Angyalka

Bobby Leng:

Angyalka
-vers-


Mikor egy kisgyermek megszületik
Egy angyalka száll le a földre.
Mikor valaki, akárki meghal
Egy lélek indul fel a mennybe.

Mikor az angyalka eljő közénk
Lelke őszinte, tiszta íratlan papír.
Nyíltsággal tárja szívét a világra
S ha nem jó valami, hát sír.

Nincs benne még ármány, se bűn
Bizalommal fordul mindenki felé.
Olyan tiszta és nyílt e tekintet
Hogy a szív is megsajdul belé.

Kiszolgáltatott, hát bízik bennünk.
Tőlünk függ, hiszi: mind jók vagyunk.
Hiszi. bántani őt sohase tudnánk
Kis darabka belőlünk, parányi magunk.

Őszinte, bizalmas, szeretetteljes
Mint minden újszülött csecsemő.
Angyalka ő, mi más is lehetne
Nem bizalmatlan, nem kételkedő.

Mint minden és mindenki, aki
Az emberiségre van bízva: miránk.
Bízik jóságban, szeretetben:
Mint az állatok, növények: a világ.

Később ez a tulajdonság elmúlik.
Szép lassan felőrli a való felismerés.
Tapasztalja, hogy semmi se úgy van
S akkor jön a bánat és kétségbeesés.

Felnőve ő is ugyanolyan képmutató lesz
Mint a többség, és hazudni, színlelni fog.
Valós gondolatát, érzelmét elrejti majd
Szíve kemény lesz, s ő sem nyafog.

Mi lesz hát az angyalsággal végül?
Maradnak angyalok azért idelent.
A fogyatékkal születettek mind-mind
Nekik az élet csak egyet jelent.

Szeretni azt, akitől függnek, kinek hisznek.
Aki átöleli őket, aki önzetlenül szeret.
Nyíltságuk, szeretetük őszinte, tiszta
Hogy szíven üt s előcsal könnyeket.

Ilyen tiszta a lélek, míg el nem rontjuk.
Minden újszülött angyalka mind ilyen.
S ilyen az állat, akit nevelsz, ápolsz
Bízik, hisz, őszinte, tiszta, gyermekien.

Nem gondolja, hogy bánthatod egyszer.
Hiszi: rá kezet te sohase emelsz.
Hogy mindig gondoskodsz róla majd
Ő lesz, akit majd mindig is szeretsz.

A gyermekek angyalságukat odahagyják
Ahogy nőnek, mert sajna ilyen a világ.
Minden kis lelket előbb vagy utóbb, de
Bánat ér majd, és a fájdalom rág.

Amikor angyalka kerül e földre
Még nem tudjuk: milyen lesz majd.
Beteg-e, vagy felnő egészségben
Lutri ez, sajnos, egy nagy kaland.

Rettegünk érte, angyalságáért
Hogy sírnia ne kelljen, reszketünk.
Mindent megadunk, ami lehetséges
Mindig vigyázza léptét szemünk.

Ám ha valami hiba becsúszott
S nem egészséges szegény kicsike
A szülőkre óriási felelősség hárul
Hogy így fordult a sorsnak kereke.

Kis angyalkájuk angyal marad végleg
Sose nő lelke, elméje, csak a test.
A porhüvely, ami belülre zárta
És sose engedi el, jaj, nem ereszt.

Az angyalka hiányossággal élhet.
Ám amikor végül a mennybe kerül
Olyan lesz ő is, mint az összes lélek
Árnyék rá többé sohase vetül.

Minden lélek angyal fenn a mennyben.
Itt milyen volt, már lényegtelen.
Tört szárnyú madárka tolla kinőhet
Hogy hogyan és mint, az rejtelem.

Angyali mivoltuk itt s ott egyformán
A mi szívünk szeretetének örül.
Eltorzult testekben is teljes a lélek
Kiviláglik az a sok baj közül.

Az elme hibádzhat, a száj lehet néma.
Vagy nyomorult testben az elme az ép.
Csak épp nem engedelmeskedik a teste
Kifejezni nem tudja magát semmiképp.

Nem értjük, csak érezzük, csak nézzük.
A szem is kifejezni képes, nemcsak a száj.
Ha némaságba burkolta a sors szegényt
Ha figyelünk, hát megértenünk muszáj.

S ha elmennek végül, angyali lelkek
Kik sose ártottak senkinek, akarva nem
Hát odaát mosolyognak és épek
Szépek s beszélnek, én úgy hiszem.

De itt, amíg idelent vannak e földön
A földi lét nyűg vagy sem, kinek-kinek.
Teszi a dolgát, akire ezt mérték
Mert alapjában jók az emberek.

Láttam már, hogy intézetben vannak
És a gondozóik velük boldogok.
Szeretik őket, és ők viszontszeretnek
És nem úgy látják, hogy ez rossz dolog.

Vannak, akiknek szívük minden vágya
Hogy az elesetteken segítsenek.
Minden tisztelet és dicsőség illeti őket
Mert vannak bizony ilyen helyek.

De van, hogy a szív belefárad, mert
Folyton csak harcolni s küzdeni kell.
Nehéz ez kéznek, testnek, szívnek
Nehéz ezt a sorsnak nem róni fel.

Gondoskodni kell róla éjjel és nappal
Perc nyugta sincs, kinek ily angyalkája van.
Beszélni hozzá, becézni, szeretni
Miközben lehet hogy ő teljes tudattalan.

Hogy érti-e, vagy sem, a külvilágot
A betegség fajától függ teljesen.
Lehet, hogy nincsen értelem a szemében
S tekintete élettelen, szenvtelen.

De az is lehet, hogy megért mindent
Csak kifejezni magát teljesen képtelen.
De a szemében ott van a válasz mindig
Tekintetében ott van minden érzelem.

S az ember teszi a dolgát, mert muszáj
Amíg csak képes rá, amíg lehet.
Egy fogyatékkal született kis angyalka
Minderről semmit nem tehet.

Kicsi angyalkák sokasága várja
Hogy róluk majd valaki gondoskodik
Egyik egészséges, míg a másik nem
A kocka elvetve, így ez jutott nekik.

Van szülő, aki képes rá, s ápolja
Nem egészséges apró gyermekét
Kis angyalkáját, erős lélekkel
S minden tisztelet kijár neki ezért.

És van, hogy mindehhez nincs erő
Mert menetközben már elfogyott
De lehet az is, hogy van, mikor
Egy pillanatra sose nem volt.

Mert láttára meghűlt a vér, igen.
És minden gondolat ott lefagyott.
Mert ezzel szembesülni szörnyű
Ott minden józan érv elfogyott.

Hisz az ember boldogságot vár
Egy újszülött angyalka ha érkezik
De ilyenkor sírás van és a bánat
Eleinte legalább, hogy ez jutott nekik.

Hallottam már szülőt, aki mást érez
Azt gondolja, hogy neki sorsa ez.
Úgy van vele, hogy a kis angyalka
Neki sok örömet szerez.

Nem úgy látja, hogy tragédia és szörnyű
A sors, ami neki s angyalkájának jutott
Hanem hálás az égieknek, mert ettől
Ő is sokkal jobb emberré válhatott.

S teszi a dolgát és nem panaszkodik
Pedig nehéz ez, minden perc vele.
Óvni, vigyázni, gondoskodni róla
Mert sose lesz talán önálló élete.

Ha lenne is, mások kihasználnák csak
Hogy benne csepp gyanakvás sincs
Mindent elhisz, készpénznek vesz, mert
Meg nem érti, felkészülve erre nincs.

Tán képes lenne ellátni magát, párját
Ha együttélésre is adná majdan a fejét
De az élet tele van buktatókkal, úgyhogy
Segítség nélkül nem boldogul ezért.

S ha gyermeke lenne, mit tenne akkor?
Hisz önmagáról gondoskodni is képtelen
Nem pedig apró csöpp gyermekéről
Önállóságát erőltetni hát helytelen.

Meg kell fontolni még, hogy öröklődhet
Testi vagy szellemi fogyaték a kicsire.
Kis angyalka, ő is nyomorultul éljen?
Mégegy, akinek szörnyű legyen az élete?

S mégha az utód egészséges is lesz
Na de az ő gyermeke majd, az unoka?
Egyszer majd sokára tán, rég feledve
Felbukkan egy utódban majd valaha.

„Teljes életet élhet” mondják rá
De segítség nélkül erre ő képtelen.
Mégis külön házakat építenek nekik
Különféle vidékeken, helyeken.

S ott élhetnek valahogy, ahogy tudnak.
De irányítás és gondoskodás kell nekik.
Mert angyalkák maradtak, mindhiába
Mégha az ellenkezőjét velük el is hitetik.

Jobb, ha marad szülői gondviseléssel
Otthon, és nem ragadja el a külvilág
Mert nem biztos, hogy akikkel találkozna
Az jó ember mind, és nem mákvirág.

Lehet, hogy bent jól elvan. Meglehet.
De az ajtón kívül ott a gonosz világ.
Tele csalással, bántással, bajjal, bűnnel
Még az egészségesnek is jól odavág.

Hisz az ő lelke élte végéig gyermeteg
De ő az, aki erről semmit sem tehet.
Egy ember, aki árnyéka csak önmagának
Ezzel megbarátkozni sosem lehet.

Elfogadni igen, de lázadni sokszor
Hogy mért én, mért ő, miért, miért, miért?
S ha le is csendesül a lélek végül
Elfogadjuk-e, mit a sors ránk mért?

Olykor tán elfogadóbbak vagyunk
Mint mások, vagy más, hosszú napokon.
Olykor az erőnek végére ér az ember
Mert minden nap egyforma, monoton.

De a kis angyalka vár ránk, szeretetünkre
Sokszor bármilyen fárasztó is ez
Csinálni, csinálni egyre, szakadatlan
Tudván, hogy vége sohase lesz.

S néha még lehet, hogy a testi erő
Kitör, és sajnos kontrollja nincs.
Fékezhetetlen erő tör felszínre ekkor
És ennek ellenszere sincs.

Egyszer mondta egy vallásos asszony
Mikor látott egy ilyen felnőtt fiút
Hogy boldog lehet az, akinek Isten
Egészséges gyermeket adott.

A fiú enyhe fogyatékkal élt
S valahol egyszer munkát kapott
Boldog volt, szinte kivirult
És örült, hogy dolgozni tudott.

Létszámleépítés jött, s elküldték
De ő nem tudta elfogadni ezt
Feleslegesnek érezte magát, és
A helyi vasútállomásra ment.

Az első vonat alá vetette magát szegény
Meghalt, elment, egy angyalka elszállt.
Senki se gondolta volna, nem sejthette
Hogy inkább választotta a halált.

Nem tudjuk, mennyire szívhatják mellre
Ha bánat vagy sokk jön, mert érheti
Megvédeni teljesen lehetetlenség
Ezért jobb otthon mindenképp neki.

Az otthon melegében, védelmében
Ahol semmi baj őt sose érheti
Ahol vigyázzák, óvják, szeretik
És senki se okoz kárt neki.

S különben is: a kinti világban
A torzult elme, vagy test mit okoz?
A lótó-futó emberek tömegében
A józan világban neki minden rossz.

Idegeneknek torzult e látvány
Lehet visszataszító is talán
Mert a természetestől jócskán eltérő
És ránézni is nehéz vagy borzadály.

De ápolója, szülője számára nem az
Mert a szeme idővel hozzászokott
És ezért másként látja angyalkáját
Másként, mint mikor hozzáfogott.

„Megszoksz vagy megszöksz” tartja
A régi-régi mondás és illik is ide.
Ha nem tudja megszokni, nem bírja
Ha elfogyott ereje, elhagyta hite.

Akkor másra kell bíznia angyalkáját
Aki majd folytatja a megkezdett utat
Aki ápolja, óvja szeretettel majd
Aki legalább egy ideig vele marad.

Angyalkák mindannyian, úgy jöttünk.
Ki így, ki úgy, s haladt előre az úton.
Kiből űrhajós lett, kiből hajléktalan
Miért van így, én azt nem tudhatom.

Kinek mit szánt a jó vagy rossz sorsa
Ki kanyarodott le s tévedt el végül
Ki dobta el magától az életet, és
Ki kapaszkodik, hogy belekékül.

Van, hogy egészségesen jön a világra
De életével kezdeni semmit se tud
S eldobja mert megunta és nem küzd
Vagy jódolgában vesz meg s elfut.

Van, hogy nagyon beteg az angyalka
Mikor világra küldik, világra jön
Mégis harcol az életéért minden percben
És gyakori vendég nála a könny.

Ki érti meg, hogy miért van mindez
Hisz angyalok vagyunk mi mindannyian
Mégis van, akiben egy ördög veszett el
S hogyha kitör, onnantól rossz élete van.

A börtönök tele bukott angyalokkal
Akik a poklok útjára léptek, döntésük ez.
Hogy valaha visszaváltoznak-e angyalokká
Csak saját erejük, kitartásuk eredménye lesz.

Angyalkák jönnek s mennek e földön
A szív s lélek eleve jónak születik.
De azt senki se mondhatja meg előre
Hogy milyen testben, mi jut majd nekik.

Kis angyalkák, angyalocskák, sajnos
Vannak, akik sérülten jönnek közénk ide.
Bátorságot kívánok minden szülőnek
S hogy soha-soha ne hagyja el a hite.

S bízzon benne mind, hogy majd egyszer
Minden szenvedésüknek vége lesz.
Az égben olyan szépség s épség lesz övék,
Mit mindenki csak angyalinak nevez.


---