Az a bizonyos út

Bobby Leng:
Az a bizonyos út



Arra az útra
Nem szívesen lépek.
Fájnak nekem
A régi képek.

Azon az úton
Sok ősi fának
Összehajolva
Lombjuk ott álltak.

Azon az úton
Én is ott jártam
De azóta már
Komorrá váltam.

Azon az úton
Pitypang virított
Somkóró-illat
Édes-bódított.

Azon az úton
Szélén az útnak
Sokminden történt:
Árkot betúrtak.

Azon az úton
Kivágtak fákat.
Malomkő-méret
Tönkjén a bánat.

Azon az úton
Szomorú járni.
Megváltozott már
Amit csak látni.

Azon az úton
Árokba túrva
Árva gallyacskák
A vízbe fúlva.

Azon az úton
Nem járok mostmár.
Szívem nem bírja
Olyan a látvány.

Azon az úton
Zokogva járnék
Mert minden emlék
Annyira fáj még.

Azon az úton
Nincs ismerős már
Csak néhány szálfa
Állong ott árván.

Azon az úton
Minden oly más lett.
Nem ismerni rá már
A változás végett.

Arra az útra
Nem lépek mostmár.
Lehet felőlem
Tavasz, vagy tél, s nyár.

Azon az úton
Anyámék háza.
Nem rajtam múlt, hogy
Idegen lakja.

Azon az úton
Szülői háztól
Rég elköszöntem
Mama-papától.

Azon az úton
Nagyon fáj járni.
Ők nincsenek már
Nincs ott mit látni.

Azon az úton
Szívesen jártam
Gyakran tapodta
Két fáradt lábam.

Azon az úton
Nincs miért járnom.
Nincs anyám, apám
Nincs már mit látnom.

Azon az úton
Változott minden.
Bár szinte az volt
Majd’ minden kincsem.

Arra az útra
Fájna rálépni.
Nem is tudok már
Arra se nézni.

Az az út úgy él
Őrzi emlékem
Ahogyan rég volt
Mint szép volt nékem.




VÉGE