A csend
Bobby Leng:
A csend
Csend van itt. Mindig. Nincs semmi zaj.
A süket sajnos semmit se hall.
Nyitod a szádat, csak néz reád.
Figyeli kezedet, figyeli szád.
Jelbeszéddel ő mindent megért
De nem hallott még sose zenét.
Szél zúgását, a madár dalát
Se suttogásod csendes szavát
Szerelmes szív hogyha dobban
A kis halacska ha vízben csobban
Égzengést, orkán zúgását se
Sajnos nem hallja, s ez nem mese
Utcán a járművek nagy zaját
Dudálhatsz rá a tömegen át
Sípolhat rendőr, kiálthat rá
Jó is lenne, ha meghallaná.
De érez éppúgy, mint bárki más
Süketségétől ám mégis más
Nem adatott meg neki soha
Hogy halljon, s csendes az otthona
Nem szól zene, nem dörög a rock
Nem visszhangozza minden sarok
Nem élvezhet klasszikusokat
Színházba se nem járhat sokat
Hiába zenél a zenekar
Nem jut hozzá el semmilyen dal
Beszélni sem tud: hogyan is kell
Nem kérdez s kérdésre sem felel
Jelbeszédét se értik sokan
Körötte mindig csendesség van
Olyan hideg és jeges e csönd
Mint hatalmas nagy hegyeken fönt
Néma minden: nem csörren pohár
Nem csosszan cipő, nem lottyan a sár
Steril az éter: nincs semmi zaj
A süket ember semmit se hall.
Ó, milyen kár, hogy nincsen szava
Ó, mily jó lenne hallania!
Ezernyi hangon zeng a világ
Suhog a szél és reccsen az ág
Koppan a dió, ha leesik
Kopog az eső, hogyha esik
Mámoros hangon minden beszél
Susog a fűszál, susog a szél
Macska dorombol, kutya ugat
Kopog a körme, ahogy szalad
Csobog a hullám, kürtöl hajó
Mindenki beszél és száll a szó
Telefon csörren, dudál vonat
Zakatol, ha a sínen halad
Bemondó szól az éteren át
Rádió-TV csak zajt okád
Sokszor már sok is ez a ricsaj
Összekeveredve csak vad zsivaj
Áldás néha, ha van egy kis csend
Ha az ember kis nyugtot teremt.
Ám a süket csak érezheti
Ha zene lüktet: ez van neki
Talpával érzi, ha jön vonat
Rázkódik a föld a talpa alatt
Állandóan jól figyelni kell
Hogy soha senki ne üsse el
Ha kint az utcán nagynéha jár
Mert süket a fül és néma a száj.
VÉGE
A csend
Csend van itt. Mindig. Nincs semmi zaj.
A süket sajnos semmit se hall.
Nyitod a szádat, csak néz reád.
Figyeli kezedet, figyeli szád.
Jelbeszéddel ő mindent megért
De nem hallott még sose zenét.
Szél zúgását, a madár dalát
Se suttogásod csendes szavát
Szerelmes szív hogyha dobban
A kis halacska ha vízben csobban
Égzengést, orkán zúgását se
Sajnos nem hallja, s ez nem mese
Utcán a járművek nagy zaját
Dudálhatsz rá a tömegen át
Sípolhat rendőr, kiálthat rá
Jó is lenne, ha meghallaná.
De érez éppúgy, mint bárki más
Süketségétől ám mégis más
Nem adatott meg neki soha
Hogy halljon, s csendes az otthona
Nem szól zene, nem dörög a rock
Nem visszhangozza minden sarok
Nem élvezhet klasszikusokat
Színházba se nem járhat sokat
Hiába zenél a zenekar
Nem jut hozzá el semmilyen dal
Beszélni sem tud: hogyan is kell
Nem kérdez s kérdésre sem felel
Jelbeszédét se értik sokan
Körötte mindig csendesség van
Olyan hideg és jeges e csönd
Mint hatalmas nagy hegyeken fönt
Néma minden: nem csörren pohár
Nem csosszan cipő, nem lottyan a sár
Steril az éter: nincs semmi zaj
A süket ember semmit se hall.
Ó, milyen kár, hogy nincsen szava
Ó, mily jó lenne hallania!
Ezernyi hangon zeng a világ
Suhog a szél és reccsen az ág
Koppan a dió, ha leesik
Kopog az eső, hogyha esik
Mámoros hangon minden beszél
Susog a fűszál, susog a szél
Macska dorombol, kutya ugat
Kopog a körme, ahogy szalad
Csobog a hullám, kürtöl hajó
Mindenki beszél és száll a szó
Telefon csörren, dudál vonat
Zakatol, ha a sínen halad
Bemondó szól az éteren át
Rádió-TV csak zajt okád
Sokszor már sok is ez a ricsaj
Összekeveredve csak vad zsivaj
Áldás néha, ha van egy kis csend
Ha az ember kis nyugtot teremt.
Ám a süket csak érezheti
Ha zene lüktet: ez van neki
Talpával érzi, ha jön vonat
Rázkódik a föld a talpa alatt
Állandóan jól figyelni kell
Hogy soha senki ne üsse el
Ha kint az utcán nagynéha jár
Mert süket a fül és néma a száj.
VÉGE