Pellet
Bobby Leng:
Pellet
igaz történet
Egyszer a családnak elfogyott a tűzrevalója. Épp akkor arra jártak az elektromos szolgáltató emberei, és most is mint minden évben, a vezetékek alatti fák ágait csippentgették el, hogy szélvihar esetén ne üssék össze a vezetékeket az ágak, és ne legyen zárlat, áramkimaradás.
A teherautón egy fura gépezet volt, ezzel ledarálták a levágott vékonyka ágakat a szolgáltató emberei. Már egész halom darálék gyűlt össze. A család meglátta és kérték, adják nekik, majd ők eltüzelik.
Le is borították nekik a kapu elé, ők meg szépen betalicskázták az udvarra. Jókora rakás lett belőle. Annak ellenére, hogy nyers volt és nedves, elég jól égett a kályhában és jó hőt is adott.
Egy idő után a hideg idő ellenére is a kupac belseje elkezdett melegedni, mert a nedves anyag erjedésnek indult és kissé szét kellett dobni, nehogy öngyulladástól lángra kapjon. Ilyen a trágyának a tulajdonsága is, ha nagy a halom, képes beizzani és meggyulladni a belseje. Ezt öngyulladásnak nevezik szakszóval.
Közben vége lett a télnek és a pellet - mert a daráléknak ez a neve - egy része megmaradt. Széttalicskázták a kertben, ez majd feljavítja a talajt kicsit.
Voltak a háznál kutyák, és egyéb állatok, ezeknek trágyájából, alomból, és ételmaradékokból, konyhai hulladékból egy kupac szemétdomb keletkezett a kert félreeső sarkában, mint minden vidéki háznál, ahol gazdálkodnak. Erre a szemétdombocskára is szórtak jócskán a pelletből, hogy majd ne lepjék a legyek. Ekkor vették észre, hogy a pellet szagtalanít. Teljesen elmúlt az ammónia- és más szag.
Nagyon megörültek ennek a ténynek.
Milyen jó lenne, ha az állattartó telepek élnének ezzel a lehetőséggel és a trágyarakásokat ilyennel fednék le, elég egy vékony réteg és már semmi szag nincsen. Milyen nagyszerű is ez! Vége a szagok terjengésének, nyári melegben a szagok elviselhetetlenségének, a legyek inváziójának!
Talán hirdetni kéne, hogy sokan megismerjék a pellet jótékony hatását, és sokféle felhasználhatóságát.
Pellet
igaz történet
Egyszer a családnak elfogyott a tűzrevalója. Épp akkor arra jártak az elektromos szolgáltató emberei, és most is mint minden évben, a vezetékek alatti fák ágait csippentgették el, hogy szélvihar esetén ne üssék össze a vezetékeket az ágak, és ne legyen zárlat, áramkimaradás.
A teherautón egy fura gépezet volt, ezzel ledarálták a levágott vékonyka ágakat a szolgáltató emberei. Már egész halom darálék gyűlt össze. A család meglátta és kérték, adják nekik, majd ők eltüzelik.
Le is borították nekik a kapu elé, ők meg szépen betalicskázták az udvarra. Jókora rakás lett belőle. Annak ellenére, hogy nyers volt és nedves, elég jól égett a kályhában és jó hőt is adott.
Egy idő után a hideg idő ellenére is a kupac belseje elkezdett melegedni, mert a nedves anyag erjedésnek indult és kissé szét kellett dobni, nehogy öngyulladástól lángra kapjon. Ilyen a trágyának a tulajdonsága is, ha nagy a halom, képes beizzani és meggyulladni a belseje. Ezt öngyulladásnak nevezik szakszóval.
Közben vége lett a télnek és a pellet - mert a daráléknak ez a neve - egy része megmaradt. Széttalicskázták a kertben, ez majd feljavítja a talajt kicsit.
Voltak a háznál kutyák, és egyéb állatok, ezeknek trágyájából, alomból, és ételmaradékokból, konyhai hulladékból egy kupac szemétdomb keletkezett a kert félreeső sarkában, mint minden vidéki háznál, ahol gazdálkodnak. Erre a szemétdombocskára is szórtak jócskán a pelletből, hogy majd ne lepjék a legyek. Ekkor vették észre, hogy a pellet szagtalanít. Teljesen elmúlt az ammónia- és más szag.
Nagyon megörültek ennek a ténynek.
Milyen jó lenne, ha az állattartó telepek élnének ezzel a lehetőséggel és a trágyarakásokat ilyennel fednék le, elég egy vékony réteg és már semmi szag nincsen. Milyen nagyszerű is ez! Vége a szagok terjengésének, nyári melegben a szagok elviselhetetlenségének, a legyek inváziójának!
Talán hirdetni kéne, hogy sokan megismerjék a pellet jótékony hatását, és sokféle felhasználhatóságát.