Gépek
Bobby Leng:
Gépek
vers
Gépek és gépek, amerre nézel
Mindenütt őket láthatod már
Lakásban, kertben, földön és égen
Gép mostmár minden: nincsen határ.
A neked rendelt gépeket mindet
Használhatod most kedved szerint
A modern embert a gép szolgálja
Rossz helyett vehet újat megint.
Hideg sör kéne, irány a hűtő
Ha forró kávé kell: főz a gép
Ha friss kenyér kell, azt is kisütné
És a turmixban készül a pép.
Hajad ha nedves, szárítod géppel
Szennyest gép mossa tisztára már
Borotvád is gép, hajvágód is gép
Csak még az ember nem gép talán.
Utazni vágyol, gépeket használsz:
Autó, vonat, repülőgép
Gép és gép nyüzsög mindenütt mára
Gép nélkül élni maga a vég.
Gépesítettük jelen világunk
Minden szegmensét, zegét-zugát
Gép repít égbe, s füldugót téve
Nem hallod gépek őrült zaját.
A gépek nélkül nem lehet élni
Jelen kor embereinek
Most a baj az lett: hogy pazarolják
Az energiát a gépek. Minek?
Hogy gépek nélkül milyen az élet
Elmondhatják, kik úgy élnek még
Oly sokan vannak, szétszórt vidéken
És azt se tudják, mi az a gép.
Nem mindig voltak társak az ember
Életében a gépek, robotok
Újkori bálvány, nélkülözhetetlen
Városi vívmány: pörög, forog.
Pörög és forog, zenél és kattog
Minden kis alkatrész, kis kerék
Sok elektróda, tekercs és lámpa
Úgy teszünk, mintha értenénk.
Egy dobozból villózva fénylik
Felénk a sok kép, hang és a szín
Fülünk hegyezve, szájtátva nézzük
Mit vetítenek: sok ócska film.
Közben a mikrosütőben megsült
Az ételünk is: pizza, fasírt
A mozit minden irányból halljuk
Ez az új Dolby technika itt.
Légkondicionáló ontja a hűsét
Borzongva fázunk: csak húsz a fok
Odakint tombol jó negyven fokkal
A kánikula, hogy elolvadok.
Otthon a gépek tengere vár már
Például laptop, internet: jer!
Szörfözzél gyorsan, haverok várják
A legújabb gyors üzenetedet!
Mobiltelefonnal naponta sokszor
Hívogatsz mást, más téged is hív
Ezernyi gép van: de ők is esznek
Energiát mind magába szív!
Hogy sokat esznek, ki bánja mostmár
Pedig pazarlók a gépeink
Spórolj energiát, erre kérnek
Minden reklám már csak erre int.
Hogy lehet mostmár spórolni mégis?
Ha gépet használsz, hát mese nincs:
Az energia fogy, kapcsold ki őket
Mert az energia oly drága kincs.
Tán ha nem találták volna fel őket
Most körbeölelne sötét
És csend volna, mert nem ricsajozna
És zúgna köröttünk az a sok gép.
Az alkonyattal bújnánk az ágyba
A gyertyát el kellene fújni hamar
Hogy ne fogyjon, mert holnap is nap lesz
És ha elfogy, hát nagy lesz a baj.
Hajnali fénnyel kellene kelni
És addig látnánk, míg fényt a Nap
Reánk vetítne, de szürkületre
Haza kék’ menni nagyon hamar.
Nem lenne busz, villamos, vonat se
Se autó, se motorkerékpár
Se HÉV, se METRÓ, se troli, semmi
Egészen más lenne a határ.
Autópálya, repülőtér se
Se utcai lámpa, se zenegép
Se adó-vevő, se CB-rádió
Vajon az élet úgy lenne szép?
Lehet. Régen még bizony ilyen volt:
Nem volt semmilyen, semmilyen gép
És akkor is voltak, boldogok voltak
Igen, boldog volt úgy is a nép.
Hiszen láthatni messzire innen
Ismeretlen vad ösvényeken
Járni oly népet, vadonnak népét
Aki elámulna a gépeken.
Nekik biz’ nem kell, semmi gép nem kell
Boldogok ők ám így is nagyon
Nem kell gép hozzá, most is így élnek
Mindent megad nekik a vadon.
Ha egyszer - mondjuk -, a gépnek vége
Minden gép egyszerre tűnne el
Mit tennél, mondd, te, városi ember
Gép nélkül, mondd meg hát, mi leszel?
A vaksötétben tapogatózva
Utadat hogy járnád vajon?
Házak rengetegében bújva
A városban félnél-e nagyon?
Meg kéne szokni, újra megszokni
Milyen a gépek nélküli világ
Nem lenne végre sürgős már semmi
Megszűnne a nagy száguldozás.
Nem kéne többé sietni, futni
Az idő lassul, szinte megáll
Mindenre jutna idő már végre
Egymásra, terád, őrá, reám.
Felfigyelnének a jó dolgokra:
Jóságra, szeretetre megint
Beszélgetnének újra egymással
Az emberek az utcákon kint.
Vajon majd egyszer bekövetkezhet
Újra a gép nélküli világ?
Energiájuk elfogy-e egyszer
Amit most mindegyikük zabál?
S ha ez lesz majd, vajon hová is
Dobjuk majd őket, vajon hova?
Gép-temetőbe, olvasztóműbe?
És ki viszi majd őket oda?
Sírunk-e majd, és sajnáljuk őket
Vagy önmagunkat, kényelmünket
Amit ők adtak, és megsiratjuk
Vajon majd mindegyiküket?
Üres lesz-e nélkülük az éltünk
Vagy megszokjuk majd hiányukat
Ki tudja most még, de akárhogy is lesz
Egyet ne feledj: a lényeg TE vagy.
Mit számít az, hogy mindened megvan
Vagy csak a léted a vagyonod
Mi határoz meg jelenleg téged:
Csak önmagad, ezt te is tudod.
A gépek célja egy: a kényelmünk
Kiszolgál minket, kedvünkben jár
De szíve nincsen, s gondolkodásra
Sem programozták: parancsra vár.
Nincs könyörülettel, és szánalommal
Ezeket nem tudja a gép
Ez csak az EMBER sajátossága
Ettől emberi, ettől oly szép.
Fájdalom, lélek, gondolat és szív:
Embernek tulajdonított hatalom
Régen rossz lesz, ha egyszer a gépek
Eltulajdonítják majd egy napon.
Ember fölé a gép nem kerülhet
Nem kerekedhet sohase, így
Elkerülhető lesz az ember bukása
Ember! A gépben sohase higgy!
Ne bízz meg benne, ne adj hatalmat
Ne adj oly lehetőséget neki
Amivel egyszer majd leigázhat
S fölöttünk hatalmát majd vívja ki.
Most még csak gyenge kenyérpirító
De lehet acélszörny is talán
Egyszer, ha őrült tudósok álmát
Beteges álmát megvalósítanák.
Önjáró, önjavító gépekkel
Elbánni nem lesz könnyű nekünk
Ne felejtsük: a kikapcsológombon
Kell tartanunk mindig a kezünk.
Jelenleg egy csak a fontos: Ember!
Gépeknek rabja sohase légy
Legyen segítőnk, s nem helyettesítőnk
Mert az maga lenne a vég!
VÉGE
Gépek
vers
Gépek és gépek, amerre nézel
Mindenütt őket láthatod már
Lakásban, kertben, földön és égen
Gép mostmár minden: nincsen határ.
A neked rendelt gépeket mindet
Használhatod most kedved szerint
A modern embert a gép szolgálja
Rossz helyett vehet újat megint.
Hideg sör kéne, irány a hűtő
Ha forró kávé kell: főz a gép
Ha friss kenyér kell, azt is kisütné
És a turmixban készül a pép.
Hajad ha nedves, szárítod géppel
Szennyest gép mossa tisztára már
Borotvád is gép, hajvágód is gép
Csak még az ember nem gép talán.
Utazni vágyol, gépeket használsz:
Autó, vonat, repülőgép
Gép és gép nyüzsög mindenütt mára
Gép nélkül élni maga a vég.
Gépesítettük jelen világunk
Minden szegmensét, zegét-zugát
Gép repít égbe, s füldugót téve
Nem hallod gépek őrült zaját.
A gépek nélkül nem lehet élni
Jelen kor embereinek
Most a baj az lett: hogy pazarolják
Az energiát a gépek. Minek?
Hogy gépek nélkül milyen az élet
Elmondhatják, kik úgy élnek még
Oly sokan vannak, szétszórt vidéken
És azt se tudják, mi az a gép.
Nem mindig voltak társak az ember
Életében a gépek, robotok
Újkori bálvány, nélkülözhetetlen
Városi vívmány: pörög, forog.
Pörög és forog, zenél és kattog
Minden kis alkatrész, kis kerék
Sok elektróda, tekercs és lámpa
Úgy teszünk, mintha értenénk.
Egy dobozból villózva fénylik
Felénk a sok kép, hang és a szín
Fülünk hegyezve, szájtátva nézzük
Mit vetítenek: sok ócska film.
Közben a mikrosütőben megsült
Az ételünk is: pizza, fasírt
A mozit minden irányból halljuk
Ez az új Dolby technika itt.
Légkondicionáló ontja a hűsét
Borzongva fázunk: csak húsz a fok
Odakint tombol jó negyven fokkal
A kánikula, hogy elolvadok.
Otthon a gépek tengere vár már
Például laptop, internet: jer!
Szörfözzél gyorsan, haverok várják
A legújabb gyors üzenetedet!
Mobiltelefonnal naponta sokszor
Hívogatsz mást, más téged is hív
Ezernyi gép van: de ők is esznek
Energiát mind magába szív!
Hogy sokat esznek, ki bánja mostmár
Pedig pazarlók a gépeink
Spórolj energiát, erre kérnek
Minden reklám már csak erre int.
Hogy lehet mostmár spórolni mégis?
Ha gépet használsz, hát mese nincs:
Az energia fogy, kapcsold ki őket
Mert az energia oly drága kincs.
Tán ha nem találták volna fel őket
Most körbeölelne sötét
És csend volna, mert nem ricsajozna
És zúgna köröttünk az a sok gép.
Az alkonyattal bújnánk az ágyba
A gyertyát el kellene fújni hamar
Hogy ne fogyjon, mert holnap is nap lesz
És ha elfogy, hát nagy lesz a baj.
Hajnali fénnyel kellene kelni
És addig látnánk, míg fényt a Nap
Reánk vetítne, de szürkületre
Haza kék’ menni nagyon hamar.
Nem lenne busz, villamos, vonat se
Se autó, se motorkerékpár
Se HÉV, se METRÓ, se troli, semmi
Egészen más lenne a határ.
Autópálya, repülőtér se
Se utcai lámpa, se zenegép
Se adó-vevő, se CB-rádió
Vajon az élet úgy lenne szép?
Lehet. Régen még bizony ilyen volt:
Nem volt semmilyen, semmilyen gép
És akkor is voltak, boldogok voltak
Igen, boldog volt úgy is a nép.
Hiszen láthatni messzire innen
Ismeretlen vad ösvényeken
Járni oly népet, vadonnak népét
Aki elámulna a gépeken.
Nekik biz’ nem kell, semmi gép nem kell
Boldogok ők ám így is nagyon
Nem kell gép hozzá, most is így élnek
Mindent megad nekik a vadon.
Ha egyszer - mondjuk -, a gépnek vége
Minden gép egyszerre tűnne el
Mit tennél, mondd, te, városi ember
Gép nélkül, mondd meg hát, mi leszel?
A vaksötétben tapogatózva
Utadat hogy járnád vajon?
Házak rengetegében bújva
A városban félnél-e nagyon?
Meg kéne szokni, újra megszokni
Milyen a gépek nélküli világ
Nem lenne végre sürgős már semmi
Megszűnne a nagy száguldozás.
Nem kéne többé sietni, futni
Az idő lassul, szinte megáll
Mindenre jutna idő már végre
Egymásra, terád, őrá, reám.
Felfigyelnének a jó dolgokra:
Jóságra, szeretetre megint
Beszélgetnének újra egymással
Az emberek az utcákon kint.
Vajon majd egyszer bekövetkezhet
Újra a gép nélküli világ?
Energiájuk elfogy-e egyszer
Amit most mindegyikük zabál?
S ha ez lesz majd, vajon hová is
Dobjuk majd őket, vajon hova?
Gép-temetőbe, olvasztóműbe?
És ki viszi majd őket oda?
Sírunk-e majd, és sajnáljuk őket
Vagy önmagunkat, kényelmünket
Amit ők adtak, és megsiratjuk
Vajon majd mindegyiküket?
Üres lesz-e nélkülük az éltünk
Vagy megszokjuk majd hiányukat
Ki tudja most még, de akárhogy is lesz
Egyet ne feledj: a lényeg TE vagy.
Mit számít az, hogy mindened megvan
Vagy csak a léted a vagyonod
Mi határoz meg jelenleg téged:
Csak önmagad, ezt te is tudod.
A gépek célja egy: a kényelmünk
Kiszolgál minket, kedvünkben jár
De szíve nincsen, s gondolkodásra
Sem programozták: parancsra vár.
Nincs könyörülettel, és szánalommal
Ezeket nem tudja a gép
Ez csak az EMBER sajátossága
Ettől emberi, ettől oly szép.
Fájdalom, lélek, gondolat és szív:
Embernek tulajdonított hatalom
Régen rossz lesz, ha egyszer a gépek
Eltulajdonítják majd egy napon.
Ember fölé a gép nem kerülhet
Nem kerekedhet sohase, így
Elkerülhető lesz az ember bukása
Ember! A gépben sohase higgy!
Ne bízz meg benne, ne adj hatalmat
Ne adj oly lehetőséget neki
Amivel egyszer majd leigázhat
S fölöttünk hatalmát majd vívja ki.
Most még csak gyenge kenyérpirító
De lehet acélszörny is talán
Egyszer, ha őrült tudósok álmát
Beteges álmát megvalósítanák.
Önjáró, önjavító gépekkel
Elbánni nem lesz könnyű nekünk
Ne felejtsük: a kikapcsológombon
Kell tartanunk mindig a kezünk.
Jelenleg egy csak a fontos: Ember!
Gépeknek rabja sohase légy
Legyen segítőnk, s nem helyettesítőnk
Mert az maga lenne a vég!
VÉGE