A tanítónő meg a csaló
Bobby Leng:
A tanítónő meg a csaló
Igaz történet
A tanítónő férjhez ment. Épp csak kikerült az egyetemről, önbizalma az egeket verdeste: azt hitte magáról, hogy nagyon okos. De mint kiderült, nagyot tévedett. Mert a csalókkal szemben nem volt felvértezve.
A közös élethez lakás is kell. Szerettek volna venni egyet újdonsült férjével, és a család összeadta a megtakarított pénzecskéket. Azonban ez kevésnek bizonyult, így hitelfelvételre kényszerültek. De mivel állása csak egyiküknek volt, így nem kaptak hitelt.
Valahol belebotlottak egy asszonyba, aki megígérte, hogy szerez nekik kölcsönt, merthogy ő egy banknál dolgozik. Ígért gyors ügyintézést, de ehhez kért egy nagyobb összeget előre, mint előtörlesztés. A tanítónőt óva intette az egész család: ne menjen bele ebbe, mert nem biztonságos. Nem ismerték az illető asszonyt, nem is hitték, hogy banki alkalmazott lehet. De minden beszéd hiábavaló volt, a tanítónő fogta az összeget, amit az a nő kért, és elutazott vele a megbeszélt pénzintézethez. Az intézet előterében leültek egy asztalkához, ott valamiféle iratokat kitöltöttek, majd a tanítónő átadta a kért összeget. Elbúcsúztak, és a tanítónő várta, hogy majd értesítik a hitel felvételének időpontjáról. Az értesítés azonban egyre késett. Eltelt több hét, majd több hónap, s még mindig nem történt semmi. Ekkor már a tanítónő is elkezdett gyanakodni. Felkereste a pénzintézetet, és ott felvilágosították, hogy az a bizonyos hölgy nem dolgozik náluk, nem ismerik. Ekkor döbbent rá, hogy rászedték, és hogy a családjának igaza volt. A pénznek bottal üthette a nyomát, és kölcsönt se kapott.
Feljelentést tett a nő ellen, bírósági tárgyalásra is sor került, de a pénzét nem kapta vissza.
Tanulság: nem szégyen az idősebb, tapasztalt, sokat megélt emberekre hallgatni fontos ügyekben!
VÉGE
A tanítónő meg a csaló
Igaz történet
A tanítónő férjhez ment. Épp csak kikerült az egyetemről, önbizalma az egeket verdeste: azt hitte magáról, hogy nagyon okos. De mint kiderült, nagyot tévedett. Mert a csalókkal szemben nem volt felvértezve.
A közös élethez lakás is kell. Szerettek volna venni egyet újdonsült férjével, és a család összeadta a megtakarított pénzecskéket. Azonban ez kevésnek bizonyult, így hitelfelvételre kényszerültek. De mivel állása csak egyiküknek volt, így nem kaptak hitelt.
Valahol belebotlottak egy asszonyba, aki megígérte, hogy szerez nekik kölcsönt, merthogy ő egy banknál dolgozik. Ígért gyors ügyintézést, de ehhez kért egy nagyobb összeget előre, mint előtörlesztés. A tanítónőt óva intette az egész család: ne menjen bele ebbe, mert nem biztonságos. Nem ismerték az illető asszonyt, nem is hitték, hogy banki alkalmazott lehet. De minden beszéd hiábavaló volt, a tanítónő fogta az összeget, amit az a nő kért, és elutazott vele a megbeszélt pénzintézethez. Az intézet előterében leültek egy asztalkához, ott valamiféle iratokat kitöltöttek, majd a tanítónő átadta a kért összeget. Elbúcsúztak, és a tanítónő várta, hogy majd értesítik a hitel felvételének időpontjáról. Az értesítés azonban egyre késett. Eltelt több hét, majd több hónap, s még mindig nem történt semmi. Ekkor már a tanítónő is elkezdett gyanakodni. Felkereste a pénzintézetet, és ott felvilágosították, hogy az a bizonyos hölgy nem dolgozik náluk, nem ismerik. Ekkor döbbent rá, hogy rászedték, és hogy a családjának igaza volt. A pénznek bottal üthette a nyomát, és kölcsönt se kapott.
Feljelentést tett a nő ellen, bírósági tárgyalásra is sor került, de a pénzét nem kapta vissza.
Tanulság: nem szégyen az idősebb, tapasztalt, sokat megélt emberekre hallgatni fontos ügyekben!
VÉGE