A nő négyszer

Bobby Leng:
A nő négyszer
vers


A tini

Nézd, hogy bámulnak a fiúk
Egyik engem akar, a másik meg kirúg
Domborműveim alakulóban
A felnőtt élet még elég távol van
Sokat tanulok, de bulizni is járok
Vagányságomat tisztelik a srácok
Még nem gondolok komoly randira
Mert nem kell a gond, a galiba.


A huszonéves

A munkám fontos, a férfiak csodálnak
Kerülgetnek, sűrűn látogatják a szobámat
A férfi kollégákból csak úgy dőlnek a szavak
Főnök lettem, ezért irigyem is akad
A nők utálnak és kritizálnak engem
Pedig szép vagyok, csinos, s csupa jellem
Divatos, drága holmi feszül mindig rajtam
S legalább tíz centis minden cipősarkam
Mosolyomban minden férfit megfürdetek
Vágyaik netovábbja mindig is én leszek!


A korosodó

Petyhüdök, sajnos, már sehol sem feszes
A bőröm, hiába minden, bármit is teszek
Kisunokák nyüzsögnek köröttem
Sok-sok fárasztó év van már mögöttem
Ráncaim száma eléri a százat
Az ember ilyenkorra már elfárad
Lecsitul benne minden szenvedély
Csendesebb lesz, lassúbb, nem olyan kevély
Sokat ér a csend, a páros, lassú séta
A szerelem ebben a korban már nem téma
Nincs zaklatott, nyüzsgő, fárasztó élet
A nyugdíjazással végetérnek a zajos évek
Nincsenek már lángoló viták, zivatarok
És sokat érnek a nyugodt, csendes napok.


Az idős nő

Elfárasztott az élet, átadva a staféta
Mostmár a fiataloké a ranglétra
Félreállok és szemlélem nyugodtan
Hogy helyüket keresik, kié merre, hol van
Furcsa, csendes állapot, abszurd is kissé
Rég én is úgy éltem - ma már ki hinné...
Göcsörtös, fáradt ujjam kézimunkát szorongat
És ráérek, így hát délig is alhatom holnap
Megérdemelt jussomat: pihenésemet töltöm
Mert az öregség is szép, és nem börtön.
Bölcs tanácsokkal látom el a családot
És gyakran sütök nekik finom kalácsot
Megszoktam már a tükörbeli képet
Viselem méltósággal az öregséget.
Galambősz hajamra büszke vagyok
Hisz én egy megbecsült nagymama vagyok!



VÉGE