Syuron.hu

Bobby Leng:
A vak
vers


Hallom, ahogy a tűz lobog
Meg azt is, ahogy a szíved dobog
És hogy odakint a szél hogy süvölt
Meg a dombon túl a farkas hogy üvölt.
Meg azt is, hogy felforrt a teavíz.
Tudom, hogy kezemen-lábamon az ujjam tíz.
Érzek sokezerféle illatot.
Hallom, hogy valaki az úton átfutott.
Most nem jön egyetlen autó.
Nyugodt lehet az úton átfutó.
Érzem a napnak finom melegét
Arcomat hevíti, testemben árad szét.
Sokfélét hallok, amit te nem.
Sokfélét láthatsz, amit én nem.
Érzek sokfélét, amit te nem.
Bennem erősebb minden érzelem.
Rezdül és zizzen, azonnal hallom.
Érdekes világ ez, bevallom.
Néha elszomorít a feketeség.
És sokszor nyomaszt a sötét.
De akkor kinyújtom a kezem.
És amit érzek, elképzelem.
Puha vagy durva, hideg s meleg
Az egész világ egy egyveleg
Hallani, érezni mind lehet
Látásnélküli fura látlelet.

Fáj a hangodnak minden hamis rezdülése
Ha más nem veszi észre, azt hiszed: én se
Tágabb e világ, mintsem te azt hiszed
Bár nincsenek benne szép tarka színek
De én a szívemmel, lelkemmel látok
Ne hidd, hogy kiszolgáltatottá válok
És én is - mint bárki más, jó társra találok
A különbség csak annyi, hogy én soha senkit sem bántok!


VÉGE