Az avatás
Bobby Leng:
Az avatás
Igaz történet
A felnőtté avatás szertartása minden vallásban más és más.
A gyerek elérkezett ahhoz a korhoz, hogy az avatáson részt kellene vennie. A szülei kérdezték, hogy kit szeretne avatószülőnek, mert ilyen kell hozzá. Mondták neki, hogy egy idős asszony ismerős néni ajánlkozott, de a gyerek félt a nénitől, mert nagyon csúnya volt, fogatlan. Pedig az idős asszony nagyon kedves volt hozzá mindig. A gyerek azt mondta, hogy őt nem szeretné.
A családnak volt egy másik, fiatalabb asszony ismerőse is, aki szép arcú, de mindig mogorva volt, sose mosolygott. A gyerek ezt a nőt szemelte ki, őt szerette volna avatószülőnek. Ez a nő el is vállalta, de a szertartás előtti napon visszamondta. A gyerek pedig inkább nem ment el az avatásra, semhogy a másik, idős asszony álljon mellette az ünnepségen. Valahogy irtózott tőle, szegénytől, pedig tényleg ártalmatlan volt, kedves és szeretetreméltó - csak nem volt szép.
A gyerek akkor még azt hitte, hogy a külső olyan, mint a belső: ha valaki szép, akkor jó is, és ha csúnya, akkor meg gonosz. Erre a tévedésére csak később jött rá, úgy néhány hónap múlva.
Akkor ugyanis kiderült, hogy a szép arcú nő, aki nem vállalta az avatószülőséget, azért állt el a szándékától, mert a férje rájött, hogy fűvel-fával csalja, és kitört a botrány, válófélben voltak.
A másik, csúnya öregasszonnyal gyakorta találkozott, és az nem adta tanújelét annak, hogy haragudna, amiért nem őt választotta. Mindig nagyon kedves volt, barátságos.
Hát így jött rá a gyerek, a maga kárán, hogy nem minden a külsőség, és hogy a csúnya néni a jó, és a szép a rossz...
VÉGE
Az avatás
Igaz történet
A felnőtté avatás szertartása minden vallásban más és más.
A gyerek elérkezett ahhoz a korhoz, hogy az avatáson részt kellene vennie. A szülei kérdezték, hogy kit szeretne avatószülőnek, mert ilyen kell hozzá. Mondták neki, hogy egy idős asszony ismerős néni ajánlkozott, de a gyerek félt a nénitől, mert nagyon csúnya volt, fogatlan. Pedig az idős asszony nagyon kedves volt hozzá mindig. A gyerek azt mondta, hogy őt nem szeretné.
A családnak volt egy másik, fiatalabb asszony ismerőse is, aki szép arcú, de mindig mogorva volt, sose mosolygott. A gyerek ezt a nőt szemelte ki, őt szerette volna avatószülőnek. Ez a nő el is vállalta, de a szertartás előtti napon visszamondta. A gyerek pedig inkább nem ment el az avatásra, semhogy a másik, idős asszony álljon mellette az ünnepségen. Valahogy irtózott tőle, szegénytől, pedig tényleg ártalmatlan volt, kedves és szeretetreméltó - csak nem volt szép.
A gyerek akkor még azt hitte, hogy a külső olyan, mint a belső: ha valaki szép, akkor jó is, és ha csúnya, akkor meg gonosz. Erre a tévedésére csak később jött rá, úgy néhány hónap múlva.
Akkor ugyanis kiderült, hogy a szép arcú nő, aki nem vállalta az avatószülőséget, azért állt el a szándékától, mert a férje rájött, hogy fűvel-fával csalja, és kitört a botrány, válófélben voltak.
A másik, csúnya öregasszonnyal gyakorta találkozott, és az nem adta tanújelét annak, hogy haragudna, amiért nem őt választotta. Mindig nagyon kedves volt, barátságos.
Hát így jött rá a gyerek, a maga kárán, hogy nem minden a külsőség, és hogy a csúnya néni a jó, és a szép a rossz...
VÉGE