Csokis pizza
Bobby Leng:
Csokis pizza
igaz történet
A készre sütött pizza tésztalapokat a család a szupermarketban vette, több darabos csomagban. A lapok nem voltak túl nagyok, ezért mindenki kapott egyet és kérhetett rá amit akart, ízlés szerint.
A család körülülte az asztalt, került az asztalra margarin, kolbász, hagyma, sajt, szalámi, tejföl és kecsap.
A pizzalapokat vastagon megkenték margarinnal, szalámi- és kolbászkarikák kerültek rá, tejföl, hagymakarikák ritkásan, majd kevés kecsappal itt-ott megszórták.
Az olivabogyó meg az oregánó nem volt a család kedvence, igen távol állt a hagyományos és megszokott ízlésviláguktól, ezért azok nem is kerültek soha az asztalra, semmiféle étellel kapcsolatban szóba se jöhetett. Most se.
A család legfiatalabb tagja azt mondta, hogy ő most csokisat akar. Akkor most mi legyen? Anyuka megkente jó vastagon a pizzalapot margarinnal, de sajnos csokoládé épp nem volt otthon. Elővette a kakaóport meg a cukrot, és odaadta a gyereknek, hogy annyit szórjon a tésztájára, amennyit akar.
A gyerek szépen megszórta kakaóporral az egész lapot, és meg is cukrozta. Aztán rátették egy lapos porcelántányérra és be a mikrosütőbe.
Néhány perc után kész is lett: elolvadt a margarin, beivódott a tésztába és elolvadt a cukor is, ami összekeveredett a kakaóporral. Még le is folyt róla egy kicsit.
Amikor kivették, nagyon jó illatot árasztott. A gyerek csillogó szemmel nézte, feldarabolták és az egészet megette jóízűen. A lefolyt olvadt margarinos-kakaós- cukros olvadt folyékony szaftot meg feltörölgette az utolsó falatokkal. - Hű, de finom volt! - mondta.
A család többi tagja kissé borzadva figyelte e szokatlan dolgot, mégis következő ilyen alkalomkor már ők is megkóstolták. Mindenkinek ízlett. Utána már minden pizzás alkalommal saját részre is csináltak csokisat, mert nagyon finomnak találták.
Hát ez a csokis pizza igaz története.
Csokis pizza
igaz történet
A készre sütött pizza tésztalapokat a család a szupermarketban vette, több darabos csomagban. A lapok nem voltak túl nagyok, ezért mindenki kapott egyet és kérhetett rá amit akart, ízlés szerint.
A család körülülte az asztalt, került az asztalra margarin, kolbász, hagyma, sajt, szalámi, tejföl és kecsap.
A pizzalapokat vastagon megkenték margarinnal, szalámi- és kolbászkarikák kerültek rá, tejföl, hagymakarikák ritkásan, majd kevés kecsappal itt-ott megszórták.
Az olivabogyó meg az oregánó nem volt a család kedvence, igen távol állt a hagyományos és megszokott ízlésviláguktól, ezért azok nem is kerültek soha az asztalra, semmiféle étellel kapcsolatban szóba se jöhetett. Most se.
A család legfiatalabb tagja azt mondta, hogy ő most csokisat akar. Akkor most mi legyen? Anyuka megkente jó vastagon a pizzalapot margarinnal, de sajnos csokoládé épp nem volt otthon. Elővette a kakaóport meg a cukrot, és odaadta a gyereknek, hogy annyit szórjon a tésztájára, amennyit akar.
A gyerek szépen megszórta kakaóporral az egész lapot, és meg is cukrozta. Aztán rátették egy lapos porcelántányérra és be a mikrosütőbe.
Néhány perc után kész is lett: elolvadt a margarin, beivódott a tésztába és elolvadt a cukor is, ami összekeveredett a kakaóporral. Még le is folyt róla egy kicsit.
Amikor kivették, nagyon jó illatot árasztott. A gyerek csillogó szemmel nézte, feldarabolták és az egészet megette jóízűen. A lefolyt olvadt margarinos-kakaós- cukros olvadt folyékony szaftot meg feltörölgette az utolsó falatokkal. - Hű, de finom volt! - mondta.
A család többi tagja kissé borzadva figyelte e szokatlan dolgot, mégis következő ilyen alkalomkor már ők is megkóstolták. Mindenkinek ízlett. Utána már minden pizzás alkalommal saját részre is csináltak csokisat, mert nagyon finomnak találták.
Hát ez a csokis pizza igaz története.