Az óvoda csalogánya
Bobby Leng:
Az óvoda csalogánya
Igaz történet
Az óvodában évzáróra készültek, és búcsúztatóra, amikor a nagycsoportosok végre iskolába mehetek majd ősztől.
Az óvónők betanították a körjátékokat, dalocskákat a gyerekeknek, hogy majd az ünnepségen előadhassák büszkén a szülők, vendégek előtt.
Az óvodában volt több gyerek is, akinek rendkívül jó hangja volt, és szívesen is énekeltek. Ezt kihasználták az óvónők, és gyakran játszottak énekes játékokat, amit a gyerekek nagyon élveztek.
A sok gyerek közül különösen kiemelkedő tehetségű volt egy szegény család gyereke, egy szöszi kisleányka. Amikor tanították neki a dalokat, - több hosszú dalt is - felállították egy hokedlire, ott énekelt, boldogan. Nagyon készült az évzáró előadásra, az ünnepségre. Mondták is az óvónők: ő az óvoda csalogánya.
„....csillogó homok
Röpke táncok, szép mesék
Kacagó dalok
Napfényes óvodánk
Nem felejtlek én...”
Eljött a várvavárt nap. Mindenki szépen felöltözött, felvették legszebb ünneplős ruhájukat gyerekek és felnőttek, és elindultak az óvodába. Ott az udvaron nagyon sokan összegyűltek, körben sok széken a felnőttek, és a gyerekek meg az épületben várakoztak izgatottan.
Szépen lement minden műsorszám és ünnepi beszéd, mígnem a kislányra került a sor. Ekkor megtörtént, amire senki se számított: műsorváltozás. A kislányt benntartották az épületben, mert egy másik, barna hajú kislány adta elő az ő dalait. Egy olyan kislány, akinek az anyja befolyásos hivatalt töltött be. Ezt a másik kislányt állították fel a hokedlire, őróla mondták, hogy „az óvoda csalogánya”, és ő énekelte el a dalokat. Ennek a kislánynak szebb ruhája volt, és volt szép új cipellőcskéje. Ez a kislány pisze orrocskáját felemelte, és úgy énekelt, bátran, magabiztosan.
A szőke kislány nagyon sírt. Szülei hiába vigasztalták, nem segített semmit. Óriási csalódás érte. Nem tudta ezt megbocsátani a másik kislánynak, és az anyjának, meg az óvónőnek.
VÉGE
Az óvoda csalogánya
Igaz történet
Az óvodában évzáróra készültek, és búcsúztatóra, amikor a nagycsoportosok végre iskolába mehetek majd ősztől.
Az óvónők betanították a körjátékokat, dalocskákat a gyerekeknek, hogy majd az ünnepségen előadhassák büszkén a szülők, vendégek előtt.
Az óvodában volt több gyerek is, akinek rendkívül jó hangja volt, és szívesen is énekeltek. Ezt kihasználták az óvónők, és gyakran játszottak énekes játékokat, amit a gyerekek nagyon élveztek.
A sok gyerek közül különösen kiemelkedő tehetségű volt egy szegény család gyereke, egy szöszi kisleányka. Amikor tanították neki a dalokat, - több hosszú dalt is - felállították egy hokedlire, ott énekelt, boldogan. Nagyon készült az évzáró előadásra, az ünnepségre. Mondták is az óvónők: ő az óvoda csalogánya.
„....csillogó homok
Röpke táncok, szép mesék
Kacagó dalok
Napfényes óvodánk
Nem felejtlek én...”
Eljött a várvavárt nap. Mindenki szépen felöltözött, felvették legszebb ünneplős ruhájukat gyerekek és felnőttek, és elindultak az óvodába. Ott az udvaron nagyon sokan összegyűltek, körben sok széken a felnőttek, és a gyerekek meg az épületben várakoztak izgatottan.
Szépen lement minden műsorszám és ünnepi beszéd, mígnem a kislányra került a sor. Ekkor megtörtént, amire senki se számított: műsorváltozás. A kislányt benntartották az épületben, mert egy másik, barna hajú kislány adta elő az ő dalait. Egy olyan kislány, akinek az anyja befolyásos hivatalt töltött be. Ezt a másik kislányt állították fel a hokedlire, őróla mondták, hogy „az óvoda csalogánya”, és ő énekelte el a dalokat. Ennek a kislánynak szebb ruhája volt, és volt szép új cipellőcskéje. Ez a kislány pisze orrocskáját felemelte, és úgy énekelt, bátran, magabiztosan.
A szőke kislány nagyon sírt. Szülei hiába vigasztalták, nem segített semmit. Óriási csalódás érte. Nem tudta ezt megbocsátani a másik kislánynak, és az anyjának, meg az óvónőnek.
VÉGE