Dzsungel
Bobby Leng:
Dzsungel
vers
A dzsungelben éjjeli hangok
Borzongással töltenek el
Rikoltó-vijjogó-sikoltó
Sok állat egymásnak felel.
Pirkadat töri meg az éjjel
Bársonykék mély uralmát
Köntösét felszakította
Keleten egy halvány napsugár.
Párába burkolózott dzsungel
Hatalmas fáinak csúcsa is ott
Néhány nagyhangú madárnak
Ez gondot cseppet sem okoz.
Visszhangzik énekük túlról
Majd innen is jön másik hang
Most kel a nappali élet
S nyugszik el az éji vad.
A nap arany sugara fénylik
Szerteömölve a vad tájra lent
Izzik az egész táj forrón
S árnyékban piheg a test.
Nehéz az illat és sűrű
Szinte harapni lehet
Párás a lég, szinte izzik
Szíved zakatol, erőtlen a kezed.
Ámde az este, ha hűlik
Ismét enyhülhet kicsit
Meleg, de már nem forró
A nap sugara már nem hevít.
És ha leszáll az éj újra
Csendesül a nappali világ
Hold kél, de jönnek az árnyak
Az jön, ki sötétben lát.
Szusszan és reccsen és zörren
Susog és zizzen az éj
Apró kis lények matatnak
Hogyha az éjszaka mély.
Vadászni indulnak mostan
Éji vadak árnyak alatt
Takarja, rejti bozótos
Az éles fogú vadat.
Ilyenkor messze az ember
Kunyhók közt felcsap a láng
Körben a tűz körül ülnek
Dobszóra indul a tánc.
Gyermekeikre vigyáznak
El ne ragadja az éj
Leple alatt könnyű préda
Surranó láb nesze kél.
Messze a dzsungelnek mélyén
Szerelmes ifjú bolyong
Révetegen jár-kel, ődöng
Szíve aggódik, szorong.
Szép szerelme, hamvas lányka
Legalábbis neki szép
Két ragyogó szem rabja lett ő
Szerelme nem tudja még.
Titkon egy kis tüzet gyújt itt
S kéri az isteneket
Kedvese legyen a lányka
Élnie már csak így lehet.
Táncol a tűz körül transzban
Forog és lépéseket lejt
Tudja: a szerelmes szív már
E szép lányt sose felejt.
Ki látta? Nem sejti-tudja
Senki, de hát megesett
Hogy napvilágra került
Ez a titokzatos eset.
Még ma is énekek szólnak
Róla, le is írom itt
Hogy a szerelmetes ifjú
Hogy titkolta el könnyeit.
Így szól a dal, halljad, halljad
S tudd, hogy biz’ a szerelem
Mindenütt egyforma, bárhol
Uralkodik a szíveken.
Ó, milyen rég volt, kiskoromban.
Honnan hallottam, ki tudja már
De hogy elmondjam, elénekeljem
Tudom, hogy csak arra vár.
A dallamát most is hallom
Egy lány énekelte régen talán?
Megmaradt, s itt zúg a fülemben
S még most is zengi a szám:
„A dzsungelben egy nyári éj
Kigyulladt egy parányi fény
S a halványsárga tűz körül most
Táncot jár egy bennszülött legény.
Cserepes a szája
Nem törődik azzal sem
Hogy titokban rávilágít
A bokorból egy tigrisszem.”
VÉGE
Dzsungel
vers
A dzsungelben éjjeli hangok
Borzongással töltenek el
Rikoltó-vijjogó-sikoltó
Sok állat egymásnak felel.
Pirkadat töri meg az éjjel
Bársonykék mély uralmát
Köntösét felszakította
Keleten egy halvány napsugár.
Párába burkolózott dzsungel
Hatalmas fáinak csúcsa is ott
Néhány nagyhangú madárnak
Ez gondot cseppet sem okoz.
Visszhangzik énekük túlról
Majd innen is jön másik hang
Most kel a nappali élet
S nyugszik el az éji vad.
A nap arany sugara fénylik
Szerteömölve a vad tájra lent
Izzik az egész táj forrón
S árnyékban piheg a test.
Nehéz az illat és sűrű
Szinte harapni lehet
Párás a lég, szinte izzik
Szíved zakatol, erőtlen a kezed.
Ámde az este, ha hűlik
Ismét enyhülhet kicsit
Meleg, de már nem forró
A nap sugara már nem hevít.
És ha leszáll az éj újra
Csendesül a nappali világ
Hold kél, de jönnek az árnyak
Az jön, ki sötétben lát.
Szusszan és reccsen és zörren
Susog és zizzen az éj
Apró kis lények matatnak
Hogyha az éjszaka mély.
Vadászni indulnak mostan
Éji vadak árnyak alatt
Takarja, rejti bozótos
Az éles fogú vadat.
Ilyenkor messze az ember
Kunyhók közt felcsap a láng
Körben a tűz körül ülnek
Dobszóra indul a tánc.
Gyermekeikre vigyáznak
El ne ragadja az éj
Leple alatt könnyű préda
Surranó láb nesze kél.
Messze a dzsungelnek mélyén
Szerelmes ifjú bolyong
Révetegen jár-kel, ődöng
Szíve aggódik, szorong.
Szép szerelme, hamvas lányka
Legalábbis neki szép
Két ragyogó szem rabja lett ő
Szerelme nem tudja még.
Titkon egy kis tüzet gyújt itt
S kéri az isteneket
Kedvese legyen a lányka
Élnie már csak így lehet.
Táncol a tűz körül transzban
Forog és lépéseket lejt
Tudja: a szerelmes szív már
E szép lányt sose felejt.
Ki látta? Nem sejti-tudja
Senki, de hát megesett
Hogy napvilágra került
Ez a titokzatos eset.
Még ma is énekek szólnak
Róla, le is írom itt
Hogy a szerelmetes ifjú
Hogy titkolta el könnyeit.
Így szól a dal, halljad, halljad
S tudd, hogy biz’ a szerelem
Mindenütt egyforma, bárhol
Uralkodik a szíveken.
Ó, milyen rég volt, kiskoromban.
Honnan hallottam, ki tudja már
De hogy elmondjam, elénekeljem
Tudom, hogy csak arra vár.
A dallamát most is hallom
Egy lány énekelte régen talán?
Megmaradt, s itt zúg a fülemben
S még most is zengi a szám:
„A dzsungelben egy nyári éj
Kigyulladt egy parányi fény
S a halványsárga tűz körül most
Táncot jár egy bennszülött legény.
Cserepes a szája
Nem törődik azzal sem
Hogy titokban rávilágít
A bokorból egy tigrisszem.”
VÉGE