A láng
Bobby Leng:
A láng
vers
Mikor egy apró láng megszületik
Oly pici még, gyenge és halovány
Hamar kialszik, ha nem vigyáz rá senki
Nem lesz belőle sose nagy láng.
Amikor védik, táplálják szépen
Egyre növekszik, szép lesz, csodás.
Lángnyelvecskéi nyújtóznak feljebb
Szerethető, melegítő varázs.
Tovább ha nőhet, nyúlhat a lángja
Az égig érhet, hát jól vigyázz.
Elvakít fénye, elkápráztathat
Észtre se vennéd, s már ég a ház.
Felperzsel mindent, ha nem vigyázol.
Óvjad és védd is, de visszafogd.
Nehezen tűri, de ezt kell tenned
Hogy terjedelmét korlátozod.
Mikor már mindent jól felemésztett
Maga körül, és csökken a láng
Akkor melegít, többé nem éget
Nem éles fénye, szemet nem bánt.
Langymelegénél nyújtózhatsz bátran
Kihúnyni készül izzó parázs
Nem tudni, meddig tart ez az érzés
Mikor szűnik meg ez a varázs.
Hamuba süllyed az összes álom
Néha felizzik, fellobban még.
Még pici fényt és meleget ad tán
De itt a vége, lassan elég.
Kihúnyt a láng hát. Vége lett végül.
Mert minden lángnak a sorsa ez.
Születik, lobog, lángol és éget
De végül mégis csak hamu lesz.
Volt, van, és lesz majd, igen, lesz másik
Apró kis lángból nagy máglya, s fény.
Orcákra pírt fest, izzaszt, megéget
Perzsel, felfal, elbűvöl, ha él.
Akárhány kis láng születik és lesz
Némelyik gyenge, másik erős.
Amelyik gyenge, hamar kialszik
Aki megmenti, az lesz a hős.
Az erős kis láng elszabadulhat.
Fellobog, mindent eléget a láng.
Meg nem állítod, mindent elnyel
S felbecsülhetetlen nagy lesz a kár.
Vigyázz, hogy martalékául ne essen
Minden, mi fontos, amit szeretsz
Nagy lobogással mindent felfalhat
Vigyázz mindenre, mi fontos neked.
Elégett minden. Üszkös romok közt
Keresheted a lángodat.
Szeretted őt, de mégis belédmart
Megsemmisítette otthonodat.
Szeresd a lángot. Okosan, szépen.
Ne fűtsd túl, ne tápláld agyon.
Nemcsak ő ég el: elemészt téged
Mindent felfalni vágyik nagyon.
A pici lángot szeretni nem bűn.
Nem bűn táplálni, csodálni őt.
Melege, fénye életünk része
Mindenik korban, -után, -előtt.
Lobog a kis láng, parazsa fénylik.
Bámuljuk egyre, ha látjuk őt.
Fényénél látunk, melegében fürdünk
Ez ad minékünk sokszor erőt.
Tűz köré ülni csendben, hallgatva
Hogy pattog, ropog ez a csoda
Nézzünk a tűzbe! Nem lehet másként
Tekintetünket vonzza oda.
Egész elvakít, annyira fényes
Sohase nincs két egyforma láng.
A sötét éjben parányi fény ez
Úgy összeszűkül a nagyvilág.
Szikrák repülnek fel az egekbe
Eltűnnek, elhamvadnak tova.
Szemmel követnéd, de nem látsz semmit
Hová lettek hát, vajon hova?
Elenyésztek a semmibe, mind már
Kihúnyt a láng is, parazsa hűl.
Nincs fénye, nincsen melege többé
Hiába ültök a tűz körül.
E tűz elhamvadt. Valahol máshol
Épp most születik egy pici láng.
Picike fénye mosolyra késztet
Mosolyog tőle az egész világ.
Körforgás lenne? Törvény? Természet?
Lesz egy új láng, míg másutt kihúny.
Mindenütt így van: kinn a vadonban
A nagyvárosban, és a falun...
VÉGE
A láng
vers
Mikor egy apró láng megszületik
Oly pici még, gyenge és halovány
Hamar kialszik, ha nem vigyáz rá senki
Nem lesz belőle sose nagy láng.
Amikor védik, táplálják szépen
Egyre növekszik, szép lesz, csodás.
Lángnyelvecskéi nyújtóznak feljebb
Szerethető, melegítő varázs.
Tovább ha nőhet, nyúlhat a lángja
Az égig érhet, hát jól vigyázz.
Elvakít fénye, elkápráztathat
Észtre se vennéd, s már ég a ház.
Felperzsel mindent, ha nem vigyázol.
Óvjad és védd is, de visszafogd.
Nehezen tűri, de ezt kell tenned
Hogy terjedelmét korlátozod.
Mikor már mindent jól felemésztett
Maga körül, és csökken a láng
Akkor melegít, többé nem éget
Nem éles fénye, szemet nem bánt.
Langymelegénél nyújtózhatsz bátran
Kihúnyni készül izzó parázs
Nem tudni, meddig tart ez az érzés
Mikor szűnik meg ez a varázs.
Hamuba süllyed az összes álom
Néha felizzik, fellobban még.
Még pici fényt és meleget ad tán
De itt a vége, lassan elég.
Kihúnyt a láng hát. Vége lett végül.
Mert minden lángnak a sorsa ez.
Születik, lobog, lángol és éget
De végül mégis csak hamu lesz.
Volt, van, és lesz majd, igen, lesz másik
Apró kis lángból nagy máglya, s fény.
Orcákra pírt fest, izzaszt, megéget
Perzsel, felfal, elbűvöl, ha él.
Akárhány kis láng születik és lesz
Némelyik gyenge, másik erős.
Amelyik gyenge, hamar kialszik
Aki megmenti, az lesz a hős.
Az erős kis láng elszabadulhat.
Fellobog, mindent eléget a láng.
Meg nem állítod, mindent elnyel
S felbecsülhetetlen nagy lesz a kár.
Vigyázz, hogy martalékául ne essen
Minden, mi fontos, amit szeretsz
Nagy lobogással mindent felfalhat
Vigyázz mindenre, mi fontos neked.
Elégett minden. Üszkös romok közt
Keresheted a lángodat.
Szeretted őt, de mégis belédmart
Megsemmisítette otthonodat.
Szeresd a lángot. Okosan, szépen.
Ne fűtsd túl, ne tápláld agyon.
Nemcsak ő ég el: elemészt téged
Mindent felfalni vágyik nagyon.
A pici lángot szeretni nem bűn.
Nem bűn táplálni, csodálni őt.
Melege, fénye életünk része
Mindenik korban, -után, -előtt.
Lobog a kis láng, parazsa fénylik.
Bámuljuk egyre, ha látjuk őt.
Fényénél látunk, melegében fürdünk
Ez ad minékünk sokszor erőt.
Tűz köré ülni csendben, hallgatva
Hogy pattog, ropog ez a csoda
Nézzünk a tűzbe! Nem lehet másként
Tekintetünket vonzza oda.
Egész elvakít, annyira fényes
Sohase nincs két egyforma láng.
A sötét éjben parányi fény ez
Úgy összeszűkül a nagyvilág.
Szikrák repülnek fel az egekbe
Eltűnnek, elhamvadnak tova.
Szemmel követnéd, de nem látsz semmit
Hová lettek hát, vajon hova?
Elenyésztek a semmibe, mind már
Kihúnyt a láng is, parazsa hűl.
Nincs fénye, nincsen melege többé
Hiába ültök a tűz körül.
E tűz elhamvadt. Valahol máshol
Épp most születik egy pici láng.
Picike fénye mosolyra késztet
Mosolyog tőle az egész világ.
Körforgás lenne? Törvény? Természet?
Lesz egy új láng, míg másutt kihúny.
Mindenütt így van: kinn a vadonban
A nagyvárosban, és a falun...
VÉGE