Casanova és Don Juan
Bobby Leng:
Casanova és Don Juan
Casanova és Don Juan egyaránt a nők bálványa volt.
Egykor a női szívek tömkelegje őértük egyként odavolt.
Szép szavakban, szép virágokban, udvariasságban
Egyik ifjú és csapodár férfiú hiányt nem szenvedett
Megcsókoltak ők sok dámát, sok fehér kacsó-kezet.
Ágybavittek minden gyengének mutatkozó hölgyikét
Kik hittek szép szavaiknak, és elgyengültek kicsikét
De feleségül bizton egyikük se ment volna hozzájuk sose
Hogy így lett volna, ezt állíthatom, hogy nem mese.
Mert ki akarna férjül egy olyan páva-díszmadarat
Ki minden este győzelmet más-más ágyban arat?
Kinek minden édes szava csak ámítás, csalárdság
Báj és kellem, de mögötte nem szerelem van, csak vadság
Csak csábítás és hazugság minden egyes szava
És már egy másik asszony ágyából jönne esténként haza
Hát kinek kéne ilyen férj, mondják meg, kinek?
S mert máshol fárad egész nap, hát akkor meg minek?
S ebből kifolyólag mindkét kedves férfiú csak áldozat csupán
Mert nem lelhet nyugtot se lelke, se teste egy szép nő oldalán
Mindig más-más ágra reppen e két csapodár madárka
Ez a végzetük, ez az életük, minden szóért kár, minden hiába.
Mert szép szavakat ki akart volna hallani a nap minden percében
Férjül őket senki se óhajtotta akkoriban, valamikor, réges-régen...
Ezért hát egyedül, öregen, áldozatként, elhagyatottan
Úgy múlik el dicsőségük, őszbe hajlottan, ügyefogyottan
Mert bár idős korban is lehet még tenni ugyebár a szépet
De már csak ülve, csak keresve kerevetet, és kényelmes széket.
Térdelni már - ajvé ! - szép hölgyek lába elé nem kellemes
Mert recseg a porc, fáj a térd, a láb - s a száj már nem szellemes
A lélek elcsitult már, sivár lett a szív és a vágy is elmúlt már, sajna
Már az öreg csontok a szép fiatal lánykáktól jönnek jól zavarba.
Kigúnyolva, kinevetve, inkább otthon ülve jó nekik, azt kell hinnem.
A fiatalkori bohóságot felváltja az aggkori felejtés, - szerintem.
Egyszer volt - vagy nem volt - igaz volt, vagy mégsem?
Két ifjúi szív a hölgyek szerelméért élt. Vagy csak a mesében?
VÉGE
Casanova és Don Juan
Casanova és Don Juan egyaránt a nők bálványa volt.
Egykor a női szívek tömkelegje őértük egyként odavolt.
Szép szavakban, szép virágokban, udvariasságban
Egyik ifjú és csapodár férfiú hiányt nem szenvedett
Megcsókoltak ők sok dámát, sok fehér kacsó-kezet.
Ágybavittek minden gyengének mutatkozó hölgyikét
Kik hittek szép szavaiknak, és elgyengültek kicsikét
De feleségül bizton egyikük se ment volna hozzájuk sose
Hogy így lett volna, ezt állíthatom, hogy nem mese.
Mert ki akarna férjül egy olyan páva-díszmadarat
Ki minden este győzelmet más-más ágyban arat?
Kinek minden édes szava csak ámítás, csalárdság
Báj és kellem, de mögötte nem szerelem van, csak vadság
Csak csábítás és hazugság minden egyes szava
És már egy másik asszony ágyából jönne esténként haza
Hát kinek kéne ilyen férj, mondják meg, kinek?
S mert máshol fárad egész nap, hát akkor meg minek?
S ebből kifolyólag mindkét kedves férfiú csak áldozat csupán
Mert nem lelhet nyugtot se lelke, se teste egy szép nő oldalán
Mindig más-más ágra reppen e két csapodár madárka
Ez a végzetük, ez az életük, minden szóért kár, minden hiába.
Mert szép szavakat ki akart volna hallani a nap minden percében
Férjül őket senki se óhajtotta akkoriban, valamikor, réges-régen...
Ezért hát egyedül, öregen, áldozatként, elhagyatottan
Úgy múlik el dicsőségük, őszbe hajlottan, ügyefogyottan
Mert bár idős korban is lehet még tenni ugyebár a szépet
De már csak ülve, csak keresve kerevetet, és kényelmes széket.
Térdelni már - ajvé ! - szép hölgyek lába elé nem kellemes
Mert recseg a porc, fáj a térd, a láb - s a száj már nem szellemes
A lélek elcsitult már, sivár lett a szív és a vágy is elmúlt már, sajna
Már az öreg csontok a szép fiatal lánykáktól jönnek jól zavarba.
Kigúnyolva, kinevetve, inkább otthon ülve jó nekik, azt kell hinnem.
A fiatalkori bohóságot felváltja az aggkori felejtés, - szerintem.
Egyszer volt - vagy nem volt - igaz volt, vagy mégsem?
Két ifjúi szív a hölgyek szerelméért élt. Vagy csak a mesében?
VÉGE