A kékpulóveres lány
Bobby Leng:
A kékpulóveres lány
Igaz történet
A településen letáborozott a céllövölde, meg a körhinta. A fiatalok ott nyüzsögtek minden nap délután és este.
Egyik délután a körhintázás után a rikító világoskék-pulóveres lányka hazafelé indult. Egy fiú kísérte. Még nem jártak messze, amikor hallják ám, hogy a bemondó a körhintás bódéból szívküldit küld - ilyet lehet kérni pár forintért, szoktak is a fiúk, és egy szép dalt játszanak le a készletből a szeretett lánynak. Szóval a szívküldi így hangzott:
- Küldik ezt a dalt egy kékpulóveres lánynak - és már szólt is a zene, szállt a háztetők és utcák felett.
A kékpulóveres lány megkérdezte a mellette baktató fiút:
- Te küldted a dalt?
- Nem - vágta rá a fiú. Gondolta: lehet, hogy más kékpulcsis lány is volt ott szórakozni, nem biztos, hogy ennek a lánynak szól a dal. De az is lehet, hogy neki szól, de hogy ki küldhette, azt nem árulta el a hangosbemondóba a körhintás ember.
Sohase derült ki, hogy a dalt ki küldte, és hogy egyáltalán kinek. De ez nem is baj. Talán ez a dolog romantikája. Meg a szivacsrózsa, és a tükrös mézeskalács-szív, vagy a mézeskalácshuszár, meg a mézes korongokból felfűzött nyaklánc, amit a fiúk a céllövöldében nyertek a lányok számára. Ha eltalálták a hurkapálcikát, elvihették a rajta lévő figurát, vagy amit a céllövöldés nekik adott cserébe. Csak lőjenek minél többet a ferde hordásúra beállított légpuskákkal, amikkel igazán művészet volt bármit is eltalálni... talán csak sokadszorra! Hát a fiúk megtettek minden tőlük telhetőt, szó nem érhette a házuk elejét - vagyis nem lehetett rájuk panasz!
VÉGE
A kékpulóveres lány
Igaz történet
A településen letáborozott a céllövölde, meg a körhinta. A fiatalok ott nyüzsögtek minden nap délután és este.
Egyik délután a körhintázás után a rikító világoskék-pulóveres lányka hazafelé indult. Egy fiú kísérte. Még nem jártak messze, amikor hallják ám, hogy a bemondó a körhintás bódéból szívküldit küld - ilyet lehet kérni pár forintért, szoktak is a fiúk, és egy szép dalt játszanak le a készletből a szeretett lánynak. Szóval a szívküldi így hangzott:
- Küldik ezt a dalt egy kékpulóveres lánynak - és már szólt is a zene, szállt a háztetők és utcák felett.
A kékpulóveres lány megkérdezte a mellette baktató fiút:
- Te küldted a dalt?
- Nem - vágta rá a fiú. Gondolta: lehet, hogy más kékpulcsis lány is volt ott szórakozni, nem biztos, hogy ennek a lánynak szól a dal. De az is lehet, hogy neki szól, de hogy ki küldhette, azt nem árulta el a hangosbemondóba a körhintás ember.
Sohase derült ki, hogy a dalt ki küldte, és hogy egyáltalán kinek. De ez nem is baj. Talán ez a dolog romantikája. Meg a szivacsrózsa, és a tükrös mézeskalács-szív, vagy a mézeskalácshuszár, meg a mézes korongokból felfűzött nyaklánc, amit a fiúk a céllövöldében nyertek a lányok számára. Ha eltalálták a hurkapálcikát, elvihették a rajta lévő figurát, vagy amit a céllövöldés nekik adott cserébe. Csak lőjenek minél többet a ferde hordásúra beállított légpuskákkal, amikkel igazán művészet volt bármit is eltalálni... talán csak sokadszorra! Hát a fiúk megtettek minden tőlük telhetőt, szó nem érhette a házuk elejét - vagyis nem lehetett rájuk panasz!
VÉGE