Csak a fiút
Bobby Leng:
Csak a fiút
Igaz történet
A nagygazdáéknál két gyermekük volt: egy fiúcska, meg egy kislány. A második gyermek születésénél azonban az anya sajnos végleg lehunyta szemeit. Így a gyermekek félárvaságra jutottak. A nagyszülők nevelték őket egy ideig, mert a férfi a sok földön dolgozott, és nem tudott velük foglalkozni. Amikor aztán nagyobbacskák lettek a gyerekek, az apa kérte, hogy a fiút adják oda neki, de a leány nem kellett, mert az nem tud dolgozni a földeken.
- Csak a fiút viszem el, a lány nem kell - mondta az öregeknek. De az öregek megmakacsolták magukat, és azt mondták:
- Ha egyiket nem, akkor a másikat se! - és nem adták oda egyik gyermeket sem, ők nevelték fel mindkettőt, és ők is házasították ki őket.
De az apa még egyszer beleszólt az életükbe. Amikor a leány férjhez akart menni egy jóravaló fiatalemberhez, az apa nem adta meg rá az engedélyt. Így a szerelmesek nem lehettek egymáséi.
Később a leány máshoz ment nőül.
Ezidő alatt a nagygazda újranősült, és ikerleányai születtek. A feleség is nagy vagyont hozott a családba, de az elsőszülötteket nem támogatták egyáltalán. Mintha nem is léteznének.
Amikor már az ikerlányok is kirepültek, akkor a nagygazda és a felesége lebetegedtek, és az elsőszülöttektől várták, hogy istápolják őket. Azok meg is tették, annak ellenére, hogy gyermekkorukban nem számíthattak semmiben apjukra és mostohaanyjukra. Pedig igencsak tellett volna rá.
Az ikerlányokat nagyon-nagyon messzire sodorta az élet, azok nem értek rá. Így a hatalmas, emeletes ház félig üresen állt, mert az ikerlányok máshol telepedtek le, családot alapítottak más városban. Hiába építették a szüleik nekik a felső szintet annak idején.
Hát ilyen az élet... Sose tudhatjuk, miféle csavar történik benne!
VÉGE
Csak a fiút
Igaz történet
A nagygazdáéknál két gyermekük volt: egy fiúcska, meg egy kislány. A második gyermek születésénél azonban az anya sajnos végleg lehunyta szemeit. Így a gyermekek félárvaságra jutottak. A nagyszülők nevelték őket egy ideig, mert a férfi a sok földön dolgozott, és nem tudott velük foglalkozni. Amikor aztán nagyobbacskák lettek a gyerekek, az apa kérte, hogy a fiút adják oda neki, de a leány nem kellett, mert az nem tud dolgozni a földeken.
- Csak a fiút viszem el, a lány nem kell - mondta az öregeknek. De az öregek megmakacsolták magukat, és azt mondták:
- Ha egyiket nem, akkor a másikat se! - és nem adták oda egyik gyermeket sem, ők nevelték fel mindkettőt, és ők is házasították ki őket.
De az apa még egyszer beleszólt az életükbe. Amikor a leány férjhez akart menni egy jóravaló fiatalemberhez, az apa nem adta meg rá az engedélyt. Így a szerelmesek nem lehettek egymáséi.
Később a leány máshoz ment nőül.
Ezidő alatt a nagygazda újranősült, és ikerleányai születtek. A feleség is nagy vagyont hozott a családba, de az elsőszülötteket nem támogatták egyáltalán. Mintha nem is léteznének.
Amikor már az ikerlányok is kirepültek, akkor a nagygazda és a felesége lebetegedtek, és az elsőszülöttektől várták, hogy istápolják őket. Azok meg is tették, annak ellenére, hogy gyermekkorukban nem számíthattak semmiben apjukra és mostohaanyjukra. Pedig igencsak tellett volna rá.
Az ikerlányokat nagyon-nagyon messzire sodorta az élet, azok nem értek rá. Így a hatalmas, emeletes ház félig üresen állt, mert az ikerlányok máshol telepedtek le, családot alapítottak más városban. Hiába építették a szüleik nekik a felső szintet annak idején.
Hát ilyen az élet... Sose tudhatjuk, miféle csavar történik benne!
VÉGE