A pszichológus mondja
Bobby Leng:
A pszichológus mondja
Igaz történet
Az egyszeri pszichológus sok beteg lelket meggyógyított már. Nem hétköznapi módon teszi mindezt, s nem azzal a módszerrel, mellyel a többi, átlagos pszichológus dolgozik. Sokéves munkássága eredményeként feljogosítva érzi magát arra, hogy a következőket állapítsa meg - ezzel üzenve mindenkinek, aki e kérdésekben tévúton jár:
Elsősorban:
Senki sem születik rasszistának. Él, mint mindenki más, aztán történik vele valami, vagy több dolog is, - fizikai vagy lelki behatás - amitől ez a gondolkodásmód kialakul benne. A baj az, hogy senki se kérdi meg tőle sohasem, hogy miért lett azzá.
Sokan szidják a rasszistákat, mert nem értik meg őket. Rá szeretnék erőltetni a rasszistára azt, hogy tegyen le erről a gondolkodásmódjáról. El is ítélik, mind morálisan, mind büntetőjogilag, ha hangot ad véleményének.
Csak azt nem kérdezi meg tőle senki, hogy MIÉRT. Mi oka van rá? Talán bántalmazták kisgyermek korában olyanok, akik nem az ő fajához tartoznak? Vagy kirabolták a házát? Ellopták a holmiját? Félelmet keltettek benne, sőt, tettleg is megalázták, olyankor, amikor egyedül volt és a másik fajbéliek csoportosan támadtak rá?
Más fajbéliektől rettegnie kell? Kicsalták a pénzét, vagyonát? Munkahelyén vagy lakóhelyén megalázzák? Zsarolással valami nem kívánatos dologra kényszerítik?
Mindezeket a kérdéseket nem teszik fel neki, csak elítélik, morálisan is, és van, hogy büntetőjogilag is, ha hangot ad a minden bizonnyal rossz tapasztalataiból fakadó véleményének.
Másodsorban:
Senki sem születik homoszexuálisnak. Él, mint mindenki más, aztán történik vele valami, vagy több dolog is, - fizikai vagy lelki behatás - amitől ez a gondolkodásmód kialakul benne. A baj az, hogy senki se kérdi meg tőle sohasem, hogy miért lett azzá.
Sokan szidják a homoszexuálisokat, mert nem értik meg őket. Rá szeretnék erőltetni a homoszexuálisra azt, hogy változzon meg.
Csak azt nem kérdezi meg senki, hogy milyen behatás érte, ami miatt saját nemét képtelen felvállalni? Bántalmazták kisgyermek korában? Olyan jeleneteket volt kénytelen tapasztalni, akár otthon, akár máshol, amely miatt a másik nembéliektől undorodik? Vagy csak egyszerűen divatos dolognak tartja és könnyűnek? Vagy fél a másik nembéliektől, és a meg nem feleléstől való rettegés miatt fordult saját neme felé?
Harmadsorban:
Sokan szidják a homoszexulitást ellenzőket, mert nem értik meg őket. Rájuk szeretnék erőltetni, hogy változtassanak a nézeteiken.
Csak azt nem kérdezi meg senki az ilyen embertől, hogy milyen élmény volt az, ami miatt elítéli a homoszexualitást. Bántalmazta egy homoszexuális kisgyermek korában? Vagy megbotránkoztató viselkedést tapasztalt a részükről? Vagy egyszerűen abnormálisnak tartja, a társadalomba bele nem illőnek, és morálisan rombolónak, továbbá félti a fiatalokat az ilyen szabad behatásoktól?
Jó lenne, ha elhangzanának ezek a kérdések, mielőtt még bárki bármilyen ítéletet mondana az ilyen emberek felett.
UGYANIS OK NÉLKÜL SEMMI SINCS.
Hogy mely népcsoportnak, kasztnak, rassznak, viselkedésmódnak, életfelfogásnak milyen a megítélése, arról mindig önmaga tehet.
Amennyiben velük, vagyis ezekkel kapcsolatban mindenkinek, vagy majdnem mindenkinek csak rossz tapasztalatai vannak, akkor nem azokat kell hibáztatni, akik negatív véleménnyel vannak róluk.
Hiába sértődnek meg, és kérik ki maguknak, ez nem is fog változni, ha ők maguk nem változtatnak az egész csoport viselkedésén, életfelfogásán és életstílusán. Vagyis, ha ők maguk nem akarnak beilleszkedni, akkor hiába várják mástól, hogy fogadja el feltétel nélkül az ő - akár renitens - életfelfogásukat, amely nem illik bele a normális szabályrendszerbe sehol, semmilyen - más - közösségben. Így maguk generálják a kívülrekesztettségüket, mégis másokat okolnak érte, hiszen ez így a legkönnyebb és nagyon kényelmes: azért vagyunk alul, mert kitaszítottak. Csakhogy ez nem igaz.
A betegséget meg kell gyógyítani. A beteget kórházba viszik, és nem börtönbe. Vagyis: a KIVÁLTÓ OKOT kell mindig megkeresni. S ha megtaláltuk, akkor gyógyírt kell rá találni. Ettől fog a „beteg meggyógyulni”, vagyis megváltozni: megváltoztatni véleményét, viselkedését, életfelfogását. De ezt csak akkor lehet elérni nála, ha ő is partner ebben, ha ő is akarja.
Ha azonban nem az okokat keressük, hanem büntetünk, akkor nemhogy jó eredményt nem érhetünk el, hanem egyenesen a visszájára fordul a dolog, és rosszabb lesz, dacot vált ki, ellenállást szül.
Mert ilyen az emberi természet.
S hogy milyen felnőttek leszünk, az jobbára gyermekkorban dől el. A szülők, a felnőttek döntésein és viselkedésén, s a külvilág behatásain múlik, hogy a gyerek hogyan nő fel: egészséges lelkű, és boldog felnőtt lesz-e, vagy nyomorék lelkű, torz szemléletű, agresszív ember lesz-e belőle.
VÉGE
A pszichológus mondja
Igaz történet
Az egyszeri pszichológus sok beteg lelket meggyógyított már. Nem hétköznapi módon teszi mindezt, s nem azzal a módszerrel, mellyel a többi, átlagos pszichológus dolgozik. Sokéves munkássága eredményeként feljogosítva érzi magát arra, hogy a következőket állapítsa meg - ezzel üzenve mindenkinek, aki e kérdésekben tévúton jár:
Elsősorban:
Senki sem születik rasszistának. Él, mint mindenki más, aztán történik vele valami, vagy több dolog is, - fizikai vagy lelki behatás - amitől ez a gondolkodásmód kialakul benne. A baj az, hogy senki se kérdi meg tőle sohasem, hogy miért lett azzá.
Sokan szidják a rasszistákat, mert nem értik meg őket. Rá szeretnék erőltetni a rasszistára azt, hogy tegyen le erről a gondolkodásmódjáról. El is ítélik, mind morálisan, mind büntetőjogilag, ha hangot ad véleményének.
Csak azt nem kérdezi meg tőle senki, hogy MIÉRT. Mi oka van rá? Talán bántalmazták kisgyermek korában olyanok, akik nem az ő fajához tartoznak? Vagy kirabolták a házát? Ellopták a holmiját? Félelmet keltettek benne, sőt, tettleg is megalázták, olyankor, amikor egyedül volt és a másik fajbéliek csoportosan támadtak rá?
Más fajbéliektől rettegnie kell? Kicsalták a pénzét, vagyonát? Munkahelyén vagy lakóhelyén megalázzák? Zsarolással valami nem kívánatos dologra kényszerítik?
Mindezeket a kérdéseket nem teszik fel neki, csak elítélik, morálisan is, és van, hogy büntetőjogilag is, ha hangot ad a minden bizonnyal rossz tapasztalataiból fakadó véleményének.
Másodsorban:
Senki sem születik homoszexuálisnak. Él, mint mindenki más, aztán történik vele valami, vagy több dolog is, - fizikai vagy lelki behatás - amitől ez a gondolkodásmód kialakul benne. A baj az, hogy senki se kérdi meg tőle sohasem, hogy miért lett azzá.
Sokan szidják a homoszexuálisokat, mert nem értik meg őket. Rá szeretnék erőltetni a homoszexuálisra azt, hogy változzon meg.
Csak azt nem kérdezi meg senki, hogy milyen behatás érte, ami miatt saját nemét képtelen felvállalni? Bántalmazták kisgyermek korában? Olyan jeleneteket volt kénytelen tapasztalni, akár otthon, akár máshol, amely miatt a másik nembéliektől undorodik? Vagy csak egyszerűen divatos dolognak tartja és könnyűnek? Vagy fél a másik nembéliektől, és a meg nem feleléstől való rettegés miatt fordult saját neme felé?
Harmadsorban:
Sokan szidják a homoszexulitást ellenzőket, mert nem értik meg őket. Rájuk szeretnék erőltetni, hogy változtassanak a nézeteiken.
Csak azt nem kérdezi meg senki az ilyen embertől, hogy milyen élmény volt az, ami miatt elítéli a homoszexualitást. Bántalmazta egy homoszexuális kisgyermek korában? Vagy megbotránkoztató viselkedést tapasztalt a részükről? Vagy egyszerűen abnormálisnak tartja, a társadalomba bele nem illőnek, és morálisan rombolónak, továbbá félti a fiatalokat az ilyen szabad behatásoktól?
Jó lenne, ha elhangzanának ezek a kérdések, mielőtt még bárki bármilyen ítéletet mondana az ilyen emberek felett.
UGYANIS OK NÉLKÜL SEMMI SINCS.
Hogy mely népcsoportnak, kasztnak, rassznak, viselkedésmódnak, életfelfogásnak milyen a megítélése, arról mindig önmaga tehet.
Amennyiben velük, vagyis ezekkel kapcsolatban mindenkinek, vagy majdnem mindenkinek csak rossz tapasztalatai vannak, akkor nem azokat kell hibáztatni, akik negatív véleménnyel vannak róluk.
Hiába sértődnek meg, és kérik ki maguknak, ez nem is fog változni, ha ők maguk nem változtatnak az egész csoport viselkedésén, életfelfogásán és életstílusán. Vagyis, ha ők maguk nem akarnak beilleszkedni, akkor hiába várják mástól, hogy fogadja el feltétel nélkül az ő - akár renitens - életfelfogásukat, amely nem illik bele a normális szabályrendszerbe sehol, semmilyen - más - közösségben. Így maguk generálják a kívülrekesztettségüket, mégis másokat okolnak érte, hiszen ez így a legkönnyebb és nagyon kényelmes: azért vagyunk alul, mert kitaszítottak. Csakhogy ez nem igaz.
A betegséget meg kell gyógyítani. A beteget kórházba viszik, és nem börtönbe. Vagyis: a KIVÁLTÓ OKOT kell mindig megkeresni. S ha megtaláltuk, akkor gyógyírt kell rá találni. Ettől fog a „beteg meggyógyulni”, vagyis megváltozni: megváltoztatni véleményét, viselkedését, életfelfogását. De ezt csak akkor lehet elérni nála, ha ő is partner ebben, ha ő is akarja.
Ha azonban nem az okokat keressük, hanem büntetünk, akkor nemhogy jó eredményt nem érhetünk el, hanem egyenesen a visszájára fordul a dolog, és rosszabb lesz, dacot vált ki, ellenállást szül.
Mert ilyen az emberi természet.
S hogy milyen felnőttek leszünk, az jobbára gyermekkorban dől el. A szülők, a felnőttek döntésein és viselkedésén, s a külvilág behatásain múlik, hogy a gyerek hogyan nő fel: egészséges lelkű, és boldog felnőtt lesz-e, vagy nyomorék lelkű, torz szemléletű, agresszív ember lesz-e belőle.
VÉGE