A nagynéni
Bobby Leng:
A nagynéni
Igaz történet
A nagynéninek sajnos nem lehetett gyermeke. Nagyon szenvedett, mert imádta a gyerekeket és testvéreinek is születtek gyermekei, csak épp neki nem adta meg a Jóisten ezt a kegyet - szokta mondogatni. Férje türelemmel viselte a dolgot. A néni orvosok nyakára is járkált, de akkoriban még nem volt mód rá, hogy valamit tegyenek ez ügyben.
Semmi se használt és nem segített a bajukon. Gyerekek iránti szeretetét a testvéreinek gyerekei felé fordította hát, mi mást is tehetett volna. Ugyanis az örökbefogadás se jött össze, mert nem tudtak megegyezni benne a férjével. Ha egyik akarta, akkor épp a másik nem, s ha a másik akarta, akkor meg az egyiknek nem fűlt hozzája a foga. Volt olyan is, hogy az egyikük kettőt akart volna, míg a másikuk csak egyet, ilyeténformán tehát sose sikerült megegyezniük, hogy mi legyen.
Elmúlt sok-sok év, és a házaspár nagyszülői korba lépett. Mostmár szóba se jöhet többé az örökbefogadás, mert úgy vélték, hogy nem lenne a felnevelésre elég idejük már. Így hát a férfinak maradt a csendes beletörődés, míg az asszony továbbra is kesergett, és sokat sírdogált. Ő nem tudott sehogyse belenyugodni.
Egyszer találkozott egy rokonnal. Mindenféléről szó esett, többek között erről is, mint örökzöld téma, ami megunhatatlan és megfejthetetlen.
A nagynéni elmesélte, hogy ki mindenkinek van gyereke az utcájukban, milyen szépek vagy épp rosszak, milyenek, s hogy az egyik szomszédban rosszul bánnak a gyerekkel, de nem mer beavatkozni. Meg hogy egy másik szomszédban van két gyerek is, de mindkettő olyan neveletlen, hogy nem bírnak velük a szüleik, visszabeszélnek, hanyagok, lopósak, miegyéb. Akármit tesznek is, sehogyse sikerül belőlük rendes gyereket nevelni, pedig a szülők rendesek. Mondja a néne: - Nem bírnám, belebetegednék, az biztos, ha ilyen gyerekem lenne!
Erre azt mondja a rokon:
- Hát látod, lehet, hogy épp ezért nincsen gyereked! Mert van, aki szerencsés, és jó gyereke van, mert ahhoz, hogy jó gyereke legyen valakinek, kettőn áll a vásár: a szülőn is és a gyereken is sok múlik. De van, hogy a szülő mindent megtesz, ami csak lehetséges és ami erejéből telik, mégse lesz jó a gyereke, s akkor majd’ belepusztul a bánatba, mégse tehet semmit se, hogyha rossz társaságba keveredik és rossz emberek hatása alá kerül az a gyerek, s nem hallgat a szép szóra. Lehet, hogy neked is azért nem lett gyereked, mert rossz lett volna, és belepusztultál volna a bánatba. Nyugodjál bele mostmár, mást úgyse tehetsz. Ne sírjál, ne bánkódjál tovább ezen. Inkább legyél hálás, hogy mindezt nem kellett megérned.
A nagynéni elgondolkodott ezen, és talán egy csöppet meg is nyugodott.
VÉGE
A nagynéni
Igaz történet
A nagynéninek sajnos nem lehetett gyermeke. Nagyon szenvedett, mert imádta a gyerekeket és testvéreinek is születtek gyermekei, csak épp neki nem adta meg a Jóisten ezt a kegyet - szokta mondogatni. Férje türelemmel viselte a dolgot. A néni orvosok nyakára is járkált, de akkoriban még nem volt mód rá, hogy valamit tegyenek ez ügyben.
Semmi se használt és nem segített a bajukon. Gyerekek iránti szeretetét a testvéreinek gyerekei felé fordította hát, mi mást is tehetett volna. Ugyanis az örökbefogadás se jött össze, mert nem tudtak megegyezni benne a férjével. Ha egyik akarta, akkor épp a másik nem, s ha a másik akarta, akkor meg az egyiknek nem fűlt hozzája a foga. Volt olyan is, hogy az egyikük kettőt akart volna, míg a másikuk csak egyet, ilyeténformán tehát sose sikerült megegyezniük, hogy mi legyen.
Elmúlt sok-sok év, és a házaspár nagyszülői korba lépett. Mostmár szóba se jöhet többé az örökbefogadás, mert úgy vélték, hogy nem lenne a felnevelésre elég idejük már. Így hát a férfinak maradt a csendes beletörődés, míg az asszony továbbra is kesergett, és sokat sírdogált. Ő nem tudott sehogyse belenyugodni.
Egyszer találkozott egy rokonnal. Mindenféléről szó esett, többek között erről is, mint örökzöld téma, ami megunhatatlan és megfejthetetlen.
A nagynéni elmesélte, hogy ki mindenkinek van gyereke az utcájukban, milyen szépek vagy épp rosszak, milyenek, s hogy az egyik szomszédban rosszul bánnak a gyerekkel, de nem mer beavatkozni. Meg hogy egy másik szomszédban van két gyerek is, de mindkettő olyan neveletlen, hogy nem bírnak velük a szüleik, visszabeszélnek, hanyagok, lopósak, miegyéb. Akármit tesznek is, sehogyse sikerül belőlük rendes gyereket nevelni, pedig a szülők rendesek. Mondja a néne: - Nem bírnám, belebetegednék, az biztos, ha ilyen gyerekem lenne!
Erre azt mondja a rokon:
- Hát látod, lehet, hogy épp ezért nincsen gyereked! Mert van, aki szerencsés, és jó gyereke van, mert ahhoz, hogy jó gyereke legyen valakinek, kettőn áll a vásár: a szülőn is és a gyereken is sok múlik. De van, hogy a szülő mindent megtesz, ami csak lehetséges és ami erejéből telik, mégse lesz jó a gyereke, s akkor majd’ belepusztul a bánatba, mégse tehet semmit se, hogyha rossz társaságba keveredik és rossz emberek hatása alá kerül az a gyerek, s nem hallgat a szép szóra. Lehet, hogy neked is azért nem lett gyereked, mert rossz lett volna, és belepusztultál volna a bánatba. Nyugodjál bele mostmár, mást úgyse tehetsz. Ne sírjál, ne bánkódjál tovább ezen. Inkább legyél hálás, hogy mindezt nem kellett megérned.
A nagynéni elgondolkodott ezen, és talán egy csöppet meg is nyugodott.
VÉGE