Szingli nők
Elizabeth Stone:
Szingli nők
A szingli nőt könnyű felismerni. Magányos. Ennyi.
Pedig ő sem így képzelte el. Régen az ilyen hölgyeket vénlányoknak hívták, mert akkor még a huszas évei előtt férjhezmentek a lányok. Ma egy harmincas hölgy karriert épít, és nem szeretne családot, gyermeket. Még nem. A kor hozta így. Meg az, hogy a munkahelyen nem sikk gyermekes anyának lenni, hiszen akinek kisgyermeke van, azt a többi nő akár még le is nézi, mert neki mindennapos gondjai vannak, úgymint: mit főzzön vacsorára, mit vegyen ajándékba a kicsi szülinapjára, mit mondtak az óvónők vagy a tanító néni, nem beteg-e, és még ezernyi más gond. Minden nap! És hiába, ezt nem lehet otthon vagy a kapun kívül hagyni - mármint a gondokat - mert befurakodnak az ember agyába, onnan nem lehet eltávolíani, még akkor sem, ha az ember nagyon fontos munkát végez. Talán néhány órára félre tudja tenni, de amint lehet, ezek újra felütik a fejüket. Egyszerre két helyen nem lehet az ember tökéletesen. Ha otthon van, akkor meg az foglalkoztatja, hogy mit mondott a kolleganő, miért bántotta, igazságtalan volt a főnök, és hogy holnap milyen új feladat vár rá...
És akkor még ott van a főzés, mosás, takarítás, és a férj is kiköveteli a vele való foglalkozást, de az anyukának még jól is kéne kinéznie, kipihentnek, kedvesnek kéne lennie, és bájosnak, meg jó feleségnek, türelmesnek, ésatöbbi, ésatöbbi...
Nahát, a szingli nők mindezt nem akarják. Még nem. Nem akarnak pelenkázni, nem akarnak férjet, aki borostás reggel és nyűgös gyereket se akarnak. Mit akarnak akkor? Bulizni még, reggel hazavetődni, akkor aludni, amikor akarnak, és ne szóljon bele senki, és ne kelljen vacsorát főzni, és ne kelljen mosogatni, csak elegánsan étteremben étkezni, és udvaroltatni, flörtölgetni, és fittness terembe járni, mert az nagyon menő, és este a barátokkal mulatni menni, és nap mint nap így élni.
De aztán egyszer csak meglátnak egy kisgyermeket toló anyukát mondjuk az utca másik oldalán. És akkor valami megszólal belül, és irigység fogja el őket, és akkor pánikszerűen férj után kutatnak, és mostmár akarnak gyermeket - mindenáron.
Csakhát olykor már késő. Mert lássuk be: egy idősebb embernek már kialakult szokásai vannak, és a nyugalmára nagyon vigyáz, a kialakult életstílusára. Azt viszont teljes mértékben fel kell adni, mert mostmár egy másik időszak következik, másfajta élet, egy olyan, amiben semmi nem hasonlít az előzőhöz. Ha nem így tesznek, nagyon boldogtalanok, idegesek, agresszívek lesznek. Gyermekkel a hónunk alatt nem lehet bulizni menni, azoknak az időknek örökre vége. Aki nem akarja ezt feláldozni a családért, az ne szervezzen maga köré családot és ne akarjon gyermeket. Ugyanis egy rövidke idő után már nyűg lesz a számára a család, a gyermek, és vágyik vissza bulizni, nyüzsögni. Aztán jön a válás, vele új meg új probléma, a gyerek az utcára kerül, elvadul, később jön a rossz haverokkal a drog, a pia, a bulizás kétes helyeken, - hisz anyu is ezt tette fiatalabb korában - és jönnek a gondok, újabb gondok, a lábak alól kicsúszik a talaj, persze képletesen szólva, és vége mindennek..., innen már nagyon nehéz felállni, egy ilyen helyzetből, segítség nélkül, apa nélkül, de még segítséggel is szinte lehetetlen. Hát kell ez Önöknek, kedves szingli, volt szingli hölgyek? Ugye, nem?
Hát éppen ezért jól gondolják meg! Karrier vagy család? Mindenütt jól teljesíteni csak egy álom. De hogy ne váljon rémálommá, az csakis Önökön múlik. Nézzenek körül. Számtalan példa van környezetünkben mindezekre. Hát csak óvatosan az életünkkel! A sajátunkkal, a másokéval. Lehet, hogy nem lesz gyermeke valakinek, és ezzel együtt öröme sem. De ha úgy vesszük, bánata sem. Mert egy rossz döntés miatt mindenki sérülhet. A gyermek nem arra való, hogy zsaroljuk vele a másik embert, például: gyermeket várok tőled, vegyél feleségül... Ne éljünk vissza ezzel! Ha egy férfi csak ezért marad mellettünk, akkor előbb-utóbb megelégeli, és elmegy. És egy szingli ne azért hozzon világra gyermeket, hogy ne legyen egyedül. Már ilyet is hallottunk. Egszer a gyermek megkérdezi: ki az ő apukája? Mert a környezetében sok gyereknek van ilyen, neki miért nincs?
Ha egy hölgy mondjuk váratlanul állapotos lesz, de nem is akarta, akkor ne essen pánikba, akkor sem, ha nem szeretné a születendő gyermeket. Ha az első elmaradt ciklusjelzőt észreveszi, még egy jó forró fürdő rendbehozhatja. Ezt a módszert használták nagyanyáink is. Merthogy akkor még nem nagyon volt más mód a nemkívánt dolgokat helyrehozni. Ez egy igen jól bevált módszer, hát inkább ezt, mint egy nemkívánt gyermek, aki már a megszületésekor teher az édesanyja számára, esetleg otthagyják a klinikán, s ki tudja, ki neveli fel, milyen sorsa lesz? Kitagadva, megtagadva, cserbenhagyva, elfelejtve, nem szeretve...
Vigyázzunk magunkra, ne vágjunk bele a gyermekvállalásba, ha nem két szerető szív közös akarata.
Anyának lenni, anyává válni nem egy jó móka, hanem sok nyűg és lemondás. De sok öröm is. És még több szeretet. De nég ennél is sokkal több türelem. Van nekünk ilyenünk? Akarjuk mi ezt? Fel kell tenni magunknak ezeket a kérdéseket, meg kell vizsgálni a környezetünkben élő családokat, egyedülálló anyákat, okulni a problémákból. És csak mindezek után dönteni. Vigyázat! Sok a bukkanó, a csapda! Ha a gyermek megérkezett, már nincs visszaút, hogy mostmár nem is akarom olyan nagyon, csináljuk vissza az egészet! Már nem lehet. Ez örökre szól, ez végleges, és már soha többé nem lesz olyan semmi, mint amilyen volt. Csupán csak ennyi, kedves hölgyek.
Az életünk, a gyermeki élet, a jövő a tét.
VÉGE
Szingli nők
A szingli nőt könnyű felismerni. Magányos. Ennyi.
Pedig ő sem így képzelte el. Régen az ilyen hölgyeket vénlányoknak hívták, mert akkor még a huszas évei előtt férjhezmentek a lányok. Ma egy harmincas hölgy karriert épít, és nem szeretne családot, gyermeket. Még nem. A kor hozta így. Meg az, hogy a munkahelyen nem sikk gyermekes anyának lenni, hiszen akinek kisgyermeke van, azt a többi nő akár még le is nézi, mert neki mindennapos gondjai vannak, úgymint: mit főzzön vacsorára, mit vegyen ajándékba a kicsi szülinapjára, mit mondtak az óvónők vagy a tanító néni, nem beteg-e, és még ezernyi más gond. Minden nap! És hiába, ezt nem lehet otthon vagy a kapun kívül hagyni - mármint a gondokat - mert befurakodnak az ember agyába, onnan nem lehet eltávolíani, még akkor sem, ha az ember nagyon fontos munkát végez. Talán néhány órára félre tudja tenni, de amint lehet, ezek újra felütik a fejüket. Egyszerre két helyen nem lehet az ember tökéletesen. Ha otthon van, akkor meg az foglalkoztatja, hogy mit mondott a kolleganő, miért bántotta, igazságtalan volt a főnök, és hogy holnap milyen új feladat vár rá...
És akkor még ott van a főzés, mosás, takarítás, és a férj is kiköveteli a vele való foglalkozást, de az anyukának még jól is kéne kinéznie, kipihentnek, kedvesnek kéne lennie, és bájosnak, meg jó feleségnek, türelmesnek, ésatöbbi, ésatöbbi...
Nahát, a szingli nők mindezt nem akarják. Még nem. Nem akarnak pelenkázni, nem akarnak férjet, aki borostás reggel és nyűgös gyereket se akarnak. Mit akarnak akkor? Bulizni még, reggel hazavetődni, akkor aludni, amikor akarnak, és ne szóljon bele senki, és ne kelljen vacsorát főzni, és ne kelljen mosogatni, csak elegánsan étteremben étkezni, és udvaroltatni, flörtölgetni, és fittness terembe járni, mert az nagyon menő, és este a barátokkal mulatni menni, és nap mint nap így élni.
De aztán egyszer csak meglátnak egy kisgyermeket toló anyukát mondjuk az utca másik oldalán. És akkor valami megszólal belül, és irigység fogja el őket, és akkor pánikszerűen férj után kutatnak, és mostmár akarnak gyermeket - mindenáron.
Csakhát olykor már késő. Mert lássuk be: egy idősebb embernek már kialakult szokásai vannak, és a nyugalmára nagyon vigyáz, a kialakult életstílusára. Azt viszont teljes mértékben fel kell adni, mert mostmár egy másik időszak következik, másfajta élet, egy olyan, amiben semmi nem hasonlít az előzőhöz. Ha nem így tesznek, nagyon boldogtalanok, idegesek, agresszívek lesznek. Gyermekkel a hónunk alatt nem lehet bulizni menni, azoknak az időknek örökre vége. Aki nem akarja ezt feláldozni a családért, az ne szervezzen maga köré családot és ne akarjon gyermeket. Ugyanis egy rövidke idő után már nyűg lesz a számára a család, a gyermek, és vágyik vissza bulizni, nyüzsögni. Aztán jön a válás, vele új meg új probléma, a gyerek az utcára kerül, elvadul, később jön a rossz haverokkal a drog, a pia, a bulizás kétes helyeken, - hisz anyu is ezt tette fiatalabb korában - és jönnek a gondok, újabb gondok, a lábak alól kicsúszik a talaj, persze képletesen szólva, és vége mindennek..., innen már nagyon nehéz felállni, egy ilyen helyzetből, segítség nélkül, apa nélkül, de még segítséggel is szinte lehetetlen. Hát kell ez Önöknek, kedves szingli, volt szingli hölgyek? Ugye, nem?
Hát éppen ezért jól gondolják meg! Karrier vagy család? Mindenütt jól teljesíteni csak egy álom. De hogy ne váljon rémálommá, az csakis Önökön múlik. Nézzenek körül. Számtalan példa van környezetünkben mindezekre. Hát csak óvatosan az életünkkel! A sajátunkkal, a másokéval. Lehet, hogy nem lesz gyermeke valakinek, és ezzel együtt öröme sem. De ha úgy vesszük, bánata sem. Mert egy rossz döntés miatt mindenki sérülhet. A gyermek nem arra való, hogy zsaroljuk vele a másik embert, például: gyermeket várok tőled, vegyél feleségül... Ne éljünk vissza ezzel! Ha egy férfi csak ezért marad mellettünk, akkor előbb-utóbb megelégeli, és elmegy. És egy szingli ne azért hozzon világra gyermeket, hogy ne legyen egyedül. Már ilyet is hallottunk. Egszer a gyermek megkérdezi: ki az ő apukája? Mert a környezetében sok gyereknek van ilyen, neki miért nincs?
Ha egy hölgy mondjuk váratlanul állapotos lesz, de nem is akarta, akkor ne essen pánikba, akkor sem, ha nem szeretné a születendő gyermeket. Ha az első elmaradt ciklusjelzőt észreveszi, még egy jó forró fürdő rendbehozhatja. Ezt a módszert használták nagyanyáink is. Merthogy akkor még nem nagyon volt más mód a nemkívánt dolgokat helyrehozni. Ez egy igen jól bevált módszer, hát inkább ezt, mint egy nemkívánt gyermek, aki már a megszületésekor teher az édesanyja számára, esetleg otthagyják a klinikán, s ki tudja, ki neveli fel, milyen sorsa lesz? Kitagadva, megtagadva, cserbenhagyva, elfelejtve, nem szeretve...
Vigyázzunk magunkra, ne vágjunk bele a gyermekvállalásba, ha nem két szerető szív közös akarata.
Anyának lenni, anyává válni nem egy jó móka, hanem sok nyűg és lemondás. De sok öröm is. És még több szeretet. De nég ennél is sokkal több türelem. Van nekünk ilyenünk? Akarjuk mi ezt? Fel kell tenni magunknak ezeket a kérdéseket, meg kell vizsgálni a környezetünkben élő családokat, egyedülálló anyákat, okulni a problémákból. És csak mindezek után dönteni. Vigyázat! Sok a bukkanó, a csapda! Ha a gyermek megérkezett, már nincs visszaút, hogy mostmár nem is akarom olyan nagyon, csináljuk vissza az egészet! Már nem lehet. Ez örökre szól, ez végleges, és már soha többé nem lesz olyan semmi, mint amilyen volt. Csupán csak ennyi, kedves hölgyek.
Az életünk, a gyermeki élet, a jövő a tét.
VÉGE