Syuron.hu

Bobby Leng:
Eltévedt bárány
-vers-



A bárányka eltévedt egyszer.
Nem tudta többé, hogy hol a nyáj.
Azt hitte, hogyha másfelé ballag
Jobb lesz, ha külön utakon jár.

Pedig a nyáj az védte is őtet.
Egységes volt, meg nagyon erős.
Nem különleges, de barátságos
Szeretetteljes, habár nem hős.

Báránykák válnak ki a nagy nyájból.
Ki erre, ki arra tévelyeg el.
A külvilágnak hívó szavára
Ostoba módon mind így felel.

Más lesz a világ kívül a nyájon.
Nincs szabály, törvény: mindent szabad.
Sok naív kicsi báránykát hívják
Ezek a sokat ígérő szavak.

Sok bari nem is megy vissza többé.
Nem keresi már a nyáját soha.
Egyedül tengeti tovább az éltét
Pedig az élet olyan mostoha.

Sok kicsi bárány sodródik egyre
A rossz irányba, mert egyedül van.
Kitéve minden rossz kárhozatnak
Ellenállnia mostmár hasztalan.

Nincs, aki védje, nincs, aki óvja.
Nem számíthat már nyájára ő.
Egyedül vívja meg minden harcát
S azt gondolja: milyen nagymenő.

Hívja a nyüzsgés, gáttalan erkölcs.
Hívja a kábszer, s még sok csoda.
Hívja az azonosak szerelme
Hol ide csapódik, hol meg oda.

Tetszik ám neki még eleinte
A szabad élet, mert nincsen szabály.
Nincs, ki rászólna, s a juhász sincs itt
Szabad a vásár, hív a határ.

Szegény kis megtévedt, eltévedt bárány.
Sok van ilyen, jaj, de milyen sok!
Egyre több lesz így: szabadelvűség
Bűvkörébe vont erkölcsi holt.

Visszatalálhat valaha bármely
Barika nyájhoz, ki tudja azt?
Kitörni kész-e, hogyha rájön, hogy
Átverés volt csak, hamis malaszt?

Éjjeli zűrök, fegyveres bűnök
Mindenre kész rosszlányok hada
Mocsok és fertő, kiszolgáltatottság
Szabadságnak ez a legfőbb baja.

Szabadság... milyen nagyszerű szó ez.
Van-e barika egy is szabad?
Szabad a nyájtól, - de csatlakozni
Egy másik nyájhoz máris szalad.

Oda szeretne tartozni, ahol
Bűnözők nyája szippantja be
A jóravaló, naív kisbárányt
S túl későn nyílik ki a szeme.

Menne már vissza saját nyájához
Csakhogy az már nem fogadja be.
Bűnnek, fertőnek, mocsoknak ottan
Az ősi nyájban nincsen helye.

A régi nyájnak nemcsak az dolga
Hogy kordában tartja bárányait
De meg is védi - és meg is szűri
Kint tartva a világ ártalmait.

A régi nyájnak szerepe, az szent.
Erkölcsben élni minden felett.
Egybekovácsolt, összetartozó
Védelmező és óvó keret.

Nincs kilengés és nincsen rossz erkölcs.
Nincsen bűnözés, nincsen harag.
Nincsen bántalom: szeretet van csak
De a nyájon belül a bárány szabad.

Kellemes, kedves, szeretetteljes
Légkör ez, hidd el: ilyen a nyáj.
Kár, hogy a sok kis ostoba bárány
Megszédül édes csábítás hallatán.

Eltévelyednek. s sajnos tévednek
Hogyha azt hiszik, hogy nekik ez jó.
Olyan vizekre eveznek, ahol
Sok már az elsüllyesztett hajó.

Ha mégis végül kigyógyul egyszer
E kórságából a barika már
Mindig hurcolja magában, végleg
A kísértésnek hívó szavát.

Kábszeres bárány egészsége oda.
Kigyógyulni egészen nem lehet.
Károsodással él tovább végleg
Ez ellen már semmit sem tehet.

Kilóg a sorból, utálják nézni
Szemükben megvetés az, amit lát.
Jó kicsi bárány soha se lesz már
Hiába mondja: mindent megbánt.

Ugyanígy járhat az, aki választ
Szerelmet saját neméből majd.
Megvetik, mert még saját maga is
Ezt természetellenesnek tart.

Szegény bárányok, vissza a nyájba!
Normákhoz igazodni kell!
Hogyha kilógsz megint a sorból
Nincs juhász, eb, ki visszaterel!

Küzdeni kell a csábítás ellen.
Küzdj. Ha nem küzdesz: elveszel.
A nyájban bízhatsz, mint önmagadban
Együtt a nyájjal erős leszel.

Ha pedig engedsz a csábításnak
Túl könnyű utat választasz majd
Könnyű a rosszra rákapni gyorsan
Élvezni, hogy elmerülni benne szabad.

Akkor viseld el a következményét
Mindannak, amit te elkövetsz
S ne sírj búbánatos szemekkel
Hogyha mindennek böjtje lesz.

Ha magad dugod hurokba nyakad
Mit vársz a nyájtól? Túl nagy az ár.
Hogy védjen meg a külvilágtól téged
Ha magadtól se tud megvédeni már?




VÉGE