Imádság
Bobby Leng:
Imádság
igaz történetek
Egyszer valahol élt egy asszony. Az asszonynak nagyon beteg lett az idős édesanyja. Fekvőbeteg lett, ápolni kellett, forgatni az ágyban, mert már nem volt elég ereje, nemhogy annyi, hogy ellássa magát, de még felemelkedni se tudott fekvő helyzetéből, se megfordulni.
Az asszony sokat imádkozott, hogy gyógyuljon meg az édesanyja, és hogy ne hagyja el őt, hogy még sokáig éljen.
De az idős asszony sajnos nem gyógyult meg. Ahogy múlt az idő, egyre terhesebb lett számára az élet elviselése. A lánya gondozta tisztességesen, és egyre csak imádkozott.
Egy nap így szólt a lányához:
- Kérlek, ne imádkozzál értem. Hadd menjek mostmár el. Ameddig imádkozol értem, addig nem tudok meghalni.
A lánya eleget tett a kérésének.
Az idős asszony hamarosan eltávozott az élők sorából.
A lányának emiatt lelkiismeretfurdalása lett, vádolta magát, hogy miért engedte el az édesanyját. Ha nem teljesíti a kérését, talán még most is élne az édesanyja.
---
Élt valahol egy nő. Édesapja nagyon beteg lett, megfázott, és a régi betegsége emiatt kiújult, szövődmény alakult ki a szervezetében. Kórházba került nagyon súlyos állapotban. Majd, amikor jobban lett, hazaengedték, de egyre csak gyengült. A nő sokat imádkozott édesapja egészségéért, és azért, hogy maradjon még sokáig a családjával.
De sajnos az idős édesapa állapota a gondos ápolás ellenére sem javult. Már beszélni sem volt kedve, nemigen szólt senkihez, csak a feleségéhez, azt is keveset.
A nő nagyon sajnálta édesapját, hogy nem tud a szervezete a gyógyszerek ellenére se úrrá lenni a fájdalmas betegségen. Imádkozott rendíthetetlenül, de nem következett be a várva-várt gyógyulás.
Aztán egy nap, imádság után így szólt:
- Édes Istenem, rád bízom édesapámat, enyhítsd a szenvedését.
És ezentúl ezt gyakran elmondta imádkozás után.
Az idős édesapa nemsokára elhagyta a földi világot.
A nő úgy érezte, hogy az ő hibája, hogy szinte lemondott az édesapjáról és elengedte. Ha nem így imádkozott volna, akkor talán nem is hagyta volna el őket az édesapja. Lehet, hogy előbb-utóbb meggyógyult volna - így gondolta. Sokáig bánkódott emiatt.
---
VÉGE
Imádság
igaz történetek
Egyszer valahol élt egy asszony. Az asszonynak nagyon beteg lett az idős édesanyja. Fekvőbeteg lett, ápolni kellett, forgatni az ágyban, mert már nem volt elég ereje, nemhogy annyi, hogy ellássa magát, de még felemelkedni se tudott fekvő helyzetéből, se megfordulni.
Az asszony sokat imádkozott, hogy gyógyuljon meg az édesanyja, és hogy ne hagyja el őt, hogy még sokáig éljen.
De az idős asszony sajnos nem gyógyult meg. Ahogy múlt az idő, egyre terhesebb lett számára az élet elviselése. A lánya gondozta tisztességesen, és egyre csak imádkozott.
Egy nap így szólt a lányához:
- Kérlek, ne imádkozzál értem. Hadd menjek mostmár el. Ameddig imádkozol értem, addig nem tudok meghalni.
A lánya eleget tett a kérésének.
Az idős asszony hamarosan eltávozott az élők sorából.
A lányának emiatt lelkiismeretfurdalása lett, vádolta magát, hogy miért engedte el az édesanyját. Ha nem teljesíti a kérését, talán még most is élne az édesanyja.
---
Élt valahol egy nő. Édesapja nagyon beteg lett, megfázott, és a régi betegsége emiatt kiújult, szövődmény alakult ki a szervezetében. Kórházba került nagyon súlyos állapotban. Majd, amikor jobban lett, hazaengedték, de egyre csak gyengült. A nő sokat imádkozott édesapja egészségéért, és azért, hogy maradjon még sokáig a családjával.
De sajnos az idős édesapa állapota a gondos ápolás ellenére sem javult. Már beszélni sem volt kedve, nemigen szólt senkihez, csak a feleségéhez, azt is keveset.
A nő nagyon sajnálta édesapját, hogy nem tud a szervezete a gyógyszerek ellenére se úrrá lenni a fájdalmas betegségen. Imádkozott rendíthetetlenül, de nem következett be a várva-várt gyógyulás.
Aztán egy nap, imádság után így szólt:
- Édes Istenem, rád bízom édesapámat, enyhítsd a szenvedését.
És ezentúl ezt gyakran elmondta imádkozás után.
Az idős édesapa nemsokára elhagyta a földi világot.
A nő úgy érezte, hogy az ő hibája, hogy szinte lemondott az édesapjáról és elengedte. Ha nem így imádkozott volna, akkor talán nem is hagyta volna el őket az édesapja. Lehet, hogy előbb-utóbb meggyógyult volna - így gondolta. Sokáig bánkódott emiatt.
---
VÉGE