Veszélyben a Karácsony

Bobby Leng:
Veszélyben a Karácsony!
mese



A Szörnyű Szörnyek, akik a sötét sarkokban laknak, egyszer összebeszéltek, hogy most valami rendkívüli gonoszságot kéne elkövetni: ellopják a Karácsonyt. Mert a rossz gyerekek úgyse kapnak semmit, a jó gyerekeknek meg ne legyen.
Hiszen tudjátok: a Szörnyű Szörnyek beférkőznek a gyerekek álmaiba, és a szép színes álmokat fekete-fehérre festik. Meg a szép álmokat csúnya és rossz rémálmokká változtatják.
Mostmár nem elégszenek meg ezzel - gondolták, - így kitervelték a világraszóló legnagyobb gonoszságot, amit csak Szörnyű Szörny valaha elkövethet.

Hanem egyvalamivel számolniuk kellett: a játékmacikkal.
Tudjátok ugye, gyerekek, hogy minden kisgyereknek - még a nagyobbacskáknak is - van játékmacijuk. Kinek barna, kinek sárga, kinek színes - kinek milyen, de minden gyerek mellett ott van egy macika.
Ezeknek a macikáknak az a feladatuk, hogy a gyerekek álmaira vigyázzanak. Mert a Szörnyű Szörnyek minden éjjel megpróbálják a színes álmokat rosszra változtatni. Ezt kell a macikáknak megakadályozniuk. Már ha tudják. Mert bizony vannak olyan Szörnyű Szörnyek, akik nagyon- de nagyon erősek ám, és a macik sehogyse bírnak velük! És olyankor a szegény kisgyerekek rosszat álmodnak, és felsírnak, úgy megijednek.


A Szörnyű Szörnyek tehát összedugták a fejüket egy rémületesen sötét, holdtalan, viharos éjszakán - ilyenkor csak a Szörnyű Szörnyek nem félnek - és elhatározták, meg is beszélték egymás között, hogy ellopják és eldugják a Karácsonyt.
De ezt csak úgy lehet véghezvinni, ha Karácsony szent éjszakáját is ellopják. Úgyhogy Karácsony napját és éjszakáját el kell tüntetni, összesen huszonnégy teljes órát!
Csakhogy nem olyan könnyű ám! Mert Télapó és a Krampuszok, a rénszarvasok meg a manók mind-mind résen vannak, figyelnek és vigyáznak. A nagy készülődés az Ünnepekre pedig mégse tűnhet el, és nem tűnhetnek el a szupermarketek ünnepi előkészületei, díszített kirakatai és roskadozó polcai sem! Mert akkora erejük még a Szörnyű Szörnyeteg Szörnyeknek sincsen ám! Még ezt a nyavalyás 24 órát is nehéz lesz eltüntetni örökre! Azért örökre, hogy innentől kezdve SOHA ne lehessen többé Karácsony!

De vajon hová dugják a Karácsonyt? Vigyék le a pincébe? Nem-nem, ott könnyen rátalálhat valaki, kiszabadítja és akkor hiába minden. Elvigyék az Északi Sarkra? Nem jó, mert ott lakik a Télapó, az meg rögtön észreveszi és akkor fuccs az egész tervnek. Azt gondolták, hogy a legjobb, ha egyszerűen átállítják az összes órát az egész Világon, úgy, hogy az előző nap után, éjfélkor átállítják 24 órával későbbre az órákat, ezzel átlépnek egy napot, és mindjárt Karácsony után ébred fel majd az összes gyerek és felnőtt az egész Földkerekségen!
Na, ez már tetszett mindenkinek. Alig várták már a Karácsony előtti napot. Amikor ez elérkezett, akkor minden Szörnyűséges Szörnyeteg Szörny szétszéledt a világban és egy-egy órát mindegyik átállított egy nappal későbbre. A naptárakból pedig kitépték Karácsony napját.
De hogyan kéne megakadályozni, hogy Télapó másnap este - akár eltűnt Karácsony napja, akár sem - mégis kihordja a sok-sok ajándékot a gyerekeknek?
No, ez fogas kérdés, ezt már nehezebb lesz kivitelezni. Amikor visszatértek a Szörnyűséges Szörnyeteg Szörnyek a megbeszélt helyre és ismét találkoztak, akkor azt sütötték ki, hogy a Télapó összes ajándékát éjjel, amikor mélyen alszik, elszedik, ellopják, és a tengerbe hajigálják. Ellopják a ruháját is, és a kandallóban elégetik. Szélnek eresztik a rénszarvasokat, és a szánkót felvágják tüzifának. A manókat foglyul ejtik és bezárják a pincébe, és majd csak Karácsony után engedik ki őket.

Nos hát, azonnal hozzá is láttak a tervük megvalósításához. Télapó ruháit ellopták és elégették a kandallóban, amíg az békésen aludt a jó meleg dunyha alatt. A kis manókat összefogdosták és a pincébe csukták. A rénszarvasokat kicsapták legelni az erdőbe. A szánkót pedig fejszével felhasogatták és a fáját a tűzre vetették. Az ajándékokat pedig összetörték, és a darabkáit a hatalmas Óperenciás Tenger legmélyebb fenekére süllyesztették.

Másnap, amikor a Télapó felébredt, hiába kereste a szép piros ruháját, sityakját és fekete, fényesre vikszolt csizmáját, sehol se találta. Felkapta meleg köntösét, és rohant az istállóba, mert rosszat sejtett ezek után. Jól gondolta: a rénszarvasainak is hűlt helye! Sőt, még a játékokkal telepakolt, indulásra kész szán is szőrén-szálán eltűnt!
Jaj, mit tegyen most? Ez az: a manók! Majd ők segítenek! Gyorsan szerezni kell új szánt, meg kell keresni a rénszarvasokat, és - mivel nincs más választás - fel kell vásárolni az összes szupermarketben, játékboltokban még fellelhető összes játékot!

Kereste a manócskákat, de egyet se talált. No, most esett ám csak igazán kétségbe! Jaj, mi legyen most!?
Le-föl járkált a szobájában, törte a fejét, hogy mit tegyen. Egyszer csak a naptárra esett a tekintete. Nagyon meglepődött. Hát hová lett a Karácsony szent napja?! A naptár szerint már az utána következő nap van!
Ez meg hogy lehet? Kivitte volna az ajándékokat, csak nem emlékszik rá?! Nem, az nem lehet!
Szegény, egészen belefájdult a feje, annyit gondolkodott. De nem tudott mit tenni. Lapozgatta a naptárat, és észrevette, hogy egy lap, a Karácsony napja hiányzik belőle. De annyira tanácstalan volt, és annyira belefáradt a le-fel járkálásba, hogy végül lefeküdt aludni. Gondolta, hogy ez csak egy rossz álom, és majd ha felébred, akkor rendben lesz minden.

A Szörnyűséges Szörnyeteg Szörnyek leselkedtek meg hallgatóztak az ablaka alatt, és igen örültek, hogy a tervük ilyen jól bevált, és tökéletesre sikeredett.
Amikor látták, hogy a Télapó a fülére húzza a hálósipkáját, meg az orráig felhúzza a jó meleg, kövér dunyháját, akkor ők is eloldalogtak, és boldogan szétszéledtek, mindenki ment haza a megszokott saját sötét zugába, szegletébe, sarkába, ahol mindig is lakott.

A világon az összes karácsonyfát előző nap már minden családnál feldíszítették, ami azt jelentette, hogy már csak az ajándékot kellett volna a Mikulásnak alája csempészni.
Mindenhol ki volt készítve a tej meg a süti. De ezek nem fogytak el egyetlen helyen se, és reggel, amikor felébredt a világ összes gyereke, mindenütt sírva fakadtak, mert a karácsonyfák alatt nem volt semmi!
Hiába lopták el a Szörnyű Szörnyek a Karácsonyt, a gyerekek nem akarták elhinni, hogy már el is múlt és nem történt semmi! Hogy ők ne kapjanak semmit? Hát ebbe melyik kisgyerek tudna belenyugodni?!

Szegény őrző-védő plüssmacik! Nekik lett volna a feladatuk, a dolguk, hogy a Szörnyű Szörnyeket megakadályozzák gonosz tervük véghezvitelében! Dehát egy kicsi szőrös macika, egy jóságos macika nem bírhat el egy gonosz, gonoszságos, leggonoszabb Szörnyű Szörnnyel! Vagy mégis?
Mert lássuk csak, mi történt!
Amikor az Őrző-Védő Plüssmacik Világszövetsége megneszelte, hogy mire készülnek a Szörnyűséges Szörnyeteg Szörnyek, - mert azok egyáltalán nem tartották a tervüket titokban, sőt: még kérkedtek is vele, - nos, akkor a Plüssmacik Szövetsége elhatározta, hogy ha megakadályozni nem is tudja, de helyrehozza ezt a galádságot.
A macik megvárták, hogy a Szörnyű Szörnyek ellopják a Karácsonyt, és minden aljas tervüket véghezvigyék. Látták, hogy a gyerekek mennyire csalódottak, hogy nem kaptak ajándékot a fa alá. De várniuk kellett, mert azt akarták, hogy a Szörnyű Szörnyek végre álomba szenderüljenek, és hogy helyrehozhassák mindazt, amit azok a szörnyetegek elrontottak.
Megvárták, amíg leszáll az éj, és nemcsak a szörnyek, hanem mindenki más is álomba merül az egész világon.
A világ összes játéküzletéből összeszedtek minden játékot. A gyerekek ágya mellé csempészték, és várták, hogy elérkezzen a reggel, és láthassák, hogy a gyerekek örülnek. Minden gyereknek jutott egy-egy ajándék. A macik jól végezték dolgukat.

Reggel, amikor a gyerekek felébredtek, boldogan vették észre az ágyuk mellé tett ajándékot. Örömmel futottak a karácsonyfához, és körbeugrálták. A szülők mosolyogtak, és mindenki nagyon boldog volt. Különösen a macik.

A Szörnyűséges Szörnyeteg Szörnyek is felébredtek. Bár ők csak inkább éjjelente szoktak ébren lenni, mert nappali fényben egyik gyerek se fél. Csak, amikor este eloltják a lámpákat, akkor sompolyognak elő a szürke, fekete sarkokból, ágyak alól, szekrények mélyéről, bútorok rejtekéből a Szörnyű Szörnyek.
Szóval, a mai nap kivételes volt, mert a nagy ujjongásra minden Szörnyűséges Szörny felébredt. Mérgesen és morcosan törölgették ki az álmot a szemeikből, és sehogy se értették, hogy mitől boldogok és vidámak az emberek - legfőképp a gyerekek!
Amikor odakukkantottak, akkor látták ám, hogy mi történt: mégis van ajándék. Ez meg hogy lehet? Akkor látták meg a macikat, amint rajtuk kuncognak. Szóval ti voltatok? De mindhiába mérgelődtek, mert nappal nincsen hatalmuk a Szörnyű Szörnyeknek, még a macik felett sem.

Bekullogtak hát saját vackaikra, sötét sarkaikba, és morogtak mérgükben, mert mást nem tehettek. Hiába fáradoztak annyit!
Hanem egyszer csak az egyik Szörnyű Szörny azt mondta: azért van egy baj! Mert mi nem kaptunk ajándékot, mert nincsen Karácsony! A macik nekünk nem adtak, csak a gyerekeknek... És erről csakis mi tehetünk! Elloptuk a Karácsonyt, így aztán nekünk sincs semmi a fa alatt! Ajjajjaj! Óbégatott a Szörnyű Szörny, és vele a többi is - hát erre végképp nem gondoltak! Hiszen eddig minden évben ők is kaptak ajándékot a Télapótól! Pedig meg se érdemelték, ugye? De a Télapó olyan jóságos, hogy nem hagyta ki őket sem. És nem igaz, hogy a rossz gyerekek nem kapnak ajándékot. Mert ők is kapnak. De félnek egész évben, hogy mégse kapnak. Ez a büntetésük, amiért rosszalkodtak.

A Szörnyűséges Szörnyeteg Szörnyek pedig megfogadták, hogy soha többé ilyen gonoszságot nem művelnek! Ugyanis rájöttek, hogy a Karácsony a legszebb dolog a világon! Meg ajándékot kapni se utolsó dolog... Ugye?




VÉGE