A tűzfolt és más egyebek
Bobby Leng:
A tűzfolt és más egyebek
Igaz történetek
A földes kisutcában gyerekek futballoztak. Egy piros pöttyös labdát rugdaltak nagy átéléssel, csak úgy szállt a por. A labda gyakran szállt túl messzire, mert nagy erővel rúgtak bele szegénybe a nagyobbacska srácok. Ilyenkor a kisebbek, vagy azok, akik nem vettek részt a játékban - például a lánykák - szaladgáltak a labda után, hogy visszahozzák.
A labda szállt, és egy éppen arra járó kismama erősen domborodó pocakjának csapódott. A gyerekek megijedtek. Az asszony is. Hazasietett, és ledőlt egy kissé. De szerencsére nem történt semmi baj, a kicsi később egészségesen megszületett. Kislány lett, de az arcán ott éktelenkedett egy hatalmas tűzfolt.
Az édesanya azonnal tudta, hogy ez csakis annak a labdának a nyoma lehet.
A lánynak pedig ez lett a szexepilje.
---
Az asszony várandós volt. De a házimunkát el kellett végeznie akkor is, mert a férje messze dolgozott, nem tudott neki benne segíteni.
Egy alkalommal, amikor úgy félidős lehetett, a padlásra kellett mennie valamiért. A létrán állva nyitotta a padlás ajtaját, hogy majd felmásszon a padlásra. De amint az ajtót kinyitotta, egy ijedt, hatalmas bagoly szállt ki rajta. Az asszony nagyon megijedt, és leesett a létráról.
Nemsokára elvetélt szegény. A kisbaba halva született. A bába mesélte, hogy a kisbabának csak egy szeme volt, az is hatalmas, mint a bagolyé. Így mesélte mindenfelé: „A kicsi bagószemmel született”. Hitték is, nem is az emberek, de a köztudatban mind a mai napig így rögzült.
---
A falusi fiatalasszony sokat dolgozott. Második gyermekét várta, de még nagyon az elején volt áldott állapotának. A messzi földekre járt ki kerékpárral, ilyenkor vitte magával gyermekét is a kerékpárkormányra szerelt kis ülésben. Azon a nyáron nagyon meleg volt, mint ahogy ezen a bizonyos napon is, és a sok hajladozástól nagyon elfáradt az asszony. Nem is érezte magát valami jól, ezért hamarabb indult haza.
Otthon aztán rosszul lett, és kórházba kellett vinni. Amikor megvizsgálták, akkor kiderült, hogy nagyon kell a kisbabára vigyázni, mert a forró napsütés nagyon ártalmas, el is mehet a baba, kilökődhet. Így hát sok pihenést írtak elő az anyukának, de addig is még a kórházban tartották, ameddig ki nem derül, megmarad-e a terhessége, vagy sem.
Különféle gyógyszereket, erősítőket és vitaminokat adtak neki, de a szülészorvos azt mondta: Mostmár a sorson múlik, mi lesz. Nem tehetünk mást.
A kisbaba később egészségesen született meg.
---
A kismama nagyon beteges volt. Mindenféle nyavalya kínozta, mellyel folyton a kórházban kötött ki. Rengeteg gyógyszert beszedett, hol erre, hol arra a betegségre. Egész terhessége alatt sajnos így kellett tennie, és állandóan ágyban kellett feküdnie, nem csinálhatott nehéz munkát a kisbaba és saját érdekében.
Mindent szépen be is tartott és rendesen beszedett minden gyógyszert, amit csak kellett. Meg is lett az eredménye: egészséges kisbabája lett.
Csak egy baj volt vele: teljesen be volt sárgulva. Azt mondták, hogy a mája beteg, mert az anya annyi gyógyszert szedett be, hogy ártott a kicsinek.
Akkor a fején, a kutacsába szúrt tűn keresztül vérplazmát adtak neki, - azt mondták, ettől meggyógyul hamarosan.
Az asszony nagyon meg volt ijedve: félt, hogy komolyabb baja lesz a babájának. De aztán ahogy múltak a napok, egyre szebb lett a bőre, lassan elmúlt a sárgaság róla, és hazamehettek.
Sajnos, a gyermeknek a későbbiek során is érzékeny maradt a mája, s ez csak akkor derült ki, amikor májgyulladást kapott. Sokáig volt kórházban, míg végül ismét hazamehetett. Intelemként kapta, hogy további életében kerülnie kell a fűszeres és zsíros ételeket.
---
A fiatalasszony lánykorában nagyon rosszéletű volt. Sőt, azt híresztelték róla, hogy asszonykorában is gyakorta járt félre.
A férfinak ez már a második házassága volt. Első házasságából volt már gyermeke, akit időnként vendégül láttak.
Azután a második asszony is áldott állapotba került. Meg is született a kicsi, de sajnos, nem lett egészséges. Többféle súlyos szervi, genetikai elváltozással született. Gyakran kellett vinni különféle kezelésekre, de az állapota cseppet sem javult. Nemcsak fizikailag, de szellemileg sem fejlődött. A fiatalasszony neki szentelte minden idejét. Nem járt sehova, csak a gyermeket hordta kezelésekre a férjével együtt.
Sokan mondogatták: megbüntette a sors, amiért olyan ledér életet élt. Az lett a büntetése, hogy sehová nem mehet, mert a beteg gyerekre mindig vigyáznia kell. Úgyis túl sokat mászkánt előtte!
Eltelt néhány esztendő, aztán elköltöztek egy másik helyre. Azóta nem tudni, mi van velük, és hogy mi lett a gyermekkel: meggyógyult-e, vagy sem.
---
A férfi megnősült. Született egy szép kislányuk, és nagyon boldogok voltak. A férfi tudta, hogy a felesége előtte igen könnyűvérű volt, de nem érdekelte, mert szerette nagyon. És az asszony se adta semmi jelét, hogy megcsalná a férjét: rendes asszony vált belőle.
Eltelt már több, mint tizenöt év is, amikor ismét kisbaba született: egy újabb kislány. Csakhogy ez nagyon beteg lett. Sajnos, kiderült, hogy fogyatékkal született. Nem fejlődött, és az értelmi fogyatékossága megmaradt. Javítani tudtak rajta az évek során, műtétekkel, kezelésekkel, de nem lett tökéletes az eredmény sajnos.
Azt mondták egyesek, hogy az asszony múltja miatt szállt átok rájuk, azért lett beteg a gyermek.
---
Az idős párnak megszületett a második gyermeke is. Sajnos, farkastorokkal és nyúlszájjal született. Sokszor kellett műteni, mire elfogadható eredményt kaptak és kevésbé lett feltűnő a hiányosság.
A gyermek értelmileg szépen fejlődött, mondhatni: kimagaslóan eszes volt. Fizikai képességei is teljesen szokványosak voltak. Csak a bajuszportáján a heg, és a kissé tukma beszédmódja árulkodott arról, hogy valami volt.
Az idős szülők sokat aggódtak érte, míg felnevelték.
---
A kórházban a szülészeti osztályon összegyűjtötték a már megszült anyukák lefejt tejét. Beleöntötték egy csuporba és összekeverték, azzal, hogy éjjel, ha sírnak a babák, akkor majd ezt adják nekik, azért, hogy ne csak teát kapjanak, s jobban aludjanak.
Az egyik anya sokat dohányzott. Hiába intették a nővérek, meg az orvosa, felesleges volt minden szó. Ki-kiszökött dohányozni, pedig mondták neki, hogy a babájának árt vele. Hiszen az anyatejen keresztül a baba szervezetébe kerül a kátrány.
A kisbabája koraszülött lett, alig érte el a két kilogrammot szegényke, mert az anya az egész terhessége folyamán se mondott le a dohányzásról. A baba sokat sírt, és nem is szopott, csak a fejét kapkodta: nem fogadta el az anya tejét. Biztosan rossz ízűnek találta. Akkor az anya ingerülten kiabálni kezdett vele, rázta és ütögette szegénykét mérgében. Akkor elvették tőle a babát, és a többi anya lefejt tejéből adtak neki. Eleinte minden rendben is ment.
Azonban a dohányos anya is lefejte a felesleges tejét, és a többi tejhez öntötte. Az ő teje egészen vízszerűen híg és szürkés színű volt, nem olyan, mint a többieké. Amikor ezt, az övével elkevert tejet adták a kicsiknek, akkor egész éjjel sírtak a babák. Ezt az anyukák szóvá is tették, és kérték, hogy annak az anyának a tejét ne keverjék az övékéhez. De a nővér és az orvosok is azt mondták, hogy azt nem lehet, mert minden csepp tejre szükség van. Hiába érveltek ellene.
Akkor az anyukák megtalálták a megfelelő megoldást: amikor a kismamáktól a lefejt tejet tartalmazó kis tálkákat összegyűjtötték, a dohányos anya tejét egyszerűen a mosdókagylóba ürítették, hogy ne kerülhessen a többibe.
Így tudták megakadályozni, hogy az ő babájukat is az a könnyelmű nő mérgezhesse.
Csak azt sajnálták, hogy amikor majd az a nő hazamegy a babájával, mi vár szegény kicsire! Aggódtak érte, féltették, hiszen látták, hogy a nő türelmetlen a saját babájával, meg durva is vele. De nem tehettek semmit, mint ahogy a nővérek vagy az orvos sem.
---
VÉGE
A tűzfolt és más egyebek
Igaz történetek
A földes kisutcában gyerekek futballoztak. Egy piros pöttyös labdát rugdaltak nagy átéléssel, csak úgy szállt a por. A labda gyakran szállt túl messzire, mert nagy erővel rúgtak bele szegénybe a nagyobbacska srácok. Ilyenkor a kisebbek, vagy azok, akik nem vettek részt a játékban - például a lánykák - szaladgáltak a labda után, hogy visszahozzák.
A labda szállt, és egy éppen arra járó kismama erősen domborodó pocakjának csapódott. A gyerekek megijedtek. Az asszony is. Hazasietett, és ledőlt egy kissé. De szerencsére nem történt semmi baj, a kicsi később egészségesen megszületett. Kislány lett, de az arcán ott éktelenkedett egy hatalmas tűzfolt.
Az édesanya azonnal tudta, hogy ez csakis annak a labdának a nyoma lehet.
A lánynak pedig ez lett a szexepilje.
---
Az asszony várandós volt. De a házimunkát el kellett végeznie akkor is, mert a férje messze dolgozott, nem tudott neki benne segíteni.
Egy alkalommal, amikor úgy félidős lehetett, a padlásra kellett mennie valamiért. A létrán állva nyitotta a padlás ajtaját, hogy majd felmásszon a padlásra. De amint az ajtót kinyitotta, egy ijedt, hatalmas bagoly szállt ki rajta. Az asszony nagyon megijedt, és leesett a létráról.
Nemsokára elvetélt szegény. A kisbaba halva született. A bába mesélte, hogy a kisbabának csak egy szeme volt, az is hatalmas, mint a bagolyé. Így mesélte mindenfelé: „A kicsi bagószemmel született”. Hitték is, nem is az emberek, de a köztudatban mind a mai napig így rögzült.
---
A falusi fiatalasszony sokat dolgozott. Második gyermekét várta, de még nagyon az elején volt áldott állapotának. A messzi földekre járt ki kerékpárral, ilyenkor vitte magával gyermekét is a kerékpárkormányra szerelt kis ülésben. Azon a nyáron nagyon meleg volt, mint ahogy ezen a bizonyos napon is, és a sok hajladozástól nagyon elfáradt az asszony. Nem is érezte magát valami jól, ezért hamarabb indult haza.
Otthon aztán rosszul lett, és kórházba kellett vinni. Amikor megvizsgálták, akkor kiderült, hogy nagyon kell a kisbabára vigyázni, mert a forró napsütés nagyon ártalmas, el is mehet a baba, kilökődhet. Így hát sok pihenést írtak elő az anyukának, de addig is még a kórházban tartották, ameddig ki nem derül, megmarad-e a terhessége, vagy sem.
Különféle gyógyszereket, erősítőket és vitaminokat adtak neki, de a szülészorvos azt mondta: Mostmár a sorson múlik, mi lesz. Nem tehetünk mást.
A kisbaba később egészségesen született meg.
---
A kismama nagyon beteges volt. Mindenféle nyavalya kínozta, mellyel folyton a kórházban kötött ki. Rengeteg gyógyszert beszedett, hol erre, hol arra a betegségre. Egész terhessége alatt sajnos így kellett tennie, és állandóan ágyban kellett feküdnie, nem csinálhatott nehéz munkát a kisbaba és saját érdekében.
Mindent szépen be is tartott és rendesen beszedett minden gyógyszert, amit csak kellett. Meg is lett az eredménye: egészséges kisbabája lett.
Csak egy baj volt vele: teljesen be volt sárgulva. Azt mondták, hogy a mája beteg, mert az anya annyi gyógyszert szedett be, hogy ártott a kicsinek.
Akkor a fején, a kutacsába szúrt tűn keresztül vérplazmát adtak neki, - azt mondták, ettől meggyógyul hamarosan.
Az asszony nagyon meg volt ijedve: félt, hogy komolyabb baja lesz a babájának. De aztán ahogy múltak a napok, egyre szebb lett a bőre, lassan elmúlt a sárgaság róla, és hazamehettek.
Sajnos, a gyermeknek a későbbiek során is érzékeny maradt a mája, s ez csak akkor derült ki, amikor májgyulladást kapott. Sokáig volt kórházban, míg végül ismét hazamehetett. Intelemként kapta, hogy további életében kerülnie kell a fűszeres és zsíros ételeket.
---
A fiatalasszony lánykorában nagyon rosszéletű volt. Sőt, azt híresztelték róla, hogy asszonykorában is gyakorta járt félre.
A férfinak ez már a második házassága volt. Első házasságából volt már gyermeke, akit időnként vendégül láttak.
Azután a második asszony is áldott állapotba került. Meg is született a kicsi, de sajnos, nem lett egészséges. Többféle súlyos szervi, genetikai elváltozással született. Gyakran kellett vinni különféle kezelésekre, de az állapota cseppet sem javult. Nemcsak fizikailag, de szellemileg sem fejlődött. A fiatalasszony neki szentelte minden idejét. Nem járt sehova, csak a gyermeket hordta kezelésekre a férjével együtt.
Sokan mondogatták: megbüntette a sors, amiért olyan ledér életet élt. Az lett a büntetése, hogy sehová nem mehet, mert a beteg gyerekre mindig vigyáznia kell. Úgyis túl sokat mászkánt előtte!
Eltelt néhány esztendő, aztán elköltöztek egy másik helyre. Azóta nem tudni, mi van velük, és hogy mi lett a gyermekkel: meggyógyult-e, vagy sem.
---
A férfi megnősült. Született egy szép kislányuk, és nagyon boldogok voltak. A férfi tudta, hogy a felesége előtte igen könnyűvérű volt, de nem érdekelte, mert szerette nagyon. És az asszony se adta semmi jelét, hogy megcsalná a férjét: rendes asszony vált belőle.
Eltelt már több, mint tizenöt év is, amikor ismét kisbaba született: egy újabb kislány. Csakhogy ez nagyon beteg lett. Sajnos, kiderült, hogy fogyatékkal született. Nem fejlődött, és az értelmi fogyatékossága megmaradt. Javítani tudtak rajta az évek során, műtétekkel, kezelésekkel, de nem lett tökéletes az eredmény sajnos.
Azt mondták egyesek, hogy az asszony múltja miatt szállt átok rájuk, azért lett beteg a gyermek.
---
Az idős párnak megszületett a második gyermeke is. Sajnos, farkastorokkal és nyúlszájjal született. Sokszor kellett műteni, mire elfogadható eredményt kaptak és kevésbé lett feltűnő a hiányosság.
A gyermek értelmileg szépen fejlődött, mondhatni: kimagaslóan eszes volt. Fizikai képességei is teljesen szokványosak voltak. Csak a bajuszportáján a heg, és a kissé tukma beszédmódja árulkodott arról, hogy valami volt.
Az idős szülők sokat aggódtak érte, míg felnevelték.
---
A kórházban a szülészeti osztályon összegyűjtötték a már megszült anyukák lefejt tejét. Beleöntötték egy csuporba és összekeverték, azzal, hogy éjjel, ha sírnak a babák, akkor majd ezt adják nekik, azért, hogy ne csak teát kapjanak, s jobban aludjanak.
Az egyik anya sokat dohányzott. Hiába intették a nővérek, meg az orvosa, felesleges volt minden szó. Ki-kiszökött dohányozni, pedig mondták neki, hogy a babájának árt vele. Hiszen az anyatejen keresztül a baba szervezetébe kerül a kátrány.
A kisbabája koraszülött lett, alig érte el a két kilogrammot szegényke, mert az anya az egész terhessége folyamán se mondott le a dohányzásról. A baba sokat sírt, és nem is szopott, csak a fejét kapkodta: nem fogadta el az anya tejét. Biztosan rossz ízűnek találta. Akkor az anya ingerülten kiabálni kezdett vele, rázta és ütögette szegénykét mérgében. Akkor elvették tőle a babát, és a többi anya lefejt tejéből adtak neki. Eleinte minden rendben is ment.
Azonban a dohányos anya is lefejte a felesleges tejét, és a többi tejhez öntötte. Az ő teje egészen vízszerűen híg és szürkés színű volt, nem olyan, mint a többieké. Amikor ezt, az övével elkevert tejet adták a kicsiknek, akkor egész éjjel sírtak a babák. Ezt az anyukák szóvá is tették, és kérték, hogy annak az anyának a tejét ne keverjék az övékéhez. De a nővér és az orvosok is azt mondták, hogy azt nem lehet, mert minden csepp tejre szükség van. Hiába érveltek ellene.
Akkor az anyukák megtalálták a megfelelő megoldást: amikor a kismamáktól a lefejt tejet tartalmazó kis tálkákat összegyűjtötték, a dohányos anya tejét egyszerűen a mosdókagylóba ürítették, hogy ne kerülhessen a többibe.
Így tudták megakadályozni, hogy az ő babájukat is az a könnyelmű nő mérgezhesse.
Csak azt sajnálták, hogy amikor majd az a nő hazamegy a babájával, mi vár szegény kicsire! Aggódtak érte, féltették, hiszen látták, hogy a nő türelmetlen a saját babájával, meg durva is vele. De nem tehettek semmit, mint ahogy a nővérek vagy az orvos sem.
---
VÉGE