kapható óriási süteményeket vásároltak a szegény család részére.
Amikor mindent bepakoltak a hűtőbe, az asszony megkérdezte:
- De ugye, azért mi is ehetünk belőle?
Mert azt gondolta, hogy mindez a fiuké, hiszen az ő ballagási ünnepe lenne ez.
Hát ezen aztán nevettek egy jót. Hát persze, hogy közösen kell hogy elfogyasszák a fiukkal!
Az ajándékozók el is indultak haza, hagyták, hogy a megajándékozottak kellemesen együtt legyenek és a finom ebédet együtt költhessék el.
Őrájuk pedig várt otthon az ebéd. A fele megmaradt, azt megtartották maguknak.
Azután már nem veszítették el szem elől ezt a családot, és időnként, különösen nagyobb ünnepeken élelmiszer-csomagokkal megrakottan látogattak el hozzájuk néhány röpke órácskára. Ilyenkor hamar távoztak, hagyták, hogy az ajándéknak örvendezhessenek. És örültek, hogy adhatnak, hogy lehetőségük van rá.
Ameddig erre szükségük volt a másikaknak.
Mert később, néhány esztendő múlva, amikor amazok sorsa kicsit jobbra fordult, már nem volt szükség rá, elboldogultak segítség nélkül is.
De a nehéz időket így talán könnyebb volt átvészelniük.
VÉGE