Syuron.hu

Bobby Leng:


A kis giliszta
-vers-




A kis giliszta a betonplaccon
a mocskos tócsában ottragadt
Előbb tekergett még, azután
mozdulatlanul úgymaradt.

Megadva magát, mostmár
csupáncsak ázik-fázik
Nem ficánkol már, elfáradt
nem mozdul, nem csúszik-mászik.

Tán a rigó ejtette el elébb?
vagy magától jutott oda?
Nem láttam, csak most
hogy erre jövök-mék tova.

Pálcikát tolok alája, lássam:
él-e még szegény? Talán.
Nem mozdul. Élettelen lóg
hogy felemeltem, a pálcikán.

Viszem a bokor alá, ott majd
belebújhat a földbe megint.
Faleveleket teszek rá, s füvet
a tanult protokoll szerint.

Lehet, hogy a rigó megtalálja
és fiókáinak ismét elviszi.
Lehet, hogy ez lesz csemege
finom falat, madárnak reggeli.

A kis gilisztával mi lett azóta?
kimosta-e ismét az eső?
Vagy elejtette újra egy rigócska
egy ádáz giliszta-nyelő?

Mert láttam én már bokrok alján
dobbantani a feketerigót
Ugrott, majd felkapta hirtelen
a földből ijedten kibújót.

Én aztán doboghatok bátran
nekem nem jön elő senki se.
De a rigó gyenge kis lába
hatásos, látom, nincs mese.

Mekkora súllyal huppan a földre?
mit érez a giliszta ott alant?
Mire gondol, miért bújik ki
mért nem biztonságos neki a hant?

Vagy tán azt gondolja: imhol
falevél hullott le, uccu, együnk!
Húzzuk le a föld alá, nosza
s holnapra éhesek nem leszünk.

Láttam már ilyet: éjjel kibújnak
hosszúra nyúlva a föld alól
Körbetapogatva összehúzzák
s mindegyik leveleket sodor.

És visznek mindent, amit találnak:
apró ágacskát, morzsát, szőrcsomót
Műanyag zacskó-darabkát is, és
száraz fűszálat, papírdarabot.

Neszeznek a fűben nagyon halkan
úgy véled: járkál ott valaki.
De nem: csak ők motoszkálnak
a fél testüket hosszúra nyújtva ki.

---

A kis giliszta, hogyha megússza
s a rigó csőre nem kapja fel
A park, a föld, az a termékeny
lakóhelyül neki épp megfelel.




VÉGE