Könnyek az orcán
Bobby Leng:
Könnyek az orcán
Igaz történet
A család hazafelé bandukolt egy téli, teliholdas éjszakán. Egymást karolva haladtak a hideg, szikrázóan fehér fényben. Minden nagyon jól látszott, csak a színek hiányoztak. Majdnem nappali fényesség terült el a tájon. A lányka néhány lépéssel előttük haladt, hosszú kabátja suhogott a bokája körül. A holdat nézte, és könnyei megállíthatatlanul patakzottak le az arcán. Szégyellte könnyeit, bánatát meg se értenék a többiek. Ezért ment elöl, nem akarta, hogy a holdfényben meglássák a könnyeit.
Egyszer csak az anyja rászólt:
- Talán csak nem szégyellsz bennünket, azért mész elöl?
A lányka nem válaszolt, hang nem jött ki a torkán. Csak potyogtak a könnyei, egyre csak hullottak.
Mire hazaértek, megemberelte magát, hogy ne vegyék észre rajta azt, hogy sírt. A többiek furcsának tartották, mindig volt valami kis bibije, amit senki se értett. Hiszen folyton félreértették, mindig minden rosszul sült el. Nem értették meg őt sohasem. Talán, ha mindig elmondott volna mindent, könnyebb lett volna. Vagy még rosszabb... Ki tudja.
VÉGE
Könnyek az orcán
Igaz történet
A család hazafelé bandukolt egy téli, teliholdas éjszakán. Egymást karolva haladtak a hideg, szikrázóan fehér fényben. Minden nagyon jól látszott, csak a színek hiányoztak. Majdnem nappali fényesség terült el a tájon. A lányka néhány lépéssel előttük haladt, hosszú kabátja suhogott a bokája körül. A holdat nézte, és könnyei megállíthatatlanul patakzottak le az arcán. Szégyellte könnyeit, bánatát meg se értenék a többiek. Ezért ment elöl, nem akarta, hogy a holdfényben meglássák a könnyeit.
Egyszer csak az anyja rászólt:
- Talán csak nem szégyellsz bennünket, azért mész elöl?
A lányka nem válaszolt, hang nem jött ki a torkán. Csak potyogtak a könnyei, egyre csak hullottak.
Mire hazaértek, megemberelte magát, hogy ne vegyék észre rajta azt, hogy sírt. A többiek furcsának tartották, mindig volt valami kis bibije, amit senki se értett. Hiszen folyton félreértették, mindig minden rosszul sült el. Nem értették meg őt sohasem. Talán, ha mindig elmondott volna mindent, könnyebb lett volna. Vagy még rosszabb... Ki tudja.
VÉGE