Kenőcs

Bobby Leng:

Kenőcs
igaz történet


Az asszony keze a gyakori mosástól olykor kiszáradt, ezért vásárolt egy nagyon jóillatú, kellemes és erre való krémet, amit arckrémnek is lehetett használni. De ő sose kenceficélte magát.
A krémet különleges, hatszögletű, fölfelé öblösödő, csavaros tetejű és nagyon erősen rózsaszínű tégelyben árulták, a benne lévő kenőcs vagy krém is rózsaszínű volt. Az oldalára az volt írva: OPERA LUXUS.
Az asszony másféle krémet is használt, olyat, amit a patikában kevertek ki és úgy árulták. Az volt a neve: TEJKRÉM. A színe épp olyan volt mint a tejé, az állaga meg, mint a híg tejföl. Ez nagyszerű kenőcs volt a kiszáradt, fáradt kézfej és tenyér bőrére. Azonnal beivódott a bőrbe és a száraz, feszülő érzés meg is szűnt.
A férje inkább csak faggyút használt. Kivált télen, amikor nagyon kiszárította a hideg a kezét, mert kesztyűt sose hordott. A munkához nem is lehetett, mert a szerszámok nyelét és más dolgokat kesztyűben nem lehetett rendesen megfogni, elfordult a tenyérben a nyél és bajt, balesetet okozott volna. Munkáskesztyűt meg akkor még nemigen gyártottak. Vannak vélemények, hogy kesztyűben olyan dolgozni, mint zokniban lábat mosni. Kesztyűben dolgozva semmit se érez az ember, még a gumikesztyű is ilyen. Az orvosi gumikesztyű már jobb egy fokkal és nekik muszáj is, de az emberek többsége ha teheti, semmiféle munkához nem húz kesztyűt. A nehéz fizikai munkáknál előírás, mint a védősisak használata, és tényleg kell, hogy megvédje a kezet a sérülésektől. Például építkezéseknél, vagy más rakodó-cipekedő munkáknál.
A fáradt bőrű, száraz, agyonhasznált kezek bőrét glicerines vagy vazelines krémekkel, kenőcsökkel kezelik, hogy elviselhető legyen, és ne repedezzen ki véresre. Mert sajnos az is előfordul. S akkor nagyon fájdalmas, és eltart napokig, míg begyógyul. Különösen télen.