Az átok
Bobby Leng:
Az átok
Igaz történetek
A nő haragudott a munkatársnőjére. Hogy miért, arra maga se tudott volna felelni. Inkább irigység volt a szívében a másik nő iránt. Merthogy az mindenkivel kedves volt és mindenki szerette, meg valahogy annak mindig olyan jól ment a sora. Pedig ő se panaszkodhatott, hiszen gazdagok voltak és jól éltek, a férje rendes ember volt és mindenben alávetette magát a felesége óhajának.
Nagyon vallásosak voltak, még a vacsoraasztalnál is az asztalközépen a szétnyitott Biblia állt, s közben is azt tanulmányozgatták közösen.
Az asszony egyre jobban irigyelte, egyre jobban haragudott arra a kolleganőjére. Haragja már addig terjedt, hogy imádkozott azért, hogy valami baj érje a másik nőt.
Amikor a másik nő komoly betegséggel kórházba került, és altatásos műtét várt volna rá, akkor döbbent rá ez a gonosz asszony, hogy mit művelt.
Meglátogatta munkatársnőjét a kórházban, és annak betegágyánál bevallotta, hogy ő küldte rá a betegséget. Sírva kérlelte, hogy bocsásson meg neki, mert nem gondolta ennyire komolyan. Nem akarja ő, hogy meghaljon a másik! És hogy mennyire megbánta a tettét, hogy imádkozott azért, hogy baj érje.
A másik asszony elhűlve hallgatta. Műtét előtt volt, félt is kissé, most meg ez az őrült nőszemély miket hord itt össze! Hogy ő kívánta azt, hogy baj érje! Megátkozta valósággal! Micsoda borzalom! Hogyan bocsáthatna meg neki? Talán majd egy idő múlva... de most, most inkább elküldte. Hadd szálljon csak magába, hogy mit művelt! Akár hatott az átka, akár nem, akár azért lett beteg, akár sem.
A beteg nő meggyógyult, és a későbbiek során úgy viselkedett a másik nővel, mintha nem haragudna. De nagyon távolságtartó lett vele, és soha többé nem tudott megbízni benne. Se munka tekintetében, se magánélet tekintetében.
Úgy látszik, hogy nem jóra használta a hitét, ha meg rosszra kellett neki, akkor miféle ember? Akkor nem is vallásos, nem is Istenfélő, hanem maga az ördög! - ez volt róla a véleménye azoknak, akik megtudták, mit művelt.
Egy biztos: a kollegái előtt elveszítette a becsületét, és többé nem tisztelték, mert megtudták, hogy milyen aljas is valójában. Tartottak tőle, mert nem tudhatták, hogy miket művel, ha valakire megharagszik. Megutálták. Mindenki megvetette ezt az álszent képmutatót. „Folyton a templom küszöbét rágja, aztán közben meg milyen lelketlen, gonosz tud lenni! Még jó, hogy kiderült!” - mondták az emberek.
----------------
A fiatalasszony sírva menekült haza a szüleihez. Elpanaszolta, hogy a férje megütötte féltékenységében. Azt gyanítja ugyanis, hogy valakivel összeszűrte a levet.
A fiatalasszonyt vigasztalták a szülők, az meg jól kisírta magát, azután visszatért a férjéhez.
Az apa ezt mondta:
- Száradjon le a keze, amelyikkel az én tisztességes lányomat bántotta!
Néhány hónap múlva a férj alaposan felöntött a garatra, - nem először és nem is utoljára - . Ilyen állapotban bekapcsolta az egyik gépét odahaza a kis sufnijában, ahol maszekolni szokott, hát biza a gép elkapta a kezét, és letépte az ujjait. Épp azon a kezén, amelyikkel a feleségét megütötte. Az orvosok csak két ujját tudták megmenteni.
Azóta is nagy fájdalmai vannak azon a kezén.
Hogy azért történt-e mindez, mert az apa megátkozta? Jó kérdés. Valószínűbb, hogy egyébként is megtörtént volna. Hiszen az ittas állapot sok veszélyt rejt magában, ilyenkor szünetel a józan belátás, a valóságos érzékelés és a reakcióidő is hosszabb, no és a talaj is mozog erősen... nem is lehet rajta stabilan, egyenesen állni!
VÉGE
Az átok
Igaz történetek
A nő haragudott a munkatársnőjére. Hogy miért, arra maga se tudott volna felelni. Inkább irigység volt a szívében a másik nő iránt. Merthogy az mindenkivel kedves volt és mindenki szerette, meg valahogy annak mindig olyan jól ment a sora. Pedig ő se panaszkodhatott, hiszen gazdagok voltak és jól éltek, a férje rendes ember volt és mindenben alávetette magát a felesége óhajának.
Nagyon vallásosak voltak, még a vacsoraasztalnál is az asztalközépen a szétnyitott Biblia állt, s közben is azt tanulmányozgatták közösen.
Az asszony egyre jobban irigyelte, egyre jobban haragudott arra a kolleganőjére. Haragja már addig terjedt, hogy imádkozott azért, hogy valami baj érje a másik nőt.
Amikor a másik nő komoly betegséggel kórházba került, és altatásos műtét várt volna rá, akkor döbbent rá ez a gonosz asszony, hogy mit művelt.
Meglátogatta munkatársnőjét a kórházban, és annak betegágyánál bevallotta, hogy ő küldte rá a betegséget. Sírva kérlelte, hogy bocsásson meg neki, mert nem gondolta ennyire komolyan. Nem akarja ő, hogy meghaljon a másik! És hogy mennyire megbánta a tettét, hogy imádkozott azért, hogy baj érje.
A másik asszony elhűlve hallgatta. Műtét előtt volt, félt is kissé, most meg ez az őrült nőszemély miket hord itt össze! Hogy ő kívánta azt, hogy baj érje! Megátkozta valósággal! Micsoda borzalom! Hogyan bocsáthatna meg neki? Talán majd egy idő múlva... de most, most inkább elküldte. Hadd szálljon csak magába, hogy mit művelt! Akár hatott az átka, akár nem, akár azért lett beteg, akár sem.
A beteg nő meggyógyult, és a későbbiek során úgy viselkedett a másik nővel, mintha nem haragudna. De nagyon távolságtartó lett vele, és soha többé nem tudott megbízni benne. Se munka tekintetében, se magánélet tekintetében.
Úgy látszik, hogy nem jóra használta a hitét, ha meg rosszra kellett neki, akkor miféle ember? Akkor nem is vallásos, nem is Istenfélő, hanem maga az ördög! - ez volt róla a véleménye azoknak, akik megtudták, mit művelt.
Egy biztos: a kollegái előtt elveszítette a becsületét, és többé nem tisztelték, mert megtudták, hogy milyen aljas is valójában. Tartottak tőle, mert nem tudhatták, hogy miket művel, ha valakire megharagszik. Megutálták. Mindenki megvetette ezt az álszent képmutatót. „Folyton a templom küszöbét rágja, aztán közben meg milyen lelketlen, gonosz tud lenni! Még jó, hogy kiderült!” - mondták az emberek.
----------------
A fiatalasszony sírva menekült haza a szüleihez. Elpanaszolta, hogy a férje megütötte féltékenységében. Azt gyanítja ugyanis, hogy valakivel összeszűrte a levet.
A fiatalasszonyt vigasztalták a szülők, az meg jól kisírta magát, azután visszatért a férjéhez.
Az apa ezt mondta:
- Száradjon le a keze, amelyikkel az én tisztességes lányomat bántotta!
Néhány hónap múlva a férj alaposan felöntött a garatra, - nem először és nem is utoljára - . Ilyen állapotban bekapcsolta az egyik gépét odahaza a kis sufnijában, ahol maszekolni szokott, hát biza a gép elkapta a kezét, és letépte az ujjait. Épp azon a kezén, amelyikkel a feleségét megütötte. Az orvosok csak két ujját tudták megmenteni.
Azóta is nagy fájdalmai vannak azon a kezén.
Hogy azért történt-e mindez, mert az apa megátkozta? Jó kérdés. Valószínűbb, hogy egyébként is megtörtént volna. Hiszen az ittas állapot sok veszélyt rejt magában, ilyenkor szünetel a józan belátás, a valóságos érzékelés és a reakcióidő is hosszabb, no és a talaj is mozog erősen... nem is lehet rajta stabilan, egyenesen állni!
VÉGE