Syuron.hu

Bobby Leng:


Az utcanő
-vers-




A nő az utcasarokról
Ismerősnek tűnik.
Tán láttam már valahol
Másutt, úgy tetszik.

Miért lett ez a sorsa?
Akarta, nem akarta?
Kérdezném, de nem merem
Mert biztos elzavarna.

Szégyellné tán, lehet.
Nem biztos, hogy büszke.
Tán kényszerítették rá
És lehet, hogy menekülne.

Lehet, semmit se tud.
Nem is ért semmi máshoz.
Nincs egyetemi végzettsége
És pénze szép lakáshoz.

Lehet, hogy mása sincsen
Mint a szép, formás teste.
A férfiaknak több se kell
Csak ő, reggel, délben, este.

Nem kérdik, ki ő, miféle.
Írni-olvasni tud-e vajon.
Nem kell más tőle, csak a kéj
A fetrengés a gyűrött pamlagon.

Az utcanő lehet hogy szenved.
Nem örömmel teszi, utálja.
De lehet, kiútja nincsen.
Ezért kell, hogy csinálja.

Olcsó motel olcsó szobája
Vagy az utcamenti bokros.
Ő az, akit minden jöttment
Pénzecskéjéért fogdos.

Testén nem látszik, ki használta
Legutóbb, és mennyiszer.
Évek óta gyötrik-e, vagy
Épp csak tegnap kezdte el.

Arcán a festék eltúlzott, nevetséges.
Tán így nem ismerhetik fel
Ha a közértbe tejért caplat
Hogy a gyerekét lássa el.

Göndörített, festett hajába
Gyöngyöket fűzött, fésűt tűzött.
Eredetiségét takarja az álca
Pedig ellene annyit küzdött.

De minden hiába, más munka nincsen.
Ez van neki, ez a tőkéje csak.
Ezt kamatoztatja, amíg tudja.
S kihasználja sok kétes alak.

Perverz állatoknak enged sokszor.
Megverik, kínozzák is, bizony.
De csurran-cseppen a lóvé szépen
Ezért folytatja még az utcasarkokon.

Szép testén kék és véres foltok.
De mégis menni és csinálni kell.
A gyerek éhes, a férje eltűnt
Vagy valahol folyton csak vedel.

De utálja magát, és ezt a munkát.
Undorítónak tartja, s megveti.
Mint őt a többi ember. Látja.
Hogy abbahagyja, nem teheti.

Még nem. Még rossz a helyzet.
Nem tanult, annak a levét issza.
De ismer olyat is, aki tanult
Mérnök, orvos, vagy egyetemista.

Mégis ugyanígy éjjeli lepke.
Az utcasarkon bájolog, kéjeleg.
És csak bámul bele a hideg fénybe
És a sok narkótól már szédeleg.

Hát így. Sajnos, kereslet van még.
Ki ilyen, ki olyan, ocsmány vagy retkes.
Ki durva, ki mosdatlan, vagy beteg
Ki a narkótól szálldos, repdes.

Ültetik luxusautókba, hátra.
Majd elfektetik, és használják.
Majd kidobják, mint ócska rongyot
Mert őket feleségek várják.

Majd a szép luxusautóban, hátra
Kicsi gyereküket ültetik másnap.
Nem sejti nej és gyerek, senki
Hogy ott gusztustalanságot csináltak.

Hogy le se mosták, hogy mi maradt ott
Hogy összekenve ülés és szőnyeg.
Hogy bemocskolták a szép autót
És a családot is, igen, főleg.

És ő nevet csak rajtuk, a férjeken.
Akinek igénye csupáncsak ennyi.
Hogy egy utcanővel henteregjen
És úgy kelljen neki aztán hazamenni.

De akárhogy is van, fizetnek érte.
Szép testével keresi a kenyerét.
Ócska nő lett, akiket ő is lenézett
Valamikor, egyszer, régesrég.

És tán egyszer majd mása is lesz
Nemcsak a teste, közhasználatra.
Párja is lesz majd, szép családja
És mindezt végre hagyhatja hátra.

Egyszer, reméli, eljön a nap majd.
Mert elvénül a test, használhatatlan.
És nem kell majd mindig így élnie
Mint most: mindenkinek kiszolgáltatottan.

Lesz még, hogy nem kényszerül erre.
Lesz, hogy más munkája lesz, reméli.
Mert most is keresi, ha épp nem itt áll
A tisztes életből a részét ő is kikéri.

Valahol messze, messzire innen.
Ahol nem tudják, hogy ő ki volt.
Ahol még szerezhet tiszteletet magának
Pedig nem bántott senkit, nem rabolt, lopott.

De lenézik ezt a fajta munkát. Tudja.
Megérti, hiszen ő maga is így érzi.
Megszabadul tőle, amint csak lehet
Mert nem lehet végtelenségig így élni.

És mit mond majd a gyerekének?
Felnő, és megmondják neki majd mások.
Anyád ilyen meg ilyen, ezt meg ezt teszi
Hát ez egy csapda, egy jó mély árok.

De ő megváltoztatja majd a sorsát.
Kikecmereg, kilábal innen, biztosan.
Csak még egy kicsike pénzike kéne
Hogy mennyi, nem tudja pontosan.

Csak annyi, hogy elmenjen innen.
Másutt vesse meg a lábát végre.
Hogy kis házat béreljen, vagy vegyen
Tán ez is meglesz majd idén télre.

És akkor, ott majd, emelt fővel
Másképpen, festetlen hajjal-arccal
Tisztes ruhában, visszafogottan
Élhet békében, éjjel és nappal.

S ha múltját sikerül elrejteni végleg
És senki nem jön rá, fel nem fedi
Akkor - érzi - jó élete lehet végre
Ártatlan kisfiának, és őneki.

---

Nagyon fiatal még, tán tizenéves.
Hatalmas kék-zöld foltok borítják testét
Tetovált fiúja amott támasztja a falat
Ácsorog, őrzi megélhetését, kincsét.

Hamvas bőrű lányka, önként nem adta.
Nem adta lányságát, erőszakkal vették.
Verték és rúgták, ahol érték, szegénykét
És hiába minden, örömlánnyá tették.

Szemei kisírva, arca felpüffedt sok pofontól.
De csinálni kell, mert a debella őrzi őt.
Úgy áll ott, mint valami démon
Szemmel tart minden járókelőt.

Nem dolgozik, sose is tett ilyesmit még.
Nem is tudja, mifán terem, minek tenné.
Mindig talált egy betörendő új leánykát
És hozta a régi, bejáratott mellé.

Jól fizet a bolt, ebből él, a lányok keresnek.
Elveszi tőlük, csak vet valami keveset.
De ő szórakozni jár, kártyázni, mulatókba
A lányoktól jól jön minden jó kis kereset.

Nem mernek lázadozni, félnek a veréstől.
Az amúgy is rendszeres, rettegnek már.
Nincs ép csontjuk, szájukban pótolt fogak
Mind kiverte a szadista barom jómadár.

Jó hogy elbír velük, törékeny csontú madárkák.
Vékonyka kis nők, tán még nem is nők igazán.
Leánykák, a huszat egyik se tölti még be
De máris kénytelen kint járkálni a sarkon lazán.

Elrabolt kis lelkek, megtépázott önérzet.
Félelem, önértékelési defekt, alázat, gyűlölet.
Megadás, beletörődés, unalom, ilyenek lettek.
De szabadulni, tudják mind: sohasem lehet.

Mint kidobott ócska rongy, szakadt kalucsni
Úgy érzik magukat, míg sétálnak fel-le folyton.
Alig-ruhában, festetten, fesletté vált életükkel
Szegények, sajnálni valók, komolyan mondom.

Olykor egy-egy lányka elszökik, tán megússza.
Futtatóját lecsukják, ha a törvény megengedi.
Nyomorult kis lelke fel tud-e valaha szabadulni
Az nem biztos, hogy múltját egyszer feledheti.

Rabszolgák ők, a legalantasabb fajtából.
Alantas a munka, mellyel naponta megalázzák.
Nőiségét kihasználva, kifacsarva, megrontva
Becstelenségre kényszerítik, nem szánják.

Családjuk várja vissza őket, hiszen eltűntek.
Vagy maguk szöktek el, ha szigorúak a szülők
Vagy elrabolták őket, vagy intézetből szöktek
Azt gondolták, hogy szabadok lesznek ők.

Nem így lett. Rosszabb lett minden, sokkal.
A vélt szabadságnak iszonyúan nagy ára lett.
De nem mondhatunk róluk mégse rosszat
Nem mondhatunk felettük mi ítéletet.

---

A szép leányok sétálnak egyre utcahosszat.
Mosolygósak, derűsek, fiatalok, és szépek.
Csinosak, üdék, takarosak, és tiszták.
Megcsodálják őket az arra járó népek.

Önszántukból vannak itt, sok pénzt keresni.
Szobára viszik egymás után a kuncsaftokat.
Gyűlik a mallér, egyszer tán elég lesz
És elhagyhatják majd végül az utcasarkokat.

Átmeneti e könnyű pénzkereseti lehetőség.
Így gondolják, és kis idő múlva felhagynak vele.
Nincs futtatójuk, nincs stricijük: egyedül vannak
És még eddig nem is fáradtak tán bele.

A szép kislányok majd egyszer szégyellni fogják
Hogy mit műveltek testükkel, hogyha kiderül.
Ha tisztes családanyákká, feleségekké válnak
Akkor marhatja az önvád őket majd legbelül.

De akkor már késő lesz, kérni a megbocsátást.
Most kéne meggondolni, hogy könnyű élet-e ez.
Ha annak is látszik, később lesz túl nagy a súlya
És nagy árat kell fizetni, ha következménye lesz.

Vigyázz, te szép lány, arányos domborulataiddal!
Ne dobd oda fűnek-fának, ne kérkedj most vele.
Ne büszkélkedj, mert csupáncsak kihasználnak.
Nehogy aztán később súlyosan betegedj bele.

Szép formás testek, üde élet, mosolygó ajkak
Nem lesz mindig így, arra gondolj csak, kérlek.
Üdeséged tartsd meg majd őszinte szerelmednek
Hogy ne húnyjanak ki szemedből a büszke fények.





VÉGE