Szeretetlenség
Bobby Leng:
Szeretetlenség
Igaz történet
A lányka nagyon fiatal volt még. De mivel nem volt felsőbb iskolája, így dolgoznia kellett. Mármint a szülei szerint. Messzire járt dolgozni, és két műszakban dolgozott. Sajnos, amikor éjjelente járt haza, gyakran volt problémája a kihalt utcákon, mert a részegen hazafelé tartó ifjak meg-megkergették szegényt.
Sokat panaszkodott a szüleinek. De azoknak valószínűleg kőből volt a szíve, mert nem esett meg rajta, és nem sajnálták meg. Továbbra is kellett mennie dolgozni éjjel is, és nem mentek el eléje, hogy megvédjék őt.
Egyszer aztán tényleg majdnem megesett a baj, és egy nagydarab részeg fiatalember szegődött melléje. Először csak beszélt hozzá, a lány meg úgy félt, hogy majd elhagyta az eszét. Egyre jobban szedte a lábát, de hiába: a fiatalember gyorsabb volt, nem tudta lehagyni sehogysem. Már a lakásuk közelébe értek, amikor a fiatalember le akarta teperni őt. De szerencsére arra jött egy jármű, amely a fényével bevilágította őket, akkor a fiatalember megrettent és eleresztette a lányt. Annak se kellet több, amilyen gyorsan csak tudott, futni kezdett. Elhajigált a kezéből mindent: táskát, kabátot, és úgy futott, ahogy csak bírt. Elérte a házuk kapuját, azt gyorsan kinyitotta és bevágódott rajta. Abban a pillanatban ért oda a fiatalember is futva, és el akarta a lányt kapni a kapuban. De akkor felbukkant a lány anyja, és rákiabált. Akkor a férfi megijedt és elrohant.
Ezek után se könyörültek meg a szülők szegény fiatal teremtésen, és nem mondták neki, hogy ne menjen többé éjjelre dolgozni.
Biztosan nem szerették őt.
---
Sok fiatal lány dolgozott egy olyan üzemben, ahol nagyon szemrontó munkát kellett csinálni, neonfénynél. Vidékről is jártak ide lányok, asszonyok. A kereset szégyenteljesen alacsony volt, pedig úgy dolgozott mindenki, hogy majd beleszakadt.
A vidéki lányok albérletben laktak, és a fiúk állandóan ott lebzseltek a lakásuk körül. Alig lehetett elhajtani őket, nagyon erőszakosak és szemtelenek voltak. Azt gondolták, hogy minden lány rosszlány, és bármit meg lehet velük tenni.
A vidéki lányok ezt megunták, és inkább felmondták az állásukat, elhagyták a munkahelyüket.
Volt egy lány, aki szemüveges volt. Annak mindig nagyon fájtak nap végére a szemei. Vizesruhát tettek a szemére, hiszen alig látott már, mire hazakerült. Egész éjjel borogatták, hogy másnap megint mehessen dolgozni.
Mert mennie kellett. Egyszer se mondták neki a szülei, hogy ne menjen, nehogy megvakuljon. Biztosan nem szerették őt. Hiszen nem volt élet-halál kérdése, hogy a kevéske keresetét hazaadja. Anélkül is jól megvoltak. Csak nem érdekelte a szülőket, hogy mi lesz vele.
---
A fiatal fiú munkára volt beosztva a vasúti sínek hegesztésére, sok társával együtt. Nagyon meleg nyár volt, többen rosszul lettek a melegtől.
A fiú napszúrást kapott. Amikor hazavitték, már félrebeszélt. Negyven fok fölé szökött a láza, borogatták, és orvost hívtak hozzá.
Sokára lett jobban, és egy ideig otthon kellett maradnia, feküdnie, pihennie. Amikor felgyógyult, nem szeretett volna visszamenni oda, ahol ez a baleset érte őt, de a szülők nem egyeztek bele. Mennie kellett.
Úgy érezte, hogy nem szeretik, azért erőltetik annyira. Hiszen mehetett volna bizonyára más munkahelyre is. De a szülei nem engedték neki. Nem aggódtak érte, nem érdekelte őket, hogy mi lesz vele.
VÉGE
Szeretetlenség
Igaz történet
A lányka nagyon fiatal volt még. De mivel nem volt felsőbb iskolája, így dolgoznia kellett. Mármint a szülei szerint. Messzire járt dolgozni, és két műszakban dolgozott. Sajnos, amikor éjjelente járt haza, gyakran volt problémája a kihalt utcákon, mert a részegen hazafelé tartó ifjak meg-megkergették szegényt.
Sokat panaszkodott a szüleinek. De azoknak valószínűleg kőből volt a szíve, mert nem esett meg rajta, és nem sajnálták meg. Továbbra is kellett mennie dolgozni éjjel is, és nem mentek el eléje, hogy megvédjék őt.
Egyszer aztán tényleg majdnem megesett a baj, és egy nagydarab részeg fiatalember szegődött melléje. Először csak beszélt hozzá, a lány meg úgy félt, hogy majd elhagyta az eszét. Egyre jobban szedte a lábát, de hiába: a fiatalember gyorsabb volt, nem tudta lehagyni sehogysem. Már a lakásuk közelébe értek, amikor a fiatalember le akarta teperni őt. De szerencsére arra jött egy jármű, amely a fényével bevilágította őket, akkor a fiatalember megrettent és eleresztette a lányt. Annak se kellet több, amilyen gyorsan csak tudott, futni kezdett. Elhajigált a kezéből mindent: táskát, kabátot, és úgy futott, ahogy csak bírt. Elérte a házuk kapuját, azt gyorsan kinyitotta és bevágódott rajta. Abban a pillanatban ért oda a fiatalember is futva, és el akarta a lányt kapni a kapuban. De akkor felbukkant a lány anyja, és rákiabált. Akkor a férfi megijedt és elrohant.
Ezek után se könyörültek meg a szülők szegény fiatal teremtésen, és nem mondták neki, hogy ne menjen többé éjjelre dolgozni.
Biztosan nem szerették őt.
---
Sok fiatal lány dolgozott egy olyan üzemben, ahol nagyon szemrontó munkát kellett csinálni, neonfénynél. Vidékről is jártak ide lányok, asszonyok. A kereset szégyenteljesen alacsony volt, pedig úgy dolgozott mindenki, hogy majd beleszakadt.
A vidéki lányok albérletben laktak, és a fiúk állandóan ott lebzseltek a lakásuk körül. Alig lehetett elhajtani őket, nagyon erőszakosak és szemtelenek voltak. Azt gondolták, hogy minden lány rosszlány, és bármit meg lehet velük tenni.
A vidéki lányok ezt megunták, és inkább felmondták az állásukat, elhagyták a munkahelyüket.
Volt egy lány, aki szemüveges volt. Annak mindig nagyon fájtak nap végére a szemei. Vizesruhát tettek a szemére, hiszen alig látott már, mire hazakerült. Egész éjjel borogatták, hogy másnap megint mehessen dolgozni.
Mert mennie kellett. Egyszer se mondták neki a szülei, hogy ne menjen, nehogy megvakuljon. Biztosan nem szerették őt. Hiszen nem volt élet-halál kérdése, hogy a kevéske keresetét hazaadja. Anélkül is jól megvoltak. Csak nem érdekelte a szülőket, hogy mi lesz vele.
---
A fiatal fiú munkára volt beosztva a vasúti sínek hegesztésére, sok társával együtt. Nagyon meleg nyár volt, többen rosszul lettek a melegtől.
A fiú napszúrást kapott. Amikor hazavitték, már félrebeszélt. Negyven fok fölé szökött a láza, borogatták, és orvost hívtak hozzá.
Sokára lett jobban, és egy ideig otthon kellett maradnia, feküdnie, pihennie. Amikor felgyógyult, nem szeretett volna visszamenni oda, ahol ez a baleset érte őt, de a szülők nem egyeztek bele. Mennie kellett.
Úgy érezte, hogy nem szeretik, azért erőltetik annyira. Hiszen mehetett volna bizonyára más munkahelyre is. De a szülei nem engedték neki. Nem aggódtak érte, nem érdekelte őket, hogy mi lesz vele.
VÉGE