Syuron.hu

Bobby Leng:

A spicli



A spicli járja a várost fel-alá, hogy
Jelentse a Hivatalnak, mi van.
Beárul, feljelent mindenkit, fűt-fát
Ó, szegény városlakók, ó, sok boldogtalan.

De nem ő a hibás, hanem a Hivatal
Mert „vevő” rá, s nem küldik a búsba el
Hogy: „menj a csudába, ne árulkodj folyton”
Ez ellen sürgősen valamit tenni kell.

Egyszer egy spion a háború alatt
„Elv”-társaival együtt csináltak sok zűrt
S ablakából leskelődött titkon kifelé
Amikor végre a háborús időszak megszűnt.

Akkor még nem tudta biztosra senki
Így ő sem, hogy melyik fél lett a nyerő
Figyelte, s bőrönddel készülve várta
Hogy milyen dumával jöjjön elő.

S mikor látta már, hová alakuljon
Azonnal elárulta a barátait
Átadta a névsort, hogy az irháját mentse
Feladta rögtön a sosem létezett elveit.

Mondta, hogyha a másik fél győzne
Akkor is megvan, kiket áruljon el
Ha az egyik jön, ezt a listát adja,
Ha a másik jön, a másik lista kell.

Büszkén mesélte, s hájas pofáján
Széles vigyorral dicsőítette ügyes-magát
Hogy milyen nagyszerű dolgot művelt...
Igen? Csak épp elárulta társait, s a hazát.

Az árulót megvetik mindenütt a világon.
Ma téged, holnap engem, máskor mást árul el.
Akiben a spiclivér benne rejlik
Mindig az volt s az lesz, míg csak lehel.

Ámde egyik is, másik jobbára csupán
Csak a szegény emberekkel tol ki mindenütt
A gazdagok mind-mind az ő jóbarátja
Érdeke felfelé nyalni, lefelé taposni ehelyütt.

Megvetéssel néznek rá, de nem bánja
Mert neki jó ez, jó így, ebből haszna van
Sose fog lelkiismeretfurdalást érezni
Mert lelke nincs, erre számítani hasztalan.





VÉGE