Az idegen asszony
Bobby Leng:
Az idegen asszony
Igaz történet
A fiúcska nyamvadt volt, haja kóc, bőre csúnya, termete jelentéktelen, hangja vékonyka. Csendes gyerek volt, az anyja szégyellte őt. Az asszony kikapós volt, amúgy nem volt valami szépség, de adott magára, és a férfiak igen kedvelték.
Az asszony férje hasonlóan a fiacskájához, igen jelentéktelen ember volt, de köztiszteletben álló mesterember. Sokat spórolt, és egy hatalmas házat épített a családjának.
A fiú közben megnőtt, és nősülőkorba jutott. Dehát mivel nem volt szemrevaló, meg nem volt nagydumás, hanem visszahúzódó volt, így nem talált magának feleségnek valót.
Hanem egyszer egy idegen országbeli fiatalasszonyt sodort a közelükbe az élet. A fiatalasszonynak már volt egy gyermeke, de férjétől elvált. A fiú anyja mindent megtett, hogy rávegye a fiatalasszonyt: ugyan már, kötné össze az életét a fiáéval, mert szeretett volna már megszabadulni tőle, hogy élhesse a maga életét. Ura ugyanis közben eléggé legyengült, beteges lett, ezért elzárta egy külön helyiségbe a szép házban, hogy ne zavarja az ő kufircolásait.
A fiatalasszony sok anyagi ráfordítás és még több ígéret következtében aztán végül, hosszas rábeszélésre ráállt a dologra, és - bár igen ellene volt, mert sose tetszett neki a szegény fiatalember - rávetette magát. Szó szerint. Ha közelébe jutott, ölelte, csókolta, úgy, mintha mennyire szeretné vagy mennyire marcangolná iránta a szenvedély. Hiszen az anyósnak való sokmindent beígért, ha ráveszi, hogy elvegye őt! Szép summa, biztos élet, állás ígéret, hát kell ennél több egy ágrólszakadt sehonnai, jöttment idegen asszonynak egy idegen országban?!
Így lett hát az idegen asszonyból tisztes családanya. Illetve csak lett volna tisztes, mert bizony összeszűrte a levet fűvel-fával. Cicomázkodott, úgy öltözött, hogy majd elszállt, és a férfiak szeme bizony megakadt rajta, épp, mint az anyóson... A férje meg szép csöndben elvolt a háttérben. Sok vizet nem zavart a nyomorult.
Nem született közös gyermekük: vagy a férj, vagy a feleség volt rá alkalmatlan, nem derült ki. Bár sokmindent elkövettek, mégse sikerült összehozni az utódot. Maradt hát a nevelt gyerek, akit úgy fogadott el a férj, mintha az ő vére lenne.
Az asszony közben képezte magát, majd más településen indított vállalkozást, jó messze férjeurától, és így egész nap távol lehetett. A férfiak ott dongtak körülötte, még akkor is tették neki a szépet, ha a férje jelen volt. Ilyenkor az asszony nagy hangú durva megjegyzéseket tett, kiabált a férjjel, tette-vette magát az idegen férfiak előtt. A férj meg csak hallgatott...
Biztosan azt gondolta, hogy jobb egy jól menő üzletben csendestársnak lenni, mint egy csődtömegben tulajdonosnak...
Hát nem?
VÉGE
Az idegen asszony
Igaz történet
A fiúcska nyamvadt volt, haja kóc, bőre csúnya, termete jelentéktelen, hangja vékonyka. Csendes gyerek volt, az anyja szégyellte őt. Az asszony kikapós volt, amúgy nem volt valami szépség, de adott magára, és a férfiak igen kedvelték.
Az asszony férje hasonlóan a fiacskájához, igen jelentéktelen ember volt, de köztiszteletben álló mesterember. Sokat spórolt, és egy hatalmas házat épített a családjának.
A fiú közben megnőtt, és nősülőkorba jutott. Dehát mivel nem volt szemrevaló, meg nem volt nagydumás, hanem visszahúzódó volt, így nem talált magának feleségnek valót.
Hanem egyszer egy idegen országbeli fiatalasszonyt sodort a közelükbe az élet. A fiatalasszonynak már volt egy gyermeke, de férjétől elvált. A fiú anyja mindent megtett, hogy rávegye a fiatalasszonyt: ugyan már, kötné össze az életét a fiáéval, mert szeretett volna már megszabadulni tőle, hogy élhesse a maga életét. Ura ugyanis közben eléggé legyengült, beteges lett, ezért elzárta egy külön helyiségbe a szép házban, hogy ne zavarja az ő kufircolásait.
A fiatalasszony sok anyagi ráfordítás és még több ígéret következtében aztán végül, hosszas rábeszélésre ráállt a dologra, és - bár igen ellene volt, mert sose tetszett neki a szegény fiatalember - rávetette magát. Szó szerint. Ha közelébe jutott, ölelte, csókolta, úgy, mintha mennyire szeretné vagy mennyire marcangolná iránta a szenvedély. Hiszen az anyósnak való sokmindent beígért, ha ráveszi, hogy elvegye őt! Szép summa, biztos élet, állás ígéret, hát kell ennél több egy ágrólszakadt sehonnai, jöttment idegen asszonynak egy idegen országban?!
Így lett hát az idegen asszonyból tisztes családanya. Illetve csak lett volna tisztes, mert bizony összeszűrte a levet fűvel-fával. Cicomázkodott, úgy öltözött, hogy majd elszállt, és a férfiak szeme bizony megakadt rajta, épp, mint az anyóson... A férje meg szép csöndben elvolt a háttérben. Sok vizet nem zavart a nyomorult.
Nem született közös gyermekük: vagy a férj, vagy a feleség volt rá alkalmatlan, nem derült ki. Bár sokmindent elkövettek, mégse sikerült összehozni az utódot. Maradt hát a nevelt gyerek, akit úgy fogadott el a férj, mintha az ő vére lenne.
Az asszony közben képezte magát, majd más településen indított vállalkozást, jó messze férjeurától, és így egész nap távol lehetett. A férfiak ott dongtak körülötte, még akkor is tették neki a szépet, ha a férje jelen volt. Ilyenkor az asszony nagy hangú durva megjegyzéseket tett, kiabált a férjjel, tette-vette magát az idegen férfiak előtt. A férj meg csak hallgatott...
Biztosan azt gondolta, hogy jobb egy jól menő üzletben csendestársnak lenni, mint egy csődtömegben tulajdonosnak...
Hát nem?
VÉGE