Syuron.hu

Bobby Leng:
Arany és ezüst
vers


A szőke lányka
Aranyhajába
A nap sugára
Víg táncot jára.
Barna legénynek
Göndör a tincse
A szőke lányka
Legdrágább kincse.

Sok-sok év eltelt
Ki tudja, mennyi
Egyiknek sincsen
Már kit ölelni.
Amikor végre
Már találkoztak
Némán megállva
Úgy csodálkoztak.
A lány megőszült
Feltűzve kontya
Arany hajából
Ezüst lett mostra.
Sok ránc mögül néz
Mosolygva rája
Sose volt néki
Igazabb párja.
Ősz szakállú lett
A szép fiúból
A gesztenyeszín
Göndör hajúból.
Óvatos szemmel
Puhatolózzák
Tekintetükkel
Simítják egymást.

Jaj, hogyha akkor
Jaj, hogyha másképp
Soha, örökké -
De másképp tették.
Elszállt a sok nyár
És vele minden
Ami egykor volt
Mélyen a szívben.
Mostmár csak néma
S kellemes érzés
Az maradt pusztán
És sok-sok kérdés.
Csillapult vágyak
Csitult remények
Elmúltak ifjú
Vad érzemények.
Egy ölelés még
Egy mosoly, s vége.
Meg nem hasad már
A szívük kérge.
Régen volt, régen.
Igaz se volt tán.
Mindkettőjüknek
Más lett a bálvány.
Egyiknek gyermek
Másiknak kocsma
Egyiknek se ment
Túl jól a dolga.
Egymás szemébe
Még belenéznek
Barna és szürke
Könnyesnek tűnnek.
Véletlenül lett
Találka ez csak
Talán utolsó
Hangja egy dalnak.
A két szív tán még
Megdobban újra
Piros színt fest még
Ráncos arcukra.
Kellemes emlék -
Ez lett belőle
Már egyikük se
Lobban fel tőle.
Talán ha akkor
Együtt maradnak
Akkor könnyebben
Feszülnek bajnak.
Most pedig csendben
Két öregecske
Élnének együtt
Egymást szeretve.
Mindegyik vágyott
Szép öregségre
Egymás karjában
Megöregedve.
Dehát nem így lett
Közbejött minden
Mindkettejük rég
Elkerült innen.

Gesztenye drótszál
Megőszült, lám csak
S haja ezüst lett
A szőke lánynak.
Nem aranylik már
Többé a fényben
Nem gyúl a tűz fel
Már a legényben.
Gesztenyés tincsek
Bronza fehér lett
Barna és arany
Ezüstté érett.




VÉGE