Syuron.hu

Bobby Leng:
Adnék
vers


Adnék, aki izzad, hűs szelet
Adnék, aki fázik, meleget
Adnék a szomjasnak friss vizet
Adnék éhesnek finom étkeket
Adnék, aki nélkülözi, szeretetet
Adnék a rászorulónak segítő kezet.

Adnék a háborúskodóknak békejobbot
Adnék bizalmat annak, aki csalódott
Adnék barátságot a magányosnak
Adnék egy mosolyt a szomorúnak
Adnék reményt a bajbajutottnak
Boldogságot a boldogtalannak
Társaságot az unatkozónak
Adnék a félszegnek bátorítást
Adnék a betegnek gyógyulást
Megfontoltságot a könnyelműnek
Adnék enyhülést a szenvedőnek
Adnék lelkesedést a csüggedőnek
Adnék erőt a gyengének
Adnék dolgot a dologtalannak
Mezítelennek adnék ruhát
Adnék a konoknak belátást
Adnék egészséget a sérültnek
Megbocsátást a megbűnhődöttnek
Vigasztalást a sértődöttnek
Adnék hitet a hitetlennek
Adnék sarut a mezítlábasnak
Bölcsességet az ostobának
Adnék hazát a hontalannak
Adnék menedéket a bujdosónak
Adnék hajlékot az otthontalannak
Egy szál virágot, aki nem ismeri a szépet
Fényt, aki nem tudja eloszlatni a sötétet
Adnék szülőknek jó gyermeket
Adnék gyermeknek jó szülőket
Adnék az iskolásnak csupa jó jegyet
Adnék esőt a szomjazó földnek
Érő gyümölcsnek édesítő napfényt
Szorgos munkásnak megbecsülést
Adnék hazának hű polgárokat
És békességet az egész világnak.

Adnék én ingyen:
Embernek - állatnak
Tücsöknek - bogárnak
Fűnek - fának
Égnek és földnek
Kőnek és víznek
Felhőnek - szélnek
Napnak - esőnek
Mindennek, mindenkinek
mindent, ami kell.

Adnék, de nem tudok.
Azért, mert túl kicsi vagyok.
A gondok meg nagyok.
Én meg egyedül vagyok.
Bárcsak mindent megadhatnék.
Bárcsak boldogan élhetnénk.
Paradicsom helyett ez a Pokol
Ami itt e földön most honol
És erről vajon mégis ki tehet?
Nem az Ember? Az nem lehet?
Bárcsak adhatnék erőt legalább
Elviselni a sok bút, bajt, ami bánt
Bárcsak adhatnék egy kis szeretetet
Megtöltenék vele minden szívet
A sok szerető szív bármit megtehet.

Legfontosabb a jóság és a szeretet.

Hiú remény
Amit regél
E költemény.
Tudom.
Fájdalom.
Fájlalom.
Nagyon...



VÉGE