Syuron.hu

Bobby Leng:


Gyufaláng
vers


Egy sercenés, és íme, meggyulladt
Egy szál gyufácska, milyen kevés.
Nincsen több már, mert ez az utolsó
Bizony, utolsó e sercenés.
Hogyha ellobban, sötét lesz ismét
Körbevesz, betakar majd az éj.
Gyémántszemekkel kirakott bársony
Mint ásott kút vize, olyan mély.
Körmömre ég már, ahogyan tartom.
Bámulom egyre, amíg lehet.
Egész elvarázsol ártatlan fénye
Egész elbűvöli a szememet.
Ez a kis láng itt, minthogyha élne.
Lobog és lüktet, amint a szív.
Libben forogva, jobbra és balra
Szinte azt érzem: táncolni hív.
Nem ér fel fénye a csillagokhoz.
Nem oszlatja el: mély a sötét.
De arcomat még megvilágítja
Bár nem oszlik a feketeség.
Nem marad ébren, mindjárt elalszik.
S megint befed majd az éjszaka.
Megdermed, elmúl, kihúny a kis fény
Nem hív táncolni már a szava.
Olyan kicsinyke, törékeny volt csak.
Ráuszult minden éji sötét
Nem bírt el vele, hiába próbált
Egyet, utolsót lobbanni még.



VÉGE