Bogár
Bobby Leng:
Bogár
vers
Az ember akármely földrészen járna
A fényben éppúgy csillog a bogárkák szárnya
Apró legyek
Szárnya zizeg
Kicsi bogár.
Oly sebesen csapkod, verdes a szárnyuk
Hogy azt nem, csak a csillogást látjuk
Mint ezerszínű
Kolibri nevű
Apró madár.
Mindenik fut, rohan, szalad, vagy repül
Sietve dolga után. Kényelmesen egy se ül
Lót-fut, siet
Zümmög, zizeg
Bármerre jár.
Galacsint görget, vagy korhadt fát rágcsál
Útjában áll szegénynek minden rög és fűszál
Alig halad
Mégse marad
Egyhelyben ő.
Sürög-forog az egész milliárdnyi bogárcsalád
Teszi a dolgát: ha kell, fut, száll vagy rág
Pici csapat
Szerteszalad
Ha vihar jő.
Törékeny testű ékszerei a természetnek
Napjaik mindig szorgos munkával telnek
Nem is hinnéd
Bogármenedék
Minden kis kő.
Könnyű kis testük szélben nem szállhat
Olyankor megbújva lapulnak alant
Ha a szél fúj
A bogár elbúj
Kövek alatt.
Pillangók, lepkék színes szép szárnya
Rebbenve reppen ide-oda szállva
Virágokon
Virágszirom
Vár és maraszt.
Nektárt ha isznak nyelvüket nyújtva
Virágról virágra, míg tart a nap, újra meg újra
Nézi az ég
Hogy milyen szép
Tündöklő szárnyukat.
Fekete, barna, nagy vagy picinyke
Sokféle bogárka, sokféle lepke
Pöttyös vagy csíkos
Bolyhos vagy foltos
Ezernyi szín.
Azok, amelyek rejtőzve, megbújva élnek
Ezerféle titkos kincse a természetnek
Tán sose látjuk
Nem jutott rájuk
Kemény kitin.
Rejti őket korhadék, kőomlás, erdőnek harasztja
Színük se szép, nincs feltűnő semmi se rajta
Futnak vissza
Biztos lyukba
Ha rájuk lelsz.
Ahogy az nekik kódolva van, dolgukat úgy teszik
Ösztön vezérli, hogy meddig s hogy él, és mit eszik
De hogyan élnek
Mit miért tesznek
Titok marad.
Némelyik csíp, rúg, harap és mar
S némelyik mérge áldozatával végez hamar
Bosszantani tilos
Ha sárga, ha piros
Mert megjárhatod.
Van köztük valóságos gigászi óriás
A sokféle forma, fajta, szín oly csodás
Fürgén szalad
Gyorsan halad
Sok a dolog.
Ha felborul, akkor se, sose kesereg
Csak röpke másodpercig hempereg
Megfordul, feláll
Senkire nem vár
S máris tovarobog.
Létük igen fontos, nélkülözhetetlen dolog
Mindenki tudja. Én is tudom, te is tudod.
E parány csodás
Mesteri alkotás
Fantasztikus dolog.
Szél hogyha fúj, bizony, sohase repülhet
Megbújva, rejtőzve, lábujján otthon ülhet
S várja a napot
S ha felragyog
Útja szabad
S újra szalad.
Míg szél fúj, a madár se röppen, nem reppen
Ágon ül, fészkén gubbaszt kényszeredetten
Ilyenkor éhezik
Bogarat nem eszik
Csak, ha a szél elül.
Aztán madár s bogár megint felröppen a magasba
Némelyik táplálék lesz, ha a sorsa úgy akarja
Madár, s bogár
Ó, milyen kár
Hogy erre kényszerül.
Repkednek a vakító, szikrázó fényben
Majd eltűnnek a mindent befedő, fekete éjben
Hogy reggel megint
Ösztönük szerint
Útrakeljenek.
A világ így kerek...
VÉGE
Bogár
vers
Az ember akármely földrészen járna
A fényben éppúgy csillog a bogárkák szárnya
Apró legyek
Szárnya zizeg
Kicsi bogár.
Oly sebesen csapkod, verdes a szárnyuk
Hogy azt nem, csak a csillogást látjuk
Mint ezerszínű
Kolibri nevű
Apró madár.
Mindenik fut, rohan, szalad, vagy repül
Sietve dolga után. Kényelmesen egy se ül
Lót-fut, siet
Zümmög, zizeg
Bármerre jár.
Galacsint görget, vagy korhadt fát rágcsál
Útjában áll szegénynek minden rög és fűszál
Alig halad
Mégse marad
Egyhelyben ő.
Sürög-forog az egész milliárdnyi bogárcsalád
Teszi a dolgát: ha kell, fut, száll vagy rág
Pici csapat
Szerteszalad
Ha vihar jő.
Törékeny testű ékszerei a természetnek
Napjaik mindig szorgos munkával telnek
Nem is hinnéd
Bogármenedék
Minden kis kő.
Könnyű kis testük szélben nem szállhat
Olyankor megbújva lapulnak alant
Ha a szél fúj
A bogár elbúj
Kövek alatt.
Pillangók, lepkék színes szép szárnya
Rebbenve reppen ide-oda szállva
Virágokon
Virágszirom
Vár és maraszt.
Nektárt ha isznak nyelvüket nyújtva
Virágról virágra, míg tart a nap, újra meg újra
Nézi az ég
Hogy milyen szép
Tündöklő szárnyukat.
Fekete, barna, nagy vagy picinyke
Sokféle bogárka, sokféle lepke
Pöttyös vagy csíkos
Bolyhos vagy foltos
Ezernyi szín.
Azok, amelyek rejtőzve, megbújva élnek
Ezerféle titkos kincse a természetnek
Tán sose látjuk
Nem jutott rájuk
Kemény kitin.
Rejti őket korhadék, kőomlás, erdőnek harasztja
Színük se szép, nincs feltűnő semmi se rajta
Futnak vissza
Biztos lyukba
Ha rájuk lelsz.
Ahogy az nekik kódolva van, dolgukat úgy teszik
Ösztön vezérli, hogy meddig s hogy él, és mit eszik
De hogyan élnek
Mit miért tesznek
Titok marad.
Némelyik csíp, rúg, harap és mar
S némelyik mérge áldozatával végez hamar
Bosszantani tilos
Ha sárga, ha piros
Mert megjárhatod.
Van köztük valóságos gigászi óriás
A sokféle forma, fajta, szín oly csodás
Fürgén szalad
Gyorsan halad
Sok a dolog.
Ha felborul, akkor se, sose kesereg
Csak röpke másodpercig hempereg
Megfordul, feláll
Senkire nem vár
S máris tovarobog.
Létük igen fontos, nélkülözhetetlen dolog
Mindenki tudja. Én is tudom, te is tudod.
E parány csodás
Mesteri alkotás
Fantasztikus dolog.
Szél hogyha fúj, bizony, sohase repülhet
Megbújva, rejtőzve, lábujján otthon ülhet
S várja a napot
S ha felragyog
Útja szabad
S újra szalad.
Míg szél fúj, a madár se röppen, nem reppen
Ágon ül, fészkén gubbaszt kényszeredetten
Ilyenkor éhezik
Bogarat nem eszik
Csak, ha a szél elül.
Aztán madár s bogár megint felröppen a magasba
Némelyik táplálék lesz, ha a sorsa úgy akarja
Madár, s bogár
Ó, milyen kár
Hogy erre kényszerül.
Repkednek a vakító, szikrázó fényben
Majd eltűnnek a mindent befedő, fekete éjben
Hogy reggel megint
Ösztönük szerint
Útrakeljenek.
A világ így kerek...
VÉGE