Syuron.hu

Bobby Leng:
A jassz
avagy:
modern Bicska Maxi
verses krimi



Jött sötéten már a jassz, a
Lelke olyan fekete
Fegyvert ránt és azt kiáltja:
A lét gyorsan add ide!
Jő a jassz, de csupán este
Vaksötétben nagylegény
Fényes nappal ott sétálgat
A városnak flaszterén.
Ámde éjjel fegyverével
A jassz bakot sose lő
Így lesz éjszaka császára
E rosszfiú nagymenő.
Ide a lét - újra mondja
Ránéz amaz: most mi van?
Mi az, hogy lé, mit akarsz te
Manit adjál, hogyha van!
Manit? Az meg mifán terem
Ezt se érti amaz itt
És széttárja értetlenül
Szélesre a karjait.
Jaj, adjál már gempát, lóvét
Zsét, mallért, vagy gurigát
Tonnát, dollárt, vagy amid van
De gyorsan, az angyalát!
Zsozsód, suskád csak akad tán
Tallérod, egy szó mint száz
Add már ide, igen gyorsan
Add már ide, mire vársz!
Ámde amaz most se érti
Mi a fenét akar ez
És kacsázva, himbálózva
Ázott aggyal elevez.
Ugyanis nagyon berúgott
Elázott nagyon szegény
Annyira, hogy azt se tudja
Leány-e avagy legény.
A jassz tátott szájjal nézi
Nem érti, hogy most mi van
Pénzt se kapott, közben elmegy
Amaz messze naivan.
No, hát mindegy, azt gondolja
Majd jő erre még talán
Néhány pénzes hapsi, mandró
Lúzer vagy palimadár.
És csak vár, vár, mígnem egyszer
Arra jön egy kalapos
De sajna a pénztárcája
Ennek is üres, lapos.
Hát akkor még tovább várok
Gondolja ő komoran
Mígnem látja, hogy egy hapsi
Mint kit űznek, úgy rohan.
Egyenest a sikátorba
Nagylihegve beszalad
Nem néz jobbra, nem néz balra
Tüdeje majd’ kiszakad.
Eléáll most jasszunk mordul
És rámordul: ácsi, hé!
Ide gyorsan mind, amid van
Óra, gyűrű, lánc vagy lé!
Amaz lassít, komoran néz
Ránc fut össze homlokán
Ezt kicsit rossznéven vette
Nem örül egyáltalán.
Öklöt lendít, és olyat csap
Mint egy pöröly, tagló, bárd
Jasszunk földre kerül, terül
Ez már senkit sose bánt.
Beütötte a fejét a
Sikátornak kövibe
Ott hever az utca mélyén
A piszkos fal tövibe’.
Emberére akadt tehát
Éppoly jassz volt, ahogy ő
Éppoly rosszfiú volt ő is
Éppen olyan nagymenő.
Üldözték a rendőrök épp
Ez okozta rosszkedvét
Mert egy másik sikátorban
Elkövetett egy balhét.
Csakhát a nő, akit bántott
Sikoltozott ám nagyon
Így a zsaruk felfigyeltek
Ott a másik oldalon.
Nem sok híja volt, hogy majdnem
El is kapták hamar ott
De elinalt olyan gyorsan
Ahogy csak bírt, úgy futott.
Dühös lett, hogy útját állták
Begurult ettől nagyon
Mert a nőtől, amit elvett
Sok pénz volt, egy kész vagyon.
Nem akarta odaadni
Persze hogy nem, senkinek
Útonállással felhagyni
Szép remény e férfinek.
Megfogadta: soha többé
Utoljára most rabolt
De sajnos a rendőr jött és
A nyomában szimatolt.
De aztán a sikátorban
Megtalálták ama jasszt
Akit leütött, és vele
Elfoglalták magukat.
Hívtak mentőt, és hát ettől
A környék most tele lett
Ott nyüzsgött apraja-nagyja
Hogy mi történt, nézze meg.
Így a tömegben, lármában
Elslisszolt úgy oldalast
Nem is vette észre senki
Nem láthatta a pasast.
Messze jutva onnan, sóhajt
Lassan pirkad odaát
A folyónak túlpartjáról
Hallja a város zaját.
Felszáll majd egy nagy hajóra
Azt gondolta ez a jassz
De a hajók jönnek-mennek
Így egy csomót elszalaszt.
Téblábol a rakodópart
Szürke bazalt kövein
Éhes, szomjas, fáradt, fázik
Meglátja őt Lüdilin.
Lüdilin egy karcsú kislány
Matrózfiúk kedvese
Rakodópart kocsmáiba
Hívogatja: gyere be!
A jassz neki nem áll ellent
Nem is tudja, mért tegye
Megadóan jár nyomában
Sikátor fenegyereke.
Lüdilin szép kislány, kedves
Édes mosolygós tündér
Apró lába, habszoknyája
Kis kacsója hófehér.
Huncut szemét rája veti
Elolvad a komor jassz
Ugye, kedves hercegem, te
Éjszakára ittmaradsz?
Hogy is tudna ellenállni
Ily kérésnek a legény
Mert még semmit sem tud róla
E lányról a jassz, szegény.
Reggel aztán, ha felébredt
Jó bor mámora után
Édes lányka hűlt helyére
Könnye csordulhat csupán.
Mert a lányka biz elvitte
A sok pénzt is, ami volt
A guta majd megütötte
Az agya úgy zakatolt.
Mostmár fizetni se tudna
Itt az ablak, usgyi el
Elölről kezdhet majd mindent
Hogy a fene vigye el!
Kiugrott az ablakon át
De sajnos nagyot bukott
Mert a fogadó, az sajnos
Három emeletes volt.
Nem figyelte, hová vitte
Este őt a kicsike
Az az édes, az a bájos
Aranyos tündér csibe.
Így most ottan fekszik alant
Ott hever az út porán
Így távozott, véglegesen
Fiatalon, túl korán.
Megsiratja valaki majd
E komor jasszfiúkat?
Ejt-e könnyet valaki, és
Lesz-e, aki elsirat?
Ki lenne vajh’, tán a lányka
Ki a pénzzel elfutott?
Vagy a nő, akinek pénze
Ebharmincadra jutott?
Barát sincsen, senki sincsen
Aki könnyet ejtene
Szegény jasszok alvilágnak
Estek undok mélyibe.
Az éjszaka nem kínálta
Fel szépséges önmagát
Csak a rémséges pokloknak
Ismerték meg legjavát.
Mindig retteg, fut és félhet
Az, aki itt útonáll
Mert egy nap a végzet mégis
Bárhová bújsz, megtalál.
Miért van az, hogy szép ifjak
Jobb sorsra érdemesek
Ezt választják és nem jobbat
Egy szebb jövőt, fényeset?
Talán könnyebb? Biztosan nem
És szebb sem, azt látni kell
Mert csak gond van, jobb élet nincs
Erre a jassz mit felel?
Ki érti meg szépreményű
Ifjaknak gondolatát
Hogy ismerhetik meg ők az
Életnek rossz oldalát?
Ki vezeti oda őket?
Mi viszi rá? Nem tudom...
Mégis ott kötnek ki sajnos
Amott, a rossz oldalon...
Elveszik, ami kell nékik
Nem törődnek semmivel
Lopnak, csórnak, mószerolnak
Tán beérnék ennyivel.
De az élet néha hozhat
Végzetes helyzeteket
Amelyekből visszakozni,
Kimászni már nem lehet.
Akkor aztán olyat tesznek
Ami nem jó senkinek
Annak se, ki elköveti
Se, ki elszenvedi ezt.
Vajon mindig voltak, s lesznek
Ilyen lelkű emberek?
Törvényen kívüli srácok
Ilyen fenegyerekek?
Amilyen életet élnek
Mind oly sorsot érdemel
Tetteikért nem felelnek
Rájuk senki nem figyel.
Vagy, ha börtön rácsa állja
Útjukat el néhanap
Akkor is ott folytatják majd
Utána, hol megszakad.
Miért sodródnak ily messze
A családjuk hova lett
Hogy szép fiatal fiúkat
A nagyváros eltemet?
Nem kéne, hogy így történjen
Ne vesszen ott senki el
Soha ne válaszd magadnak
Azt, hogy te is jassz leszel!
Járj mindig egyenes úton
Abból nagy baj nem lehet
Válaszd inkább azt, hogy téged
Valaki majd megszeret!
Akinek szemébe nézel
És elolvad a szived
És akinek támaszául
Felajánlod a kezed!
Akit védhetsz, istápolhatsz
Akire vigyáznod kell
Aki miatt mindörökre
Becsületes srác leszel!



VÉGE