Kárcój Kárcsi!
Bobby Leng:
Kárcój Kárcsi!
Igaz történet
A fiúk csúszkáltak a jégen. De nem volt ám cipőjük! Csak úgy, mesztélláb. Merthogy olyan vastag volt a bőr a talpukon a cipőnélküli járkálás miatt, mintha cipőtalp lenne. Így vígan tudtak csúszkálni, csúszott az simán.
Nyáron a mezőn se szúrta már fel a lekaszált fű száraz, hegyes, földből kiálló kis csonkja, vége. És bátran mászkálhattak a tarlón, a marokszedő asszonyok mögött, hordták az embereknek a vizet kannában, s utána visszavitték a boglyák hűvösébe. Aztán a marokszedők után lehetett a széles fagereblyével - boronával - összehúzni az elhullott szálakat, mert minden szál érték, megeszi a jószág télen, s ha nem, akkor aljaznak vele az ólban, hogy ne fázzék a hidegben.
Szóval, a fiúk csúszkáltak télen a befagyott tócsák tetején, meg ahol csak találtak jeget. És nem ragadt a jégre a talpuk bőre, dehogyis! Így fordulhatott elő, hogy úgy tudtak siklani, mintha bakancsban lettek volna. És tudjuk, hogy bakancssarokkal nagyon klasszul lehet ám „karcolni”, vagyis sarkon egyensúlyozva csúszni, amitől a jég teteje megkarcolódik, csíkot hagy a bakancs sarka a jégen.
Az egyik fiúnak odakiáltott a barátja:
- Kárcój, Kárcsi!
Pedig a Karcsinak se volt se cipője, se bakancsa, éppúgy, ahogy a többi fiúcskának se ekkoriban ezen a vidéken.
VÉGE
Kárcój Kárcsi!
Igaz történet
A fiúk csúszkáltak a jégen. De nem volt ám cipőjük! Csak úgy, mesztélláb. Merthogy olyan vastag volt a bőr a talpukon a cipőnélküli járkálás miatt, mintha cipőtalp lenne. Így vígan tudtak csúszkálni, csúszott az simán.
Nyáron a mezőn se szúrta már fel a lekaszált fű száraz, hegyes, földből kiálló kis csonkja, vége. És bátran mászkálhattak a tarlón, a marokszedő asszonyok mögött, hordták az embereknek a vizet kannában, s utána visszavitték a boglyák hűvösébe. Aztán a marokszedők után lehetett a széles fagereblyével - boronával - összehúzni az elhullott szálakat, mert minden szál érték, megeszi a jószág télen, s ha nem, akkor aljaznak vele az ólban, hogy ne fázzék a hidegben.
Szóval, a fiúk csúszkáltak télen a befagyott tócsák tetején, meg ahol csak találtak jeget. És nem ragadt a jégre a talpuk bőre, dehogyis! Így fordulhatott elő, hogy úgy tudtak siklani, mintha bakancsban lettek volna. És tudjuk, hogy bakancssarokkal nagyon klasszul lehet ám „karcolni”, vagyis sarkon egyensúlyozva csúszni, amitől a jég teteje megkarcolódik, csíkot hagy a bakancs sarka a jégen.
Az egyik fiúnak odakiáltott a barátja:
- Kárcój, Kárcsi!
Pedig a Karcsinak se volt se cipője, se bakancsa, éppúgy, ahogy a többi fiúcskának se ekkoriban ezen a vidéken.
VÉGE