A Krampuszok meséje

Bobby Leng:


A Krampuszok meséje


Egyszer, amikor a Mikulás észrevette, hogy sok a rossz gyerek a világon, akkor elgondolkodott, mit is kéne tennie, hogy a gyerekek megjavuljanak. Mert ő évente csak egyszer teszi tiszteletét náluk, azt is titokban. Hát akkor hogyan vehetné rá őket arra, hogy ne csináljanak semmi rosszaságot?
Addig-addig törte a fejét, amíg eszébe nem jutott, hogy nemcsak angyalok vannak ám, hanem ördögök is! Az ördögöktől meg minden gyerek fél! Mert az ördög fekete, piros hosszú nyelvét öltögeti, két piros szarva az ég felé meredezik, hegyes vasvillája van, patás lábai és nyílvégű, hosszú farka!
No, gondolta, akkor szól az ördögöknek, hogy kísérjék őt el a következő Mikuláskor, hátha rá tudna ijeszteni a rossz gyerekekre. A rosszak nem is kapnának ezentúl semmiféle ajándékot, hanem az ördög elverné -nem igaziból, csak jelképesen- őket a vastag és súlyos vasláncával, amit mindig maga után húz és azzal csörög félelmetesen. De gondolta, hogy az talán fájna nekik, ezért arra gondolt, hogy inkább söprűvel verjék el az ördögök a gyerekek hátsóját. De az ördögöknek nem tetszett a söprűs megoldás, így azt tanácsolták a Mikulásnak, hogy vékony ágakat, például mogyoróvesszőket kössenek össze kisebb kötegbe, és azzal ütögessék meg a rossz gyerekeket. Hiszen a vékony, hajlékony vessző nagyon csíp, ezt tudta minden ördögfi! Hát jól van, beleegyezett a Mikulás, és ezentúl magával vitt két ördögöcskét is. Ezektől aztán úgy megrémültek a rossz gyerekek, hogy a következő évben igyekeztek mindig nagyon jók lenni. Elég volt csak meglátniuk őket, olyan ijesztőek!

A kisördögöket a Mikulás egyszer elnevezte Krampuszoknak. Azóta nevezik a Mikulást kísérő ördögöket december hatodikán Krampusznak. De csak ezen az egy napon!

Így hallottam.


VÉGE