A planétás
Bobby Leng:
A planétás
Igaz történet
A vásárban ott tolongott mindenki: kicsik, nagyok, apák, anyák, nagypapák, nagymamák, szerelmespárok.
Az ilyen párocskáknak kínálta fel a planétás, hogy megmondja a jövőjüket.
A planétás ember egy kis dobozkát tartott a kezében, a dobozkában pedig sorban, mint kártyácskák, sok-sok fehér papírcetli sorakozott. A papícetlikre különféle mondatok voltak felírva. A planétás hangosan kiáltozva kínálta a jövendő titkait, kis pénzecskéért cserébe.
A planétás ember vállán apró fehér tengerimalacka kuksolt, az ő tiszte volt, hogy kihúzzon egyet-egyet a dobozban lévő papírdarabokból. Ilyenkor megragadott egyet apró fogacskáival, kihúzta a többi közül, és a planétás felolvasta, ami arra írva volt.
A fiatalok nevetve állták körül, és sorra fizettek, majd a malacka kihúzkodta a fecniket, a planétás pedig felolvasta a szentenciát.
Aztán mindenki továbbment a dolgára, a planétás pedig tovább kínálgatta tudományát.
Arra járt egy újabb párocska. Kézenfogva közeledtek, és a lány megállt megcsodálni a tengerimalackát. Mert ő addig még ilyet nem látott.
A fiú kérte a planétást: ugyan, húzzon már ki egy cetlit a malacka a lánynak! Ki is fizette az árát, s a malacka pedig odahajolt a dobozkához, picike fogacskáival megragadott - nem is egy, de egyszerre két - cetlit is, de az egyiket a planétás férfi visszacsúsztatta a többi közé. A másikat meg felolvasta. Az állt rajta, hogy hosszú-hosszú utazás vár a lányra, majd a szerelmével tíz évig fognak élni boldogságban.
No, ezen jót nevetett a párocska, és továbbmentek.
Sok-sok idő eltelt azóta. Nem maradtak együtt, mindketten más-más oldalán találták meg a boldogságukat. Nemhogy hosszú, de semmilyen utazás nem következett be az egykori leányzó életében. Szerelmével nemhogy tíz évet, de egy percet sem élt együtt, sem boldogságban, sem sehogyan. De a férje elhagyta őt. Kerek tíz évig éltek külön, amikor a volt férj meghalt.
A tíz év, az stimmelt. Csak nem úgy, nem akkor, és nem azzal. Talán, ha a malacka által kihúzott két cetli közül a másikat olvasta volna fel a planétás...?
VÉGE
A planétás
Igaz történet
A vásárban ott tolongott mindenki: kicsik, nagyok, apák, anyák, nagypapák, nagymamák, szerelmespárok.
Az ilyen párocskáknak kínálta fel a planétás, hogy megmondja a jövőjüket.
A planétás ember egy kis dobozkát tartott a kezében, a dobozkában pedig sorban, mint kártyácskák, sok-sok fehér papírcetli sorakozott. A papícetlikre különféle mondatok voltak felírva. A planétás hangosan kiáltozva kínálta a jövendő titkait, kis pénzecskéért cserébe.
A planétás ember vállán apró fehér tengerimalacka kuksolt, az ő tiszte volt, hogy kihúzzon egyet-egyet a dobozban lévő papírdarabokból. Ilyenkor megragadott egyet apró fogacskáival, kihúzta a többi közül, és a planétás felolvasta, ami arra írva volt.
A fiatalok nevetve állták körül, és sorra fizettek, majd a malacka kihúzkodta a fecniket, a planétás pedig felolvasta a szentenciát.
Aztán mindenki továbbment a dolgára, a planétás pedig tovább kínálgatta tudományát.
Arra járt egy újabb párocska. Kézenfogva közeledtek, és a lány megállt megcsodálni a tengerimalackát. Mert ő addig még ilyet nem látott.
A fiú kérte a planétást: ugyan, húzzon már ki egy cetlit a malacka a lánynak! Ki is fizette az árát, s a malacka pedig odahajolt a dobozkához, picike fogacskáival megragadott - nem is egy, de egyszerre két - cetlit is, de az egyiket a planétás férfi visszacsúsztatta a többi közé. A másikat meg felolvasta. Az állt rajta, hogy hosszú-hosszú utazás vár a lányra, majd a szerelmével tíz évig fognak élni boldogságban.
No, ezen jót nevetett a párocska, és továbbmentek.
Sok-sok idő eltelt azóta. Nem maradtak együtt, mindketten más-más oldalán találták meg a boldogságukat. Nemhogy hosszú, de semmilyen utazás nem következett be az egykori leányzó életében. Szerelmével nemhogy tíz évet, de egy percet sem élt együtt, sem boldogságban, sem sehogyan. De a férje elhagyta őt. Kerek tíz évig éltek külön, amikor a volt férj meghalt.
A tíz év, az stimmelt. Csak nem úgy, nem akkor, és nem azzal. Talán, ha a malacka által kihúzott két cetli közül a másikat olvasta volna fel a planétás...?
VÉGE