Én vagyok a szél
Bobby Leng:
Én vagyok a szél
vers
Én vagyok a szél. A fenyveseket szeretem.
Suhogtatom és zúgatom ágait hideg teleken.
Arcodba vágom az esőcseppeket
Én vagyok, aki közben jól kinevet.
Én vagyok a szél, megborzongatlak.
Messze repítem foszlányát bármilyen hangnak.
Nyomomban jár, hírét hozom a zivatarnak.
Tollát borzolom az ég vizén úszó madaraknak.
Én vagyok a szél. Ha akarlak, simogatlak.
Ha messze járok, a forró napon tikkadni hagylak.
Esőfelhőket hozok, és megfázítalak, eláztatlak.
Eredetemnek titkát végleg megtartom magamnak.
Bolond lukból bolond szél fúj - mondják a vének.
Nem sértődöm meg, szóljon rólam bármilyen ének.
Játszom, végtelen hatalmamat bármikor kiélem.
Még senki se ismerheti mindegyik énem.
Ropogtatom-recsegtetem az erdőknek fáit
Ha arra jársz épp, rád hozom még a frászt is
Török-zúzok, süvöltök, üvöltök a füledbe
Hogy érezd: én vagyok az erős, és te a gyenge.
Én vagyok a szél, aki a gallyak közt játszik
De az, hogy fújok, önmagában sose látszik
Ám vagyok, aki a kéménybe belemászik
Én a szél vagyok, aki sohase fázik.
Én vagyok a szél, ágak közt zúgok
Minden aprócska résbe belebúvok
Zenélek mindennel, amibe belefúvok
Az utakra óriás hótorlaszokat fújok.
Meglelek minden apró zeget-zugot
Az én hangom, ami a kéményben huhog
Bebújok bőrödig, hiába van jó kabátod
Hiába tekered nyakad köré meleg sálod.
Tőlem semmi meg nem véd, játszom veled
Én teszem csak igazán rideggé a telet
Előlem sehol elbújni, rejtőzni nem lehet
Mert senki el nem apaszthatja a szelet.
Bárhová bújsz, mindenhol megtalállak
Letépem kalapod, lobogtatom a sálad
Szaggatom ruhádat, papírsárkányodat
Borzolom a vizet, tisztára söpröm az utat.
Utadat állom, lökdöslek, könnyedet ontom
Ott látszom minden pirosra csípett orron
Millió repedés-cserepet szárítok kezeden
De a legjobban a dagadó ruhákat szeretem.
Mosott ruhákat tépek le a szárítókötélről
Vitorlákat és zászlókat csapdosok északról, délről
Csattog és dübörög a vászon mennydörögve
Ha belekapok és erőlködnöm se kell hörögve.
Arcodba fúrok sok jeges hópihe-szilánkot
Megfagyasztom, akinek ruhája elázott
Sodrom a hullott leveleket, pihét repítek
A felhős égből én csinálok derültet.
Sodrom a hullámokat, kivetem őket a partra
Mindig más képet rajzolok a sivatagra
Apró éles kavicsokat kapok fel, s megszórlak
De én vagyok az is, ki nyári hőgutától megóvlak.
Mert a nyári hőségben alig várod, hogy fújjak
És tavasszal meg a jó hűvös böjti szelek fújnak
Imádkozol nyáron, hogy legyen szél a melegben
S fohászkodsz télen, hogy ne fújjon szél a hidegben.
Didereg és vacog minden a csontig ható szélben
De én vagyok a szél, nekem nem kell félnem
Elbújik hatalmam elől minden madár, bogár
És felszárad az úton a latyak, a tócsa, a sár.
Szélmalom lapátját hajtom egyre, egyre
Körbe-körbe nyikorogva, nyekeregve
Én játszom, de erőmet használni tudod
Míg én kergetőzöm, szaladok, futok.
Kietlen pusztán utamat semmi nem állja
Az én erőmtől is kopik Kárpátok, Alpok, Himalája
Sziklák réseit teletömöm hóval és megrepesztem
Rombolni is tudok, ez az én nagy keresztem.
Libegtetem a virágszálakat nyári legelőkön
Virágport hordok hátamon, át erdőkön-mezőkön
Búzamezőket borzolok, mint a tengerek vizét
Hullámzó rónaságon illatokat hintek szerteszét.
Én vagyok a szél. Jó vagyok, rossz vagyok.
Jó s rossz tulajdonságokat egyformán hordozok.
Olyan vagyok, mint te: fekete is, és fehér.
Jin és Jang, - mint az éhezés, s a kenyér.
VÉGE
Én vagyok a szél
vers
Én vagyok a szél. A fenyveseket szeretem.
Suhogtatom és zúgatom ágait hideg teleken.
Arcodba vágom az esőcseppeket
Én vagyok, aki közben jól kinevet.
Én vagyok a szél, megborzongatlak.
Messze repítem foszlányát bármilyen hangnak.
Nyomomban jár, hírét hozom a zivatarnak.
Tollát borzolom az ég vizén úszó madaraknak.
Én vagyok a szél. Ha akarlak, simogatlak.
Ha messze járok, a forró napon tikkadni hagylak.
Esőfelhőket hozok, és megfázítalak, eláztatlak.
Eredetemnek titkát végleg megtartom magamnak.
Bolond lukból bolond szél fúj - mondják a vének.
Nem sértődöm meg, szóljon rólam bármilyen ének.
Játszom, végtelen hatalmamat bármikor kiélem.
Még senki se ismerheti mindegyik énem.
Ropogtatom-recsegtetem az erdőknek fáit
Ha arra jársz épp, rád hozom még a frászt is
Török-zúzok, süvöltök, üvöltök a füledbe
Hogy érezd: én vagyok az erős, és te a gyenge.
Én vagyok a szél, aki a gallyak közt játszik
De az, hogy fújok, önmagában sose látszik
Ám vagyok, aki a kéménybe belemászik
Én a szél vagyok, aki sohase fázik.
Én vagyok a szél, ágak közt zúgok
Minden aprócska résbe belebúvok
Zenélek mindennel, amibe belefúvok
Az utakra óriás hótorlaszokat fújok.
Meglelek minden apró zeget-zugot
Az én hangom, ami a kéményben huhog
Bebújok bőrödig, hiába van jó kabátod
Hiába tekered nyakad köré meleg sálod.
Tőlem semmi meg nem véd, játszom veled
Én teszem csak igazán rideggé a telet
Előlem sehol elbújni, rejtőzni nem lehet
Mert senki el nem apaszthatja a szelet.
Bárhová bújsz, mindenhol megtalállak
Letépem kalapod, lobogtatom a sálad
Szaggatom ruhádat, papírsárkányodat
Borzolom a vizet, tisztára söpröm az utat.
Utadat állom, lökdöslek, könnyedet ontom
Ott látszom minden pirosra csípett orron
Millió repedés-cserepet szárítok kezeden
De a legjobban a dagadó ruhákat szeretem.
Mosott ruhákat tépek le a szárítókötélről
Vitorlákat és zászlókat csapdosok északról, délről
Csattog és dübörög a vászon mennydörögve
Ha belekapok és erőlködnöm se kell hörögve.
Arcodba fúrok sok jeges hópihe-szilánkot
Megfagyasztom, akinek ruhája elázott
Sodrom a hullott leveleket, pihét repítek
A felhős égből én csinálok derültet.
Sodrom a hullámokat, kivetem őket a partra
Mindig más képet rajzolok a sivatagra
Apró éles kavicsokat kapok fel, s megszórlak
De én vagyok az is, ki nyári hőgutától megóvlak.
Mert a nyári hőségben alig várod, hogy fújjak
És tavasszal meg a jó hűvös böjti szelek fújnak
Imádkozol nyáron, hogy legyen szél a melegben
S fohászkodsz télen, hogy ne fújjon szél a hidegben.
Didereg és vacog minden a csontig ható szélben
De én vagyok a szél, nekem nem kell félnem
Elbújik hatalmam elől minden madár, bogár
És felszárad az úton a latyak, a tócsa, a sár.
Szélmalom lapátját hajtom egyre, egyre
Körbe-körbe nyikorogva, nyekeregve
Én játszom, de erőmet használni tudod
Míg én kergetőzöm, szaladok, futok.
Kietlen pusztán utamat semmi nem állja
Az én erőmtől is kopik Kárpátok, Alpok, Himalája
Sziklák réseit teletömöm hóval és megrepesztem
Rombolni is tudok, ez az én nagy keresztem.
Libegtetem a virágszálakat nyári legelőkön
Virágport hordok hátamon, át erdőkön-mezőkön
Búzamezőket borzolok, mint a tengerek vizét
Hullámzó rónaságon illatokat hintek szerteszét.
Én vagyok a szél. Jó vagyok, rossz vagyok.
Jó s rossz tulajdonságokat egyformán hordozok.
Olyan vagyok, mint te: fekete is, és fehér.
Jin és Jang, - mint az éhezés, s a kenyér.
VÉGE