Férfiak
Elizabeth Stone:
Férfiak
A férfiak azt gondolják, hogy ők a teremtés koronái. Ez így is van. Ők hordják a kalapot, ők az erősek, a bátrak, ők háborúznak ha kell, védik a hazát, és a nehéz munkát is csak rájuk lehet bízni, azt nélkülük nem lehet elvégezni, és más nem képes rá. Szóval, igazuk van, amikor úgy gondolják, hogy ők a világ urai. Ez így van rendjén, így helyes. A nők felnéznek rájuk, védelmező karjukban találnak menedéket, és hozzájuk fordulnak, ha félnek. A férfiak valóban a teremtés koronái, ezt el kell ismerni. Ha a nők egyenjogúságra törekszenek, akkor sem a nehéz fizikai munkára áhítoznak, nem akarnak ők traktort vezetni, vagy esztergapad mellett görnyedni egész nap, esetleg földet túrni a határban, kaszálni vagy ásni, és ha például odáig merészkednek, hogy elmennek katonának, akkor is kikérik magunkak a durva bánásmódot, mert ők hölgyek, nekik könnyebb a hátizsák, és kevesebbet kell csúszni-mászni a sárban... Akkor meg mitől egyenjogúság? Csak a kellemes dolgokra vágynak? Mármint arra, amit a pasik végeznek, mondjuk: vezető állás, könnyű munka, elegáns munka, sok pénzt fizető munka. De még nem hallottunk olyat, hogy bármelyik nő odáig ment volna, hogy az útkarbantartókat, az útépítőket, hídépítőket, toronydarukezelőket vagy metróalagút építőket irigyelte volna, és kikérte volna magának, hogy ő miért nem vezethet mondjuk tankot, vagy hadihajót... Ugyanakkor ha mégoly egyenjogúság van is, vagy elvárják is, akkor is egy hölgy szívesen veszi, ha udvariasak vele, előre engedik, vagy hölgyként bánnak vele, nem úgy, mint a haverral, mint egy másik férfival. Például ha nem udvariasak vele, milyen rosszul tud esni neki! Vagy hiába szépítkezik - ha egyenjogúság van, akkor ez se kéne - mondjuk nem veszik észre, készakarva, akkor is megsértődik, mert elvárja, hogy megdicsérjék, vagy elismerjék a szépségét. Nem is tudjuk pontosan, mi is az az egyenjogúság. Valószínűleg nem is létezik. Meg nem is kell. Minek is? Nem jó úgy, ha egy pasi kedves a kedvesével? Ha egyenjogúság van, akkor ez nem kell. Udvaroljon a lány a fiúnak, nem? Vagy ha étteremben vannak, akkor fizessen a nő, hiszen egyenjogúság van, ugye? Vagy kérje meg ő a férfit, hogy házasodjanak össze. Ez is milyen visszatetsző, nemde? Vagy ha neki kell eltartania a családot, és az apa van otthon a gyerekekkel... ez sem szép, nem is helyes. A törékeny nő legyen szép, üde, kedves, bájos, akit szeretni lehet, és védelmezni. Legyen gyönge, ha kell, mert ezt a férfitől rossznéven vennék. Mármint, ha ő lenne a gyönge, szeretnivaló, kedves, bájos, törékeny... pedig, ha egyenjogúságra törekszünk, akkor ez is helyes kéne hogy legyen! Mert ha a nők férfias dolgokat akarnak csinálni és úgy viselkedni, akkor a férfiak is legyenek nőiesek esetleg, csináljanak nőies dolgokat, viselkedjenek úgy, szépítkezzenek, ésatöbbi, ésatöbbi... ugye, minyen bután hangzik ez? Most erről mást gondolnánk. Minden legyen a helyén, az a helyes. Persze, tudjon egy nő is határozott lenni és dönteni, ha szükséges, és a férfiak is tudjanak gyengédek lenni, de ez nem mond ellent az előzőeknek, sőt. Így lenne helyes. Nem kéne egymás trónjára vágyni, minek is? Szeressük és fogadjuk el egymást, ahogyan évezredek óta bevett szokás. Ami nem tud megváltozni, azt nem kéne erőltetni. Egy nő tud csak anya lenni, és csak a férfi képes apaságra. Ez nem fog megfordulni soha, még ha a tudósok mást mondanak, akkor sem. Jól ki van ez találva. A tradíció szerint élő családok, férfiak és nők nem maradiak attól, hogy az értékeket megőrzik életükben. Sőt, ha úgy vesszük, a család a társadalom és a lét alapja. Ha ez nem lenne, akkor felbomlana a globális rend, és megnézhetnénk magunkat, mert totális káoszba torkollna az általános lét. És persze ezt senki sem akarja.
A férfiak tehát a lét oszlopai, tájuk támaszkodik a társadalom, a családok védelmezői ők, támaszai, mint ahogyan a szókincsben szerepel: CSALÁDFŐ. A férfi nélkül a család csonka, úgy is nedvezik: csonkacsalád. Jó lenne, ha a férfi úgy is viselkedne. Nem élne vissza fizikai fölényével, erejével, előnyével, nem bántaná sem érzelmileg, sem fizikailag a nála gyengébbeket: a nejét, a gyermekeit. Arra hivatott ő, hogy védelmezzen, és ne támadjon! Azért van, és hát lássuk be: jól ki van ez találva. Ő veri be a szöget a falba, ő szereli meg a vízcsapot, ő emeli fel a nehéz dolgokat, ő szereli meg a kocsit, ő épti a házat, ő vágja le a kertben a füvet, mert a fűnyírót ő kezeli csak elég ügyesen, ő tud csak bizonyos dolgokat megcsinálni, elvégezni, mert más ahhoz gyenge, kevés, erőtlen...
Kedves férfiak! Legyenek büszkék férfiúi mibenlétükre! Legyenek támasz, ha kell, védelmező, de ugyanakkor gyengéd, megértő, mert mindenki tudja, hogy a férfiak milyen nagyon erősek! Hát ne éljenek ezzel vissza, csak használják ki okosan a tehetségüket, erejüket, bátorságukat, egyszóval: férfiúi erényeiket! Legyenek büszkék rá, hogy milyen ügyesek, ne lehorgasztott fővel járjanak az utcán, de emelt fővel, mert ki más a teremtés oszlopa, ha nem a FÉRFI?
Csak okosan, kedves fiúk, férfiak, apukák!
VÉGE
Férfiak
A férfiak azt gondolják, hogy ők a teremtés koronái. Ez így is van. Ők hordják a kalapot, ők az erősek, a bátrak, ők háborúznak ha kell, védik a hazát, és a nehéz munkát is csak rájuk lehet bízni, azt nélkülük nem lehet elvégezni, és más nem képes rá. Szóval, igazuk van, amikor úgy gondolják, hogy ők a világ urai. Ez így van rendjén, így helyes. A nők felnéznek rájuk, védelmező karjukban találnak menedéket, és hozzájuk fordulnak, ha félnek. A férfiak valóban a teremtés koronái, ezt el kell ismerni. Ha a nők egyenjogúságra törekszenek, akkor sem a nehéz fizikai munkára áhítoznak, nem akarnak ők traktort vezetni, vagy esztergapad mellett görnyedni egész nap, esetleg földet túrni a határban, kaszálni vagy ásni, és ha például odáig merészkednek, hogy elmennek katonának, akkor is kikérik magunkak a durva bánásmódot, mert ők hölgyek, nekik könnyebb a hátizsák, és kevesebbet kell csúszni-mászni a sárban... Akkor meg mitől egyenjogúság? Csak a kellemes dolgokra vágynak? Mármint arra, amit a pasik végeznek, mondjuk: vezető állás, könnyű munka, elegáns munka, sok pénzt fizető munka. De még nem hallottunk olyat, hogy bármelyik nő odáig ment volna, hogy az útkarbantartókat, az útépítőket, hídépítőket, toronydarukezelőket vagy metróalagút építőket irigyelte volna, és kikérte volna magának, hogy ő miért nem vezethet mondjuk tankot, vagy hadihajót... Ugyanakkor ha mégoly egyenjogúság van is, vagy elvárják is, akkor is egy hölgy szívesen veszi, ha udvariasak vele, előre engedik, vagy hölgyként bánnak vele, nem úgy, mint a haverral, mint egy másik férfival. Például ha nem udvariasak vele, milyen rosszul tud esni neki! Vagy hiába szépítkezik - ha egyenjogúság van, akkor ez se kéne - mondjuk nem veszik észre, készakarva, akkor is megsértődik, mert elvárja, hogy megdicsérjék, vagy elismerjék a szépségét. Nem is tudjuk pontosan, mi is az az egyenjogúság. Valószínűleg nem is létezik. Meg nem is kell. Minek is? Nem jó úgy, ha egy pasi kedves a kedvesével? Ha egyenjogúság van, akkor ez nem kell. Udvaroljon a lány a fiúnak, nem? Vagy ha étteremben vannak, akkor fizessen a nő, hiszen egyenjogúság van, ugye? Vagy kérje meg ő a férfit, hogy házasodjanak össze. Ez is milyen visszatetsző, nemde? Vagy ha neki kell eltartania a családot, és az apa van otthon a gyerekekkel... ez sem szép, nem is helyes. A törékeny nő legyen szép, üde, kedves, bájos, akit szeretni lehet, és védelmezni. Legyen gyönge, ha kell, mert ezt a férfitől rossznéven vennék. Mármint, ha ő lenne a gyönge, szeretnivaló, kedves, bájos, törékeny... pedig, ha egyenjogúságra törekszünk, akkor ez is helyes kéne hogy legyen! Mert ha a nők férfias dolgokat akarnak csinálni és úgy viselkedni, akkor a férfiak is legyenek nőiesek esetleg, csináljanak nőies dolgokat, viselkedjenek úgy, szépítkezzenek, ésatöbbi, ésatöbbi... ugye, minyen bután hangzik ez? Most erről mást gondolnánk. Minden legyen a helyén, az a helyes. Persze, tudjon egy nő is határozott lenni és dönteni, ha szükséges, és a férfiak is tudjanak gyengédek lenni, de ez nem mond ellent az előzőeknek, sőt. Így lenne helyes. Nem kéne egymás trónjára vágyni, minek is? Szeressük és fogadjuk el egymást, ahogyan évezredek óta bevett szokás. Ami nem tud megváltozni, azt nem kéne erőltetni. Egy nő tud csak anya lenni, és csak a férfi képes apaságra. Ez nem fog megfordulni soha, még ha a tudósok mást mondanak, akkor sem. Jól ki van ez találva. A tradíció szerint élő családok, férfiak és nők nem maradiak attól, hogy az értékeket megőrzik életükben. Sőt, ha úgy vesszük, a család a társadalom és a lét alapja. Ha ez nem lenne, akkor felbomlana a globális rend, és megnézhetnénk magunkat, mert totális káoszba torkollna az általános lét. És persze ezt senki sem akarja.
A férfiak tehát a lét oszlopai, tájuk támaszkodik a társadalom, a családok védelmezői ők, támaszai, mint ahogyan a szókincsben szerepel: CSALÁDFŐ. A férfi nélkül a család csonka, úgy is nedvezik: csonkacsalád. Jó lenne, ha a férfi úgy is viselkedne. Nem élne vissza fizikai fölényével, erejével, előnyével, nem bántaná sem érzelmileg, sem fizikailag a nála gyengébbeket: a nejét, a gyermekeit. Arra hivatott ő, hogy védelmezzen, és ne támadjon! Azért van, és hát lássuk be: jól ki van ez találva. Ő veri be a szöget a falba, ő szereli meg a vízcsapot, ő emeli fel a nehéz dolgokat, ő szereli meg a kocsit, ő épti a házat, ő vágja le a kertben a füvet, mert a fűnyírót ő kezeli csak elég ügyesen, ő tud csak bizonyos dolgokat megcsinálni, elvégezni, mert más ahhoz gyenge, kevés, erőtlen...
Kedves férfiak! Legyenek büszkék férfiúi mibenlétükre! Legyenek támasz, ha kell, védelmező, de ugyanakkor gyengéd, megértő, mert mindenki tudja, hogy a férfiak milyen nagyon erősek! Hát ne éljenek ezzel vissza, csak használják ki okosan a tehetségüket, erejüket, bátorságukat, egyszóval: férfiúi erényeiket! Legyenek büszkék rá, hogy milyen ügyesek, ne lehorgasztott fővel járjanak az utcán, de emelt fővel, mert ki más a teremtés oszlopa, ha nem a FÉRFI?
Csak okosan, kedves fiúk, férfiak, apukák!
VÉGE