Hajnalodik
Bobby Leng:
Hajnalodik
vers
Hajnalodik már. Közel és távol
Egyre nagyobbra nő meg a fény.
Magába szívja az éj sötétjét
Az élet furcsa játszóterén.
Hihetetlenül gyönyörű mindez.
Szó erre nincsen, annyira szép.
Halovány sápadtságból hogyan lesz
Millió színnel megfestett kép.
Nincsen szebb, mint az ősi természet.
Űrhajós látja. A Föld forog.
A Napnak fénye úgy kúszik rajta
Ahogyan lassan ő is mozog.
Kék-zöld-fehérbe, ezernyi színű
Festékbe mártott labda-golyó
Üveg-törékeny légies léggömb
Minket szállító égi hajó.
Láthatatlan cérnaszálon lóg
Olyan kicsinyke. Csodás parány.
Hogyan lett ily szép, s mi hogy kerültünk
Ide e Földre, örök talány.
A legbölcsebb tudós, még az se tudja
Csak találgathat. Nincs dokument
Nincs elégséges bizonyíték rá
Hogy mindez vajon mit is jelent.
Már hajnalodik. Szépen és lassan.
Elvonul, hátraszorul az éj.
Mindig más tájra borul sötétség
Csak sejtjük, milyen végtelen mély.
Messzi csillagok népe is vajon
Ugyanígy szemléli az eget?
Ugyanígy háborúzik és jön-megy
Ugyanígy néz ki, s épp így szeret?
Ott is van ilyen gyönyörű hajnal?
Az ő szívük is éppen így fél?
Ugyanígy vigasztalja-e őket
Hogyha a Napjuk ugyanígy kél?
Ezernyi kérdés hajnali órán.
Megválaszolni mégsem lehet.
Közönyösen szemlélni se tudjuk
Saját csodánkat: Földet s eget.
Miénk és mégse miénk. Ez így van.
Nem birtokoljuk. Része vagyunk.
Hatással van ránk, és sajnos sokszor
Reá mi rossz hatással vagyunk.
Rontani könnyű, akarva vagy sem.
Gondatlanságból ártunk neki.
Okosabb volna, hogyha a dolgát
Mindenki mostmár bölcsen teszi.
Mert nehogy egyszer arra virradjunk
Hogy nem lesz többé semmilyen szín.
S ott bukdácsoljon a hajnal fénye
Volt élőlények csupasz csontjain.
Zöld mezők helyett kopár sivárság.
Kiszáradt tenger. Kiszikkadt tó.
Nem lesz szivárvány, mert felhő sem lesz
Se eső, mindent elsirató.
Száguldó szelek port, fövenyt hoznak
Felhő helyett majd ez kavarog.
Belélegezhetetlen e lég, de
Nincs is rá szükség: minden halott.
Sötét a kép, mit festettem róla?
Sohase lesz így, azt hiheted.
Hát akkor tégy úgy, s szolgálatába
Állítsd ezentúl eszed, szíved.
Szép hajnal, langy est. Mennyi lesz majd még?
Ük-ükunokáink mit látnak majd?
Látják-e, amit mi, s őseink rég?
S amit mi látunk, meddig marad?
Kell-e nekik majd szégyellni mindazt
Amit mi itt most elkövetünk?
Úgy kéne élnünk, hogy büszkeséggel
Gondoljon ránk majd a gyerekünk.
Mit kaphat tőlünk utódok népe
Mirajtunk múlik, kétség se fér.
Szép világ lesz-e, mit örökölnek
Vagy halott bolygó, légüres tér.
Felelős döntést hozni nem könnyű.
Mi hát a fontos? Mi, vagy a pénz?
A Föld szempontjából a pénz nem fontos
A pénz nélkül is kerek, egész.
Hatalom, siker, mivégre fontos?
A fűszál akkor majd pénzt terem?
Nincsen szükség rá, a Hold s a Nap is
Nélküle is éppen pont úgy megyen.
A pénz csak arra jó, hogy mérgezze
A lelkét annak, ki rabja lett.
Egyszerűn, szépen, bölcsen kell élni
Sok pénz nélkül is épp úgy lehet.
Nézd az egyszerű természeti népet:
Kell-e neki a tőzsde, a gyár?
Nincsen szüksége autóútra
Keskeny ösvényen mezítláb jár.
Hiába adnál köteg pénzt, nézne
Nagy szemekkel rád: mifene ez?
Ő beleolvad a tájba, s te úgy félsz
Ha a városban majd este lesz.
Ezernyi apró vicik-vacakkal
Körülveheted magadat
De míg meggyártod ezeket mindet
Megmérgezed a földet, tavat.
Tengerek mélyére rejtett szennyet
Belepi lassan korall, föveny.
De a mérgező anyag szétolvad
Előbb-utóbb a tengereken.
Szeméthegyekre épül sok város.
Ez vagyunk mi: az Emberiség.
Találjuk ki az okos megoldást
Hogy még sokáig legyen elég.
Mert innen nincs kiút. Sosem lesz.
Bízni hát ebben hiú remény.
Jó lenne, ha maradhatna
Gyönyörűségesnek e Föld, s a fény.
Ha nem vigyázunk, szörnyű lesz vége.
Bekövetkezhet, amitől félsz.
Mérgező vízben torz halak úsznak
Minden eltorzul, ami csak él.
A torzult testű élővilág meg
Életképtelen lesz, az bizonyos.
Így múljon el, így hulljon a múltba
Ami még van, mi létezik most?
Legalább annyi évet még éljen
Gyönyörű Földünk, amennyi volt.
Sok nemzedéknek lehessen része
Abban, hogy szépen hajnalodott!
---
Az ég még sötét, a horizonton
Keletről rózsaszín pír fut át.
Majd terjed föl, lángolva lobban
Jelzi előre a Nap kelő sugarát.
A néhány felhő bíborban úszik
Megfesti a fény pár pillanatig.
Néhány röpke perc csupán, míg látni:
Sárga, rózsaszín, bíbor hogy változik.
A Hold még fenn van, haloványan
Erőlködik még, de mennie kell.
A Napnak fénye szétömlik a tájon
Harsogva ébreszt: keljetek fel!
Esthajnalcsillag bújik homályba.
Elrejtőzik ő is, ahogy a Hold.
A ferde fények hosszú árnyéka
Élesen rajzolódik ki a falon.
Szélcsend van. Néhány madárka ébred.
Harmatos fűszál mereven áll.
A harmatcseppek mint gyémántgyöngyök
Sorban megülnek az oldalán.
Hűvös van. Köd száll erdők fölébe.
Mezőt borítja vízpára még.
Áttetszik rajta, ahogy az őzek
Hazafelé baktatgatnak rég.
Hazatér minden éjjeli állat.
Bagoly, sün, róka vackára tér.
Nappali fényben mások fürödnek
Tengernyi állat, szép élőlény.
Az éjszaka átadta a helyét íme
Nappali fénynek, hisz pirkad már.
Ahogy a fény szétterül a tájon
Úgy tágul vele a szemhatár.
Hegyeknek ormát rózsaszín fénnyel
Símogatja, borítja, fedi be.
Nyújtózik minden: növény és állat
Egyszerre ébrednek ővele.
---
A falu népe már kinn a földön
Az első sugár már kint leli.
Szorgalmas nép ez, sós verítékkel
Földjét, munkáját így öntözi.
---
Város még alszik. Csend van még benne.
Csillan a toronyházak ablakán
A hajnal fénye, s mind magasabbról
Tekint le, árad a fénysugár.
A városi utcák még némák, kihaltak.
Csak a munkás jön, műszakba ballag.
Álmosan lépdel a néptelen utcán.
Oly szürke minden, s ilyen is marad tán.
A gyárba érve nyúl a szerszámért.
Satupad várja, s sokféle gép.
Forró vas ömlik a kokillákból
Freccsen, szikrázik. Tüzes és szép.
Nehéz a munka, kevés a bére.
Alig van otthon, sok a meló.
Pihenni nem tud, alighogy alszik
Máris kelni kell. Kár minden szó.
Asszonyok kelnek a pirkadattal.
Csókot lehelnek alvó porontyaikra.
Ruha és étel mind kikészítve:
Az anyáknak mindenre volt gondja.
Sietnek gyorsan a villamoshoz.
Jaj, el ne késsen, várja a gyár.
A szövőgépnél áll még a másik
Éjjeli műszak, és rája vár.
---
Az áruházak kirakatában
Felöltöztetett próbababák
Néznek kifelé szenvtelen arccal
Várják a nyüzsgést, ajtónyitást.
A boltokat már rég kinyitották.
Rengeteg árutól roskad a polc.
A gyári munkás kiflit, tejet vesz.
Arca mogorva, álmos és morc.
A presszós kislány mindig négykor kel.
Hajnali ötkor nyit már a bár.
Lefőzi gyorsan az első kávét
Az álmos vendég csak erre vár.
A hivatalnok még fel se ébredt.
Neki nem kell korán kelnie.
Nem is láthatja soha a hajnalt.
Nyolc órára kell csak mennie.
Villamos, troli, busz vezetője
Mindig úton van, sose pihen.
Pár órácska alvással beéri
A hajnalt sokszor látta, milyen.
---
Hajnalodik. A repülőtéren
A váróteremben kevés az utas.
Nincs még zsivajgás, nagy a csend itt
Álmosak mind. Majd fent alszanak.
Az éjjeli járatok felszálltak régen.
Csak a reggeli gépekre várnak még.
Majd odafentről csodálhatják a tájat
Az ablakból lesve: milyen az ég.
---
Hajnalodik. Nem oszlik a szürkület, pára
Mert ez itt az örök jég és hó hazája
A Nap nem hág delelőre, mint másutt
Hideg a szél, fagyos hóval mindent befújt.
Sík vidék, míg szemed ellát, hófehér minden
Nézhetsz jobbra-balra, vagy akármerre
Minden állat, amely csak itt él, éppoly fehér:
Nyúl, róka, fajd, bagoly, medve.
Itt sosincs nyár, nem olvad el soha a jég
A hó alatti mélyedésben kucorog, aki él.
Szép fehér, de hideg világ ez, fagyos és zord
Rövid nap, hosszú éj, s a szél havat hord.
---
Vad vidékeken bennszülött ébred.
Hajnali fénnyel kel ő is fel.
Élelemért kell indulnia tüstént
Mert sok éhes porontyot nevel.
A vadon még alszik, de meleg van már.
Éjjeli madár szól, még szürke az ég.
Mire a vadász elérheti célját
Forróság lesz. Jól jönne kis jég.
---
A sivatagban deres a hajnal.
Úgy lehűlt: megdermedt mind, ami él.
De a hajnalnak első sugára
Felmelegít és olvad a jég.
Perzsel a hőség, izzik a távol.
Délibáb táncol, reszket a lég.
Hol van a hajnal? A pirkadattal
El is múlt minden, mind, ami szép.
---
A hegyek ormán hegymászók állnak.
Színes zászlókat lenget a szél.
Aki kitűzte, büszke lehet tán
Hisz ki feljutott, sohase fél.
Hajnali fényben állnak a csúcson.
Lent mindent sötét árnyék borít.
Körben a sok hegy, domboknak lánca.
Rásüt a Nap. A hó elvakít.
Hideg van itt fenn, rettentőn éget.
Úgy fúj a szél, hogy majd’ szétszakít.
Hiába bújt elő a Nap távol
Sugara gyenge: nem melegít.
---
A zúgó tenger tajtékján ring egy
Hatalmas jármű: fehér hajó.
Luxusutasok ébrednek bambán
Dőzsölni, mulatozni éjjel de jó.
Sokemeletes, díszes, szép luxus.
Keskeny folyosón eltévedhetsz.
Kanyarog jobbra, balra és körbe
Vörös bársonyon lépegethetsz.
Bedagadt szemmel fürödni mennek.
Szauna, masszázs, koktél és bár.
Csillogó, fényes, jó drága minden
De napfelkeltét senki se lát.
Hiába harsog körben a hullám.
Hiába szeli a hajó a habot.
Hiába végtelen óceán, tenger
Kik belül vannak, mind-mind rabok.
Rabjai lettek gazdagságuknak.
Luxust fizetnek, s szolgák hadát.
Éppen úgy élnek, ahogyan otthon.
De napfelkeltét egyik se lát.
A hajóútnak megvan az ára.
Körben a luxus, s szolgasereg.
Kifelé senki nem dugja orrát
Inkább nyugágyban hentereg.
---
Keleti népek borulnak arccal
Hímzett szőnyegük rojtjaira.
Imát rebegnek napkelet-tájra
Müezzin-ének szállong tova.
Férfi imáját a nő nem hallja.
Sűrű fátyolból villan szeme.
Más az ő dolga: kiszolgálója
Férjének, s családja a mindene.
---
Távoli tajgán medvék vadásznak.
Érintetlen ez a gyönyörű táj.
Ha jön a reggel, kis bocsuk ébred
Addigra ott lesz az élelem már.
Rénszarvas turkál, kapar a hóban.
Mocsaras sztyeppén, erdők ölén.
Zuzmót, vagy bármi ehetőt kajtat
Amit még nem tett tönkre a tél.
A hajnal ébred, s vele a táj is.
Vackára vonul, ki éjjel kint járt.
Összekucorodva egymásnak dőlnek
A hideg így már kevésbé bánt.
---
Apró szigeten fekete arcú
Napégette mezítelen gyerek.
Pálmalevéllel befedett kunyhó
Nádszőnyegén még szendereg.
Moszkitók hada szívja a vérük.
Éjjel sincs tőlük menekvés tán.
Hajnalnak fénye beűzi őket
Hűvös erdőbe, bokor alá.
---
Csodásan hímzett, festett ruhákban
Selyemben pompázó alakok
Keskeny szemében villan a fény, hisz
Cseresznyefák alatt köszöntik a Napot.
Virágba borult cseresznyéskertek
Szirom hull rá, ki alattuk jár.
Úgy tartják: szerencsés lesz a jövőjük
Gazdag, boldog jövő rájuk így vár.
---
Rizsföldön hajlong asszony és ember
Teraszokról csorog alá a víz.
Lábszárig ér, úgy lépkednek benne
Palántát dugdosnak. Kezük nehéz.
Derekuk úgy fáj. Csúcsos kalapjuk
Szalaggal fogják álluk alá.
Térdig gyűrt nadrágjuk is vizes már
A hajnal pírja mosolyog rá.
---
Lagúnák partján sorban nagy házak.
Lábuk a szennyes vizekbe ér.
Csónak a jármű, mert járda nincsen
Autónak itt nem teremne babér.
A tenger felől szellő, ha lebben
Sirály-vijjogás hallik ide
Hajnal, ha pirkad, rózsaszínű lesz
Hószín madarak mindegyike.
A téren alig van még turista.
Sok galamb totyog: falatot vár.
Vasredőny zörren, ajtók kinyílnak:
Nyit már a sok kis színes bazár.
---
Hatalmas hegynek fent a legcsúcsán
Kőből faragott Jézus-szobor.
Karját kitárva óvja a várost
Idefent mindig béke honol.
Alant a város még áll sötétben
De a főtéren, s utcák során
Karnevál tarka forgatagában
Forog és táncol sok fiú és lány.
Mit nekik, hogy még fel se kelt ott
Keleten a Nap. Mindegy az itt.
Lámpáknak fénye bevilágítja
A táncolók csillogó ruhájait.
Izzadt testükhöz tapad a holmi.
A tömeg tombol, a zene szól.
Mindenki táncol, énekel, s mindegy
Hogy a Nap felkelt-e már valahol.
Napokig tartó ünnep, színesség.
Fentről nem látszik, itt kék az ég.
Ég alján Nap kel, sietve lódul
Rózsaszínű fényben izzik még.
---
Távoli pusztán, messzire innen
Jurtában élnek a pásztorok.
Kint a mezőkön lovak vágtatnak
Patájuk dübörög, csak úgy dobog.
A hajnal fénye napszítta arcra
Szélcserzett arcra most rávetül.
Jurta nyílásán épp kitekintett
A pásztorember. Kel a Nap. Örül.
Szép idő lesz ma, hisz csak a szél fúj
Tisztára söpörte az eget.
Nemrég esett, dús fű harsog szerte
Állatai legelhetnek majd eleget.
---
Pagodák között, tér közepére
Hatalmas sárkány kígyózik ott.
Papírmaséból készítették el
Pikkelyes háta, farka fonott.
Úgy tetszik: százlábú lett belőle.
Pedig csak emberek vannak alul.
Emelik-rázzák, mozog a sárkány
Minthogyha élne, forog vadul.
Estétől kezdve hajnalig tartó
Szent ünnepség volt, szép és nemes.
Fáradtan, mégis rendben vonulnak
Az ember szíve csak úgy repes.
Tűzijáték száll, ropog az égig
Süvítve ontja a színeit.
Megvilágítja egy pillanatra
Az ünnepség embereit.
A hajnal fénye űzi az álmot
Varázsa szűnik: menjünk haza.
Látomás vége, a józanságot
Elhozza a nap első sugara.
---
Oroszlán-testű hatalmas szobrok
Lapulnak széles talpazaton.
Finom vonású, művészi arcok
Rózsaszínbe öltöznek e hajnalon.
Már kora hajnalban teveháton
Karaván poroszkál a sivatag felé.
Át kell még kelni, s hogyha vihar jő
A szél homokkal vastagon fedé.
Kúpos építmény itt is, amott is.
Égbeszökően hatalmas tárgy.
Síremlék - mondják. Labirint rejti
Titkait évezredeken át.
Ha jő a hajnal, első nyalábja
A csúcsot éri: nyúlik az árny.
Gazdag a múlt itt, és kőbe vésve
Sok titok rejlik, ősi talány.
---
Esőerdőkben, s hegyek ölében
Hasonló lépcsős, vad piramis.
Számtalan soknak már csak a romja.
Szétszórt kövek közt járhatunk itt.
Hajnali fény itt, sűrű bozótban
Sose érinti. Takarja már
Megőrzi titkát örökre, végleg
Senki se látja sohase tán.
---
Bontják a sátrat. Fáradt artisták
Műsornak vége. Hajnalodik.
Tömeg szétszéledt, csend lett már végre
Idomárok az állatokat etetik.
Szedik szét apró elemeire
Hatalmas körsátor vászonát.
Tekerik, húzzák, csavarják, rántják
Becsomagolják a cirkusz vagyonát.
Mire megvirrad, készen is lesznek.
Indulhat majd a menet tova.
Sok kocsi, benne az egész éltük
Sokuknak már ez az otthona.
---
Fekete, szürke, egyhangú éjjel.
Hajnalban mind megszínesedik.
Haloványan bár, de megmutatja
A világ ezerféle színeit.
Ilyenkor csend van. Álmodozunk még.
Néhány órácska, percek csupán.
Nyugalom. Béke. Milyen nagy kincs ez
Az Élet nagy-nagy festővászonán.
---
Hajnalodik. Az éjjel itt harc dúlt.
Modern fegyverrel mészárolás.
Egymásnak feszült kétféle érdek
Kétféle nemzet, kétféle párt.
A hajnal első sugára rálel
Látjuk a sok elesett katonát.
Feküsznek csendben. Fény hullik rájuk.
Vérük csepeg a ruhájukon át.
Tegnap még fia, férje volt mind-mind
S apja volt még valakinek talán.
Gyűlnek a képek otthonok, őrsök
Nyomorúságos gyász-falán.
Hajnalodik hát. Szomorú reggel.
Kinek megvirradt, kinek meg nem.
Ki a szerencsés? Az-e, ki elment,
Vagy maradhatott? Erre felelj!
Tegnap még szeretett, aggódott, érzett.
Ma: mint kifacsart bábu, hever.
A hajnal pírja, mint vér, befesti
Az elcsendesült csatateret.
---
Hajnalodik. A kórházi ablak
Szélesre nyílik. Szellőztetnek.
Sóhajt a beteg megkönnyebbülve
Láza elmúlott: ma tán hazamehet.
Új nap jő. Sok beteg meggyógyul
Minden hajnal egy újabb remény.
Sajnos, az élet nem mindig kedvez
Néha szerencsés, néha kemény.
Hajnali szellő lebbenti függönyt.
Félhomály oszlik, betör a fény.
A beteg arcát megsimogatja
Mintha azt súgná: ugyan, ne félj!
---
Az információs világsztrádán
A sok adat száguld, robog
Olyan hihetetlen sebesség ez
Hogy mellette az idő csak vánszorog.
Éjjel is van nagy forgalom itten.
Van, ki nem alszik. Sötét az ég.
De másutt fényben fürdik most minden
S mindenki fenn van, ébren van még.
Áramlik egyre jobbra és balra
Száguld keresztül és kasul
A világot is behálózta immár
Minden szegletén ott lapul.
E gépek soha, percre se állnak
Valaki mindig kíváncsi itt
Zenét vagy verset, könyvet olvasnak
A vibráló, villódzó lapjain.
Üzenet jön, vagy vásárolgatnak
Webáruházak polcain
Bő a kínálat - ember a talpán
Aki eligazodik a dolgain.
---
Vasszúnyog szívja a Földnek vérét
Rengeteg még ott lent az olaj.
Innen a finomítóba kerül e drága
Kincset érő fekete arany.
Ki gondolná, hogy ez az anyag itt
Sokmillió éves lelet.
Ezerféle dolgot gyártanak ebből
Fontosat és érdekeset.
A gépeket már itt gép vezérli.
Az ember itt már csak felügyel.
Éjjel és nappal egyforma munka
Ott kint a zúgó nyílt tengeren.
Ha kel a nap, és bevilágít
Egy-egy ilyen úszó szigetet
Vastraverz-monstrum, gigászi szörny ez
Ridegebb tán már nem is lehet.
Itt kint nem jelent semmit a hajnal.
Bár szép a tenger, ha hajnalodik.
De a csillogó vízen kívül mást nem látni
Itt minden nap egyformán telik.
---
Bányászok szállnak alá a mélybe
Sokszáz méterre talpunk alá.
A bányászember napfényt alig lát
Ott lent nem süt a nap sose rá.
Ott lent mindegy az: nappal, vagy éjjel
Reggel vagy este van-e odakint
Esik-e, fúj-e, havazik-e, vagy sem
Nem változik semmi, ez nem az a szint.
Nehéz a légzés, sűrű a pára
Izzadság csorog arcon, karon
Csillogó cseppek végigperegnek
Csákányok nyomán az ércfalon.
Férfias, kemény, veszélyes élet.
Bármikor betörhet a víz, a gáz.
Lámpa ha elalszik, jobb menekülni
Amíg lehet, ki utat talál.
---
Marhacsorda fáradtan ébred
Idáig terelték a lovasok
Rég úton vannak - közel járnak már
Megközelítették a folyamot.
Fáradt a marha, a lovas álmos
Túl vannak sok kilométeren.
Itt maradnak még egy ideig, mert
Az ártéren jó dús fű terem.
---
Nagyváros szélén sok apró kunyhó
Bádogtetejű fabodega.
Egymáshoz tapadva várják a hajnalt
Egy jobb élet reményét várják oda.
Deszkapallókon keskeny kis ösvény
Kalyibák között ott kanyarog
Sokféle nép ez, amelyik lakja
Egy közös van csak: mind nyomorog.
Számkivetettek, szegény a sorsuk.
Még rosszabb helyről jöttek ide.
Menekültek a nyomor elől, de
Itt is sajnos találkoztak vele.
Ilyenkor, hajnaltájt elindulnak
A város mocskában turkálni ők
Valamit találnak, mindig örülnek
Ennivalót, vagy ruhát, cipőt.
Gazdagok által kiszórt szemétben
Kisgyerek turkál. Sovány szegény.
Apjának, anyjának nincsen munka
A család valahogy éppcsak megél.
Százával, ezrével élnek együtt így
Nincstelen koldusok kint a telepen
A város gazdagsága csak gyártja
A szeméten új szegénység terem.
Soványka morzsák jutnak csak nékik
Mik a város asztaláról lehullanak
Lopni vagy kérni - szutykos tenyérrel
Egyformán indul nekik minden nap.
Ilyenkor csend van, az üzletek mellett
Még ott virít a tegnapi szemét.
Akadhat benne zöldség, gyümölcs, hús
Ételmaradék is - csak el ne vigyék.
Sietni kell - jön a szemétszállító
A szemétgyűjtő nagy autó
Mindent felzabál - feneketlen gyomrát
Sietve tömi a két rakodó.
Megszokták ők már az utca képét
Látják, hogy gyerekek rebbennek szét
Sajnálják őket, de teszik a dolguk
Mert a várost nem öntheti el a szemét.
---
Eszkimók járnak a sarki hóban.
Sítalpuk, szánjuk recseg-ropog
Vadászni mennek hajnali fénynél
Menni kell, ha a gyomruk korog.
Összegyűjtenek épp annyi húst, hogy
Tavaszig a családnak elég.
Nincs hűtőkamra: téli hidegben
Jégkunyhóba rejtve az eleség.
Jó vastag jéggel kell betakarni
Mert jöhet éhes ragadozó
Szétdúlja s felfalhatja, és akkor
Nekik nem marad ennivaló.
---
Hajnalodik épp. Elfutott gyorsan
Messzire jár a nehéz vonat.
Nyomát nem jelzi semmi, hogy itt járt
Valahol az ismeretlenben szalad.
Újra nagy csend lett. Rózsaszín felhők
Között bukkan ki amott a Nap.
Fényénél hirtelen értelmet nyer minden
Mert áttöri a sűrű homály-falat.
---
Szürke homályban, a sötét tájban
Ott kígyózik a végtelen út
Senki se járja, néma a tájék
Eltűnik messze: a semmibe fut.
Mellette sínpár, ijesztőn jön most
Kivilágítatlan tehervonat
Száz vagont is húz, csattogva zúg el
Sötét kígyó a derengő ég alatt.
---
Tulipánvirágoktól hemzseg a tájék
Van itt piros, kék, sőt: fekete
Távolban szélmalmok lapátja látszik
A hajnal fénye épp most ér ide.
Bevilágítja halvány sugára
A csodás, színes tulipánmezőt
A virágkelyhek a fényre nyílnak
Bibék és porzók így üdvözlik őt.
---
Kis halászbárkát kint éri a vízen
A nyílt óceánon a hajnali fény
Csendes a nagy víz, nem korbácsolja
Hullámait fel a hajnali szél.
A napfény első sugarai lágyan
Omlanak szét a végtelen vízen
Fehér hullámok locsognak-fecsegnek
De a távoli part még fénytelen.
---
Vihar volt éjjel, fákat döntött ki
Tört-zúzott, tombolt a zivatar
Útján, hol elhaladt, sokfelé van
Különféle súlyos üzemzavar.
Hajnalodik már, a felhő elment
Utána rombolás nyomai
Hurrikán volt ez, nemcsak afféle
Kis zivatar, - olyan igazi.
Amerre ez a vihar elhaladt
Útjában pusztulás, döghalál
Mindenfelé oly nagyok a károk
Rombadőlt minden, és nagy a sár.
Elcsendesülve pihen a tájék.
Fellélegezhet: derül az ég.
Az embereknek sok dolga lesz itt
Rendet kell tenni, sok munka még.
Hajnalodik. A sötétet váltja
Először fel a félhomály
A szürkületből derengés lesz, és
Nyomában rózsás pirkadat jár.
Ha világos lesz majd, számba kell venni
A károkat, mi a vihar után maradt
Kis porszem, játékszer az elemeknek
Ami csak kint van az ég alatt.
---
Hatalmas város, autótenger
Kihirdették tegnap a szmogriadót
Éjjel se csökken se por, se lárma
Ritkán látni tisztán a napot.
Köhög és tüsszög, fuldoklik minden
A füstköd fényt alig enged át
Hajnalnak fénye áttörni nem tudja
A várost borító szenny fátyolát.
---
A szegény munkást nagy gondok bántják
Soha nem volt asztalán egy jó falat
Nincsen munkája, koldulni szégyell
A gyár bezárt, s munka nélkül maradt.
Hajnalodik. Gyermekeinek álma
Nyugtalan - nézi, hogy alszanak
Éhesen kellett az ágyba bújni
Hoz-e reményt az új virradat?
---
Végeláthatatlan füves síkságon
A tajgán ember fia nem lakik
Itt nincs egy ház se, nem túl szerencsés
Lerakni itt az élet alapjait.
A rőt derengés ide is eljut
Épp oly szép ez is, mint bármi más
De nem láthatja, nem látja senki
A vad világnak ezt a zugát.
Itt éjjel-nappal nagy a csönd mindig
Alig él itt néhányfajta vad
Hűvös a hajnal, áttetsző fényben
Néhány madárka felriad.
---
Őserdő mélyén senki se járt még
Sűrű és párás a levegő
Mindig homály van, sohase süt be
A napnak fénye, a delelő.
Mocsaras, lápos, tocsogós, nedves
Itt körben minden. Járhatatlan.
Mégis tele van élettel, nyüzsög
Sokmindenféle állat s rovar.
Hajnali fények az erdőszélen
A szélső fákra vetülnek rá
De oda beljebb soha nem juthat
Világosság a lombok alá.
Oly sűrű itt a növényzet, mind-mind
Felfelé törekszik, a fény felé
Rengeteg lény élőhelye e vad táj
Baj lenne, ha sűrű bozót nem rejtené.
Itt mindig nehéz párát lehel fel
A láp világa. Sűrű a csend
Csak néha visszhangzik egy rikkantás
A kelő napban a fák felett.
Rózsaszín hajnal, párás derengés
Hamarost oszlik, s jő a meleg.
Forró napfénytől véd meg az erdő
Mindenkit, aki csak él odalent.
De most még csend van. Az éjnek vége.
Senki se morog, és nem vadász.
Nagyszemű éji állatkák félve
Bújnak el gyorsan az ágak alá.
Éjjeli lepke csapong a fák közt
Hatalmas, színes szárnya rebeg
Néhány utolsót csap még, de aztán
Elrejtik őt is a falevelek.
Ma éjjel nem lett a martaléka
Vadászzsákmánya senkinek
Pedig de sokan pályáztak rája
Mégse fogták és nem ették meg.
Ha sikerülne petéket rakva
Sok-sok kis hernyót utódlania
Belőlük is ilyen szépet lehetne
A természetnek előállítania.
---
Irodaházak ablaka csillog
Most végzett a takarítóbrigád
Egész éjen át takarítottak
Mindent szép tisztán adhatnak át.
Pedig hogy meggyűlik a baj azzal
A sok piszokkal éjjelente
Mert akik nappal itt bent dolgoznak
Kicsit se vigyáznak semmire.
Minél több bonyolult új eszköz
Minél több holmi akadhat itt
Annyiféle tisztítószer kell. Nehéz
Tisztántartani az emberek dolgait.
---
A gazdag ember nem tud aludni
Folyton aggódik a vagyonért
Vajon mennyit ér ma a font, dollár
Mert tegnap még elég sokat ért.
Éppenhogy virrad, alig dereng még
Felül az ágyán, az agya jár.
Nem is érdekli más, csak hogy
Mennyi hasznot hoz ma a gyár.
Nem látja, észre se veszi azt a
Rózsaszín sávot ott keleten.
Nem hall, nem lát mást, csak a lóvét
Aranyrudakat, pénzhegyeket.
Nem érdekli az sem, hogy a melósok
Úgy húznak: nyakuk beleszakad
Alig fizet a munkájukért, mert
Neki így bizton még több marad.
---
Esküvő után, a hajnali fényben
A násznép lassan hazatér már.
Szedelőzködnek. Álmos szemekkel
Egymásra néz az ifjú pár.
Megvirradt hát, s az új nap elhozta
Boldogságukat, melyre pecsét
A jeggyűrűjük, ami úgy csillog
S fogják szerelmesen egymás kezét.
---
Puha párnákba süppedve, kábán
A haldokló felnyitja a szemét
Nagy útra készül, végtelen útra
Lelkében sötétség van, sötét.
Ablaka tárva, hűvös szobába
A kelő nap most betekint
A sápadt arcra veti a fényét
Lázrózsát, ráncot elsimít.
Ágy mellett karszék, szendereg benne
Egy nővér, ki most felneszel.
Megborzong, összébb húzza ruháját
A reggel itt van már oly közel.
Pillantása az ágyra vetődik
Látja a beteg tágra nyílt szemét
Elnézi, ahogy a másik
Az ablak felé nyújtja kezét.
Mintha valaki odakint várná
Úgy tárja a karjait afelé
A fényben fürdő ablakkeretben
Kit láthat vajon, azt kérdené.
Követi szemmel a nyújtott karnak
Mentén, hogy hová is mutat
A beáramló hajnali fényben
Mintha megjelenne egy fehér alak.
Az ágyban fekvő arcára nyugtot
Megnyugvást hozott e pillanat
Szájszegletében üdvözült mosollyal
Örökre mostmár ígymaradt.
Hajnalodik kint. A nővér sóhajt.
Bizony, sok ilyesmit látott már.
Mégis megrendíti újra meg újra
Ha közelében jár a halál.
---
Láncfűrész hangja váratlan harsan
De hisz’ még épphogy csak most virrad!
Melyik fa hal meg itt a közelben
Melyikből lesz tűzrevaló darab?
Jajdul a törzs, és lombostul dől ki
Lehulló ágak recsegnek ott
Ezt a napot már meg nem érhette
Vége van, végérvényesen halott.
Fölötte felriadt madár cserren
Fészke leesve hever ott lent
Apró fióka nyekkent a földre
Mert az Embernek semmi se szent.
De mégis! Látja, s felveszi azt a
Pirinyó, tollatlan madárbabát
Felmászik vele egy másik fára
S a fészket is felteszi odaát.
Ágvilla közé szorítja gyorsan
Dróttal rögzíti, le ne essék
Beteszi mostmár a kis fiókát
Amit tett, természetes és szép.
Rá fog találni az anyja mindjárt
Reméli ő - hisz amott figyel!
Minden mozdulatát leste eddig
Eszében sincs, hogy is mehetne el?
Hagyhatta volna esetlen fiát
Kis fiókáját odalent?
Leszállna mellé, úgy siratná el
- Ni, már ott ugrál a fészek felett!
A szürkületben alig lát még, de
Fióka hangját felismeri.
Milyen törékeny, cseppnyi kis élet
S a fiókáját hogy védelmezi!
Hisz szülő ő is, s éppúgy aggódik
Csemetéjéért, mint bárki más
Mint a leghatalmasabb oroszlán
Vagy a nagyfülű elefánt.
---
A hatalmas betonlétesítmény
Minden blokkjában dolgozik
Az a sok mérnök, védőruhában
Precízen dolgukat teszik.
Nem hibázhatnak, pedig már fárad
Kezük és lábuk, szellemük
Lejár a műszak, hajnalodik kint
Az óra lassan már hatot üt.
Tőlük függ sok száz falu és város
Megállni percre sem lehet
Köldökzsinór-hálózatukra
Kötve szívják energia-vérüket.
---
A duzzasztógát félkörben zárja
A hegyek közti folyókaput
Gigantikus nagy turbinákat hajt
Lezúduló víz sebesen fut.
Gát zárja el a folyónak medrét
Összegyűjtve amott a vizet
Hihetetlen magas itt a vízszint
Úgy érzed: kézzel érintheted.
Másikfelől meg kis patakocska
Úgy tűnik innen fentről csupán
Keskeny kis csermely, de ha közel mész
Sebes sodrású folyam, mi vár.
Ahogy a napfény, első lángcsóva
Eléri a gát betonfalát
Megvilágítva habzó vízfüggönyt
Rózsaszínre festve a tájt.
Fegyveres őrök vizsgálják át az
Összes belépőt és kijövőt
Figyelmük percre el nem lankadhat
Ők képviselik itt a véderőt.
A látogatókkal ha terrorista
Véletlenül bejutna ide
Az nagy baj lenne, - a levegőbe
Repülhetne itt minden vele.
---
Szürkül, homálylik. Reggel van ismét.
Nehezen oszlik el a homály.
Nappal is mintha csak este lenne
Annyira sötét az egész táj.
Jeges szél tombol, tépi a fákat
Meztelen ágak jajonganak
Sűrű hóesésben semmit se látni
Felhő takarja a napsugarat.
---
Eső áztatja a zöld mezőket
Langyos, csendes, jó áztató.
Nehéz és duzzadt, sötét felhőkből
Ömlik az áldás, az égi jó.
Hajnalodik már. Mégis sötét van.
Felhő takarja el a napot.
De ott, keleten foszlik a széle
Súlyos felhőknek. Kékül amott.
Tisztul az ég lent a szemhatárnál
De itt még zuhog az eső.
Terhét lerakja habos nagy dunyha
És a nap ott alul bukkan elő.
Üde zöld lett és felfrissült minden
Eső mosta le a vastag port
Ez a hajnal most, igen, e reggel
Megújulást, felüdülést hozott.
Ha majd a ferde fény itt e tájra
Szórja első szép sugarait
Az esőcseppek: millió ékkő
Szivárványszínben csillog majd itt.
---
Pedellus bácsi suliba indul
Pedig csak épphogy hajnalodik
Befűt, ellenőriz, vigyáz mindenre
S nyitja a suli kapuit.
Otthon már biztos ébred a sok srác
Gondolja, s a lépcsőn felcsoszog
Bejárat mellett üveges fülke
Pihenni, ebédelni itt szokott.
Itt ellenőrzi, ki jön, s ki megy be
Figyelni kell. Rossz gyerek itt nincs
Rendetlenkedni ugyan ki merne
E tekintélyes bácsi nagy kincs.
Csenget, ha eljő az ideje, és
Megkezdődhet majd a tanulás
Addigra itt lesz, a helyén lesz már
Minden felelősségteljes tanár.
De most még csend van. A csengő néma.
Rózsás fény csillan a suli falán.
Új hajnal virradt, indul az élet
A Sors könyvének új oldalán.
---
Kék tónak partján kis kikötőben
Sorban ott ring sok fehér hajó
Vitorlájukat összecsavarták
Pihennek - kihalt a hajnali tó.
Derengő fényben ködpára úszik
A tó felett még, sűrű a csönd
Hűvös a reggel, levél se rezdül
Sápatag fény kel a dombok fölött.
Még nem fürdőzik senki a vízben
Gyékényeken senki sem heverész
Ki most bemenne a hideg vízbe
Nincsen oly bátor, nincs oly merész.
Távol, a messzi sétányon túlról
Idedereng a parti föveny
Most még kihalt, még nem jár ott senki
Nincs labda, matrac, fürdőköpeny.
Tegnapról sok-sok lábnyom maradt csak.
Most igazgatják, simítják el.
Aprócska géppel végigrohannak
Homokvárakat tüntetni kell.
Mire megvirrad, sima lesz újra
A széles partsáv végig megint
Napernyőt szúrhat majd a homokba
A sok nyaraló idekint.
---
Szürkül. A stadion padsorai közt
Vastagon áll még a sok szemét
Meccs volt az este, őrült, őrjöngő
Szinte elvette sokak eszét.
Stoplis cipőknek nyoma meglátszik
Felszaggatta a szép zöld gyepet
Majd jön a gondnok, rendbetesz mindent
Sok üres foltot újra bevet.
Locsol és simít, hengerel, áztat
Néhány nap, s újra szép lesz a gyep.
Olyan lesz, mintha sohase játszott
Volna rajta az őrült sereg.
Hajnali szél jő, felkapja fürgén
A papírt, műanyag poharat
Zörögve görgeti a padok közt
Aztán valahol majd elakad.
Lám csak, itt jönnek csíkos mellényben
A takarítók nagyon korán.
Zsákokba gyűjtik a szégyenteljes
Esti őrület maradékát.
Újra ragyog majd estére minden.
Mindent megtesznek, amit lehet.
Sürög-forog majd, tesz-vesz mindenki
Rendet tesznek itt szorgos kezek.
---
Sokféle hajnal van. Mindenkinek más.
Kinek reménység, kinek a vég.
Mindenképp egy újnak kezdete készül
Mert éjszaka után kiderül az ég.
Tengernyi ember tengersok vággyal.
Végtelen soknak jut csak magány.
Végtelenül sok percébe telik
Míg valami mást, vagy valakit vár.
Sokszor elmarad a remélt jó, és
Helyette rossz jő, rossz változás
Dehát az élet mindig ilyen volt
Új nap jön, s vele valami más.
Egy új virradat, egy új nap kelte
Vagy remény, vagy csak unalom
Elfásult lelkek egymásra lelnek
Talán egy újabb szép hajnalon.
Meglátni, észrevenni nem könnyű
Az egyszerű dolgok szépségeit.
Egy kis virágszál, aprócska vízcsepp
Pici bogárka tán felvidít.
Nézd azt a hangyát! A nap csak most kel
És már cipekszik, nézd, hogy szalad
Hogy jusson mindennapra a bolynak
- Annyian vannak - egy jó falat.
Vagy ott egy macska. Hajnali fényben
Nézd, hogy nyalakszik, tisztálkodik.
Sose mulasztja fényesre nyalni
Puha bundáját, a talpait.
Sose unalmas a földi élet
Benne mindenki dolgát teszi
Csak, aki dőre, s elfásult lélek
Szépségeit az fel nem fedezi.
Nézzél, de láss is. Lásd meg a szépet.
Minden oly szép itt, olyan nemes.
Élvezd a látványt, ne féljél élni
Legyél boldog itt, amíg lehet.
---
Éjjel a sötét eltakar mindent.
Lehet, hogy van köztünk, aki fél.
Ember - vagy állat - reszketve bújik
Ha jön az este, ha jön az éj.
De ha pitymallik, s legyőzi lassan
A szürkület a fekete éjt
Aztán a szürke is fénybe fordul
Ez ad egy újabb, színes reményt.
Nem fél már, gyáván nem retteg többé
Ki éjjel elbújt. Hajnalodik!
A Napnak fénye a szívet-lelket
Átjárja, s hője átmelegít.
Kis madaracskák csicsergő hangja
Dicsőíti a kelő napot
Először bátortalanul szólnak
S hangosan trilláznak, ha felragyog.
Van, kinek remény, van, kinek újabb
Kudarcos élmény lesz az új nap.
Van, aki bátran belevág újra
Van, aki végleg mindent felad.
És beragyog üdén, vidáman újra
A hajnal a szobáknak ablakán
Aranyló, pompás színekben játszik
Sarokba szorul már a homály.
Valahol mindig éppen hajnal van.
Egy új nap virrad, egy új remény.
Az éj elrejthet, de ha reggel lesz
Mindent eláraszt újra a fény.
Pirkad hát végre. Rőt fényben fürdik
Minden, mi csak van. A tó, a ház.
De a nagy fényben hibád is látszik
Titkod kiderülhet, hát úgy vigyázz!
VÉGE
Hajnalodik
vers
Hajnalodik már. Közel és távol
Egyre nagyobbra nő meg a fény.
Magába szívja az éj sötétjét
Az élet furcsa játszóterén.
Hihetetlenül gyönyörű mindez.
Szó erre nincsen, annyira szép.
Halovány sápadtságból hogyan lesz
Millió színnel megfestett kép.
Nincsen szebb, mint az ősi természet.
Űrhajós látja. A Föld forog.
A Napnak fénye úgy kúszik rajta
Ahogyan lassan ő is mozog.
Kék-zöld-fehérbe, ezernyi színű
Festékbe mártott labda-golyó
Üveg-törékeny légies léggömb
Minket szállító égi hajó.
Láthatatlan cérnaszálon lóg
Olyan kicsinyke. Csodás parány.
Hogyan lett ily szép, s mi hogy kerültünk
Ide e Földre, örök talány.
A legbölcsebb tudós, még az se tudja
Csak találgathat. Nincs dokument
Nincs elégséges bizonyíték rá
Hogy mindez vajon mit is jelent.
Már hajnalodik. Szépen és lassan.
Elvonul, hátraszorul az éj.
Mindig más tájra borul sötétség
Csak sejtjük, milyen végtelen mély.
Messzi csillagok népe is vajon
Ugyanígy szemléli az eget?
Ugyanígy háborúzik és jön-megy
Ugyanígy néz ki, s épp így szeret?
Ott is van ilyen gyönyörű hajnal?
Az ő szívük is éppen így fél?
Ugyanígy vigasztalja-e őket
Hogyha a Napjuk ugyanígy kél?
Ezernyi kérdés hajnali órán.
Megválaszolni mégsem lehet.
Közönyösen szemlélni se tudjuk
Saját csodánkat: Földet s eget.
Miénk és mégse miénk. Ez így van.
Nem birtokoljuk. Része vagyunk.
Hatással van ránk, és sajnos sokszor
Reá mi rossz hatással vagyunk.
Rontani könnyű, akarva vagy sem.
Gondatlanságból ártunk neki.
Okosabb volna, hogyha a dolgát
Mindenki mostmár bölcsen teszi.
Mert nehogy egyszer arra virradjunk
Hogy nem lesz többé semmilyen szín.
S ott bukdácsoljon a hajnal fénye
Volt élőlények csupasz csontjain.
Zöld mezők helyett kopár sivárság.
Kiszáradt tenger. Kiszikkadt tó.
Nem lesz szivárvány, mert felhő sem lesz
Se eső, mindent elsirató.
Száguldó szelek port, fövenyt hoznak
Felhő helyett majd ez kavarog.
Belélegezhetetlen e lég, de
Nincs is rá szükség: minden halott.
Sötét a kép, mit festettem róla?
Sohase lesz így, azt hiheted.
Hát akkor tégy úgy, s szolgálatába
Állítsd ezentúl eszed, szíved.
Szép hajnal, langy est. Mennyi lesz majd még?
Ük-ükunokáink mit látnak majd?
Látják-e, amit mi, s őseink rég?
S amit mi látunk, meddig marad?
Kell-e nekik majd szégyellni mindazt
Amit mi itt most elkövetünk?
Úgy kéne élnünk, hogy büszkeséggel
Gondoljon ránk majd a gyerekünk.
Mit kaphat tőlünk utódok népe
Mirajtunk múlik, kétség se fér.
Szép világ lesz-e, mit örökölnek
Vagy halott bolygó, légüres tér.
Felelős döntést hozni nem könnyű.
Mi hát a fontos? Mi, vagy a pénz?
A Föld szempontjából a pénz nem fontos
A pénz nélkül is kerek, egész.
Hatalom, siker, mivégre fontos?
A fűszál akkor majd pénzt terem?
Nincsen szükség rá, a Hold s a Nap is
Nélküle is éppen pont úgy megyen.
A pénz csak arra jó, hogy mérgezze
A lelkét annak, ki rabja lett.
Egyszerűn, szépen, bölcsen kell élni
Sok pénz nélkül is épp úgy lehet.
Nézd az egyszerű természeti népet:
Kell-e neki a tőzsde, a gyár?
Nincsen szüksége autóútra
Keskeny ösvényen mezítláb jár.
Hiába adnál köteg pénzt, nézne
Nagy szemekkel rád: mifene ez?
Ő beleolvad a tájba, s te úgy félsz
Ha a városban majd este lesz.
Ezernyi apró vicik-vacakkal
Körülveheted magadat
De míg meggyártod ezeket mindet
Megmérgezed a földet, tavat.
Tengerek mélyére rejtett szennyet
Belepi lassan korall, föveny.
De a mérgező anyag szétolvad
Előbb-utóbb a tengereken.
Szeméthegyekre épül sok város.
Ez vagyunk mi: az Emberiség.
Találjuk ki az okos megoldást
Hogy még sokáig legyen elég.
Mert innen nincs kiút. Sosem lesz.
Bízni hát ebben hiú remény.
Jó lenne, ha maradhatna
Gyönyörűségesnek e Föld, s a fény.
Ha nem vigyázunk, szörnyű lesz vége.
Bekövetkezhet, amitől félsz.
Mérgező vízben torz halak úsznak
Minden eltorzul, ami csak él.
A torzult testű élővilág meg
Életképtelen lesz, az bizonyos.
Így múljon el, így hulljon a múltba
Ami még van, mi létezik most?
Legalább annyi évet még éljen
Gyönyörű Földünk, amennyi volt.
Sok nemzedéknek lehessen része
Abban, hogy szépen hajnalodott!
---
Az ég még sötét, a horizonton
Keletről rózsaszín pír fut át.
Majd terjed föl, lángolva lobban
Jelzi előre a Nap kelő sugarát.
A néhány felhő bíborban úszik
Megfesti a fény pár pillanatig.
Néhány röpke perc csupán, míg látni:
Sárga, rózsaszín, bíbor hogy változik.
A Hold még fenn van, haloványan
Erőlködik még, de mennie kell.
A Napnak fénye szétömlik a tájon
Harsogva ébreszt: keljetek fel!
Esthajnalcsillag bújik homályba.
Elrejtőzik ő is, ahogy a Hold.
A ferde fények hosszú árnyéka
Élesen rajzolódik ki a falon.
Szélcsend van. Néhány madárka ébred.
Harmatos fűszál mereven áll.
A harmatcseppek mint gyémántgyöngyök
Sorban megülnek az oldalán.
Hűvös van. Köd száll erdők fölébe.
Mezőt borítja vízpára még.
Áttetszik rajta, ahogy az őzek
Hazafelé baktatgatnak rég.
Hazatér minden éjjeli állat.
Bagoly, sün, róka vackára tér.
Nappali fényben mások fürödnek
Tengernyi állat, szép élőlény.
Az éjszaka átadta a helyét íme
Nappali fénynek, hisz pirkad már.
Ahogy a fény szétterül a tájon
Úgy tágul vele a szemhatár.
Hegyeknek ormát rózsaszín fénnyel
Símogatja, borítja, fedi be.
Nyújtózik minden: növény és állat
Egyszerre ébrednek ővele.
---
A falu népe már kinn a földön
Az első sugár már kint leli.
Szorgalmas nép ez, sós verítékkel
Földjét, munkáját így öntözi.
---
Város még alszik. Csend van még benne.
Csillan a toronyházak ablakán
A hajnal fénye, s mind magasabbról
Tekint le, árad a fénysugár.
A városi utcák még némák, kihaltak.
Csak a munkás jön, műszakba ballag.
Álmosan lépdel a néptelen utcán.
Oly szürke minden, s ilyen is marad tán.
A gyárba érve nyúl a szerszámért.
Satupad várja, s sokféle gép.
Forró vas ömlik a kokillákból
Freccsen, szikrázik. Tüzes és szép.
Nehéz a munka, kevés a bére.
Alig van otthon, sok a meló.
Pihenni nem tud, alighogy alszik
Máris kelni kell. Kár minden szó.
Asszonyok kelnek a pirkadattal.
Csókot lehelnek alvó porontyaikra.
Ruha és étel mind kikészítve:
Az anyáknak mindenre volt gondja.
Sietnek gyorsan a villamoshoz.
Jaj, el ne késsen, várja a gyár.
A szövőgépnél áll még a másik
Éjjeli műszak, és rája vár.
---
Az áruházak kirakatában
Felöltöztetett próbababák
Néznek kifelé szenvtelen arccal
Várják a nyüzsgést, ajtónyitást.
A boltokat már rég kinyitották.
Rengeteg árutól roskad a polc.
A gyári munkás kiflit, tejet vesz.
Arca mogorva, álmos és morc.
A presszós kislány mindig négykor kel.
Hajnali ötkor nyit már a bár.
Lefőzi gyorsan az első kávét
Az álmos vendég csak erre vár.
A hivatalnok még fel se ébredt.
Neki nem kell korán kelnie.
Nem is láthatja soha a hajnalt.
Nyolc órára kell csak mennie.
Villamos, troli, busz vezetője
Mindig úton van, sose pihen.
Pár órácska alvással beéri
A hajnalt sokszor látta, milyen.
---
Hajnalodik. A repülőtéren
A váróteremben kevés az utas.
Nincs még zsivajgás, nagy a csend itt
Álmosak mind. Majd fent alszanak.
Az éjjeli járatok felszálltak régen.
Csak a reggeli gépekre várnak még.
Majd odafentről csodálhatják a tájat
Az ablakból lesve: milyen az ég.
---
Hajnalodik. Nem oszlik a szürkület, pára
Mert ez itt az örök jég és hó hazája
A Nap nem hág delelőre, mint másutt
Hideg a szél, fagyos hóval mindent befújt.
Sík vidék, míg szemed ellát, hófehér minden
Nézhetsz jobbra-balra, vagy akármerre
Minden állat, amely csak itt él, éppoly fehér:
Nyúl, róka, fajd, bagoly, medve.
Itt sosincs nyár, nem olvad el soha a jég
A hó alatti mélyedésben kucorog, aki él.
Szép fehér, de hideg világ ez, fagyos és zord
Rövid nap, hosszú éj, s a szél havat hord.
---
Vad vidékeken bennszülött ébred.
Hajnali fénnyel kel ő is fel.
Élelemért kell indulnia tüstént
Mert sok éhes porontyot nevel.
A vadon még alszik, de meleg van már.
Éjjeli madár szól, még szürke az ég.
Mire a vadász elérheti célját
Forróság lesz. Jól jönne kis jég.
---
A sivatagban deres a hajnal.
Úgy lehűlt: megdermedt mind, ami él.
De a hajnalnak első sugára
Felmelegít és olvad a jég.
Perzsel a hőség, izzik a távol.
Délibáb táncol, reszket a lég.
Hol van a hajnal? A pirkadattal
El is múlt minden, mind, ami szép.
---
A hegyek ormán hegymászók állnak.
Színes zászlókat lenget a szél.
Aki kitűzte, büszke lehet tán
Hisz ki feljutott, sohase fél.
Hajnali fényben állnak a csúcson.
Lent mindent sötét árnyék borít.
Körben a sok hegy, domboknak lánca.
Rásüt a Nap. A hó elvakít.
Hideg van itt fenn, rettentőn éget.
Úgy fúj a szél, hogy majd’ szétszakít.
Hiába bújt elő a Nap távol
Sugara gyenge: nem melegít.
---
A zúgó tenger tajtékján ring egy
Hatalmas jármű: fehér hajó.
Luxusutasok ébrednek bambán
Dőzsölni, mulatozni éjjel de jó.
Sokemeletes, díszes, szép luxus.
Keskeny folyosón eltévedhetsz.
Kanyarog jobbra, balra és körbe
Vörös bársonyon lépegethetsz.
Bedagadt szemmel fürödni mennek.
Szauna, masszázs, koktél és bár.
Csillogó, fényes, jó drága minden
De napfelkeltét senki se lát.
Hiába harsog körben a hullám.
Hiába szeli a hajó a habot.
Hiába végtelen óceán, tenger
Kik belül vannak, mind-mind rabok.
Rabjai lettek gazdagságuknak.
Luxust fizetnek, s szolgák hadát.
Éppen úgy élnek, ahogyan otthon.
De napfelkeltét egyik se lát.
A hajóútnak megvan az ára.
Körben a luxus, s szolgasereg.
Kifelé senki nem dugja orrát
Inkább nyugágyban hentereg.
---
Keleti népek borulnak arccal
Hímzett szőnyegük rojtjaira.
Imát rebegnek napkelet-tájra
Müezzin-ének szállong tova.
Férfi imáját a nő nem hallja.
Sűrű fátyolból villan szeme.
Más az ő dolga: kiszolgálója
Férjének, s családja a mindene.
---
Távoli tajgán medvék vadásznak.
Érintetlen ez a gyönyörű táj.
Ha jön a reggel, kis bocsuk ébred
Addigra ott lesz az élelem már.
Rénszarvas turkál, kapar a hóban.
Mocsaras sztyeppén, erdők ölén.
Zuzmót, vagy bármi ehetőt kajtat
Amit még nem tett tönkre a tél.
A hajnal ébred, s vele a táj is.
Vackára vonul, ki éjjel kint járt.
Összekucorodva egymásnak dőlnek
A hideg így már kevésbé bánt.
---
Apró szigeten fekete arcú
Napégette mezítelen gyerek.
Pálmalevéllel befedett kunyhó
Nádszőnyegén még szendereg.
Moszkitók hada szívja a vérük.
Éjjel sincs tőlük menekvés tán.
Hajnalnak fénye beűzi őket
Hűvös erdőbe, bokor alá.
---
Csodásan hímzett, festett ruhákban
Selyemben pompázó alakok
Keskeny szemében villan a fény, hisz
Cseresznyefák alatt köszöntik a Napot.
Virágba borult cseresznyéskertek
Szirom hull rá, ki alattuk jár.
Úgy tartják: szerencsés lesz a jövőjük
Gazdag, boldog jövő rájuk így vár.
---
Rizsföldön hajlong asszony és ember
Teraszokról csorog alá a víz.
Lábszárig ér, úgy lépkednek benne
Palántát dugdosnak. Kezük nehéz.
Derekuk úgy fáj. Csúcsos kalapjuk
Szalaggal fogják álluk alá.
Térdig gyűrt nadrágjuk is vizes már
A hajnal pírja mosolyog rá.
---
Lagúnák partján sorban nagy házak.
Lábuk a szennyes vizekbe ér.
Csónak a jármű, mert járda nincsen
Autónak itt nem teremne babér.
A tenger felől szellő, ha lebben
Sirály-vijjogás hallik ide
Hajnal, ha pirkad, rózsaszínű lesz
Hószín madarak mindegyike.
A téren alig van még turista.
Sok galamb totyog: falatot vár.
Vasredőny zörren, ajtók kinyílnak:
Nyit már a sok kis színes bazár.
---
Hatalmas hegynek fent a legcsúcsán
Kőből faragott Jézus-szobor.
Karját kitárva óvja a várost
Idefent mindig béke honol.
Alant a város még áll sötétben
De a főtéren, s utcák során
Karnevál tarka forgatagában
Forog és táncol sok fiú és lány.
Mit nekik, hogy még fel se kelt ott
Keleten a Nap. Mindegy az itt.
Lámpáknak fénye bevilágítja
A táncolók csillogó ruhájait.
Izzadt testükhöz tapad a holmi.
A tömeg tombol, a zene szól.
Mindenki táncol, énekel, s mindegy
Hogy a Nap felkelt-e már valahol.
Napokig tartó ünnep, színesség.
Fentről nem látszik, itt kék az ég.
Ég alján Nap kel, sietve lódul
Rózsaszínű fényben izzik még.
---
Távoli pusztán, messzire innen
Jurtában élnek a pásztorok.
Kint a mezőkön lovak vágtatnak
Patájuk dübörög, csak úgy dobog.
A hajnal fénye napszítta arcra
Szélcserzett arcra most rávetül.
Jurta nyílásán épp kitekintett
A pásztorember. Kel a Nap. Örül.
Szép idő lesz ma, hisz csak a szél fúj
Tisztára söpörte az eget.
Nemrég esett, dús fű harsog szerte
Állatai legelhetnek majd eleget.
---
Pagodák között, tér közepére
Hatalmas sárkány kígyózik ott.
Papírmaséból készítették el
Pikkelyes háta, farka fonott.
Úgy tetszik: százlábú lett belőle.
Pedig csak emberek vannak alul.
Emelik-rázzák, mozog a sárkány
Minthogyha élne, forog vadul.
Estétől kezdve hajnalig tartó
Szent ünnepség volt, szép és nemes.
Fáradtan, mégis rendben vonulnak
Az ember szíve csak úgy repes.
Tűzijáték száll, ropog az égig
Süvítve ontja a színeit.
Megvilágítja egy pillanatra
Az ünnepség embereit.
A hajnal fénye űzi az álmot
Varázsa szűnik: menjünk haza.
Látomás vége, a józanságot
Elhozza a nap első sugara.
---
Oroszlán-testű hatalmas szobrok
Lapulnak széles talpazaton.
Finom vonású, művészi arcok
Rózsaszínbe öltöznek e hajnalon.
Már kora hajnalban teveháton
Karaván poroszkál a sivatag felé.
Át kell még kelni, s hogyha vihar jő
A szél homokkal vastagon fedé.
Kúpos építmény itt is, amott is.
Égbeszökően hatalmas tárgy.
Síremlék - mondják. Labirint rejti
Titkait évezredeken át.
Ha jő a hajnal, első nyalábja
A csúcsot éri: nyúlik az árny.
Gazdag a múlt itt, és kőbe vésve
Sok titok rejlik, ősi talány.
---
Esőerdőkben, s hegyek ölében
Hasonló lépcsős, vad piramis.
Számtalan soknak már csak a romja.
Szétszórt kövek közt járhatunk itt.
Hajnali fény itt, sűrű bozótban
Sose érinti. Takarja már
Megőrzi titkát örökre, végleg
Senki se látja sohase tán.
---
Bontják a sátrat. Fáradt artisták
Műsornak vége. Hajnalodik.
Tömeg szétszéledt, csend lett már végre
Idomárok az állatokat etetik.
Szedik szét apró elemeire
Hatalmas körsátor vászonát.
Tekerik, húzzák, csavarják, rántják
Becsomagolják a cirkusz vagyonát.
Mire megvirrad, készen is lesznek.
Indulhat majd a menet tova.
Sok kocsi, benne az egész éltük
Sokuknak már ez az otthona.
---
Fekete, szürke, egyhangú éjjel.
Hajnalban mind megszínesedik.
Haloványan bár, de megmutatja
A világ ezerféle színeit.
Ilyenkor csend van. Álmodozunk még.
Néhány órácska, percek csupán.
Nyugalom. Béke. Milyen nagy kincs ez
Az Élet nagy-nagy festővászonán.
---
Hajnalodik. Az éjjel itt harc dúlt.
Modern fegyverrel mészárolás.
Egymásnak feszült kétféle érdek
Kétféle nemzet, kétféle párt.
A hajnal első sugára rálel
Látjuk a sok elesett katonát.
Feküsznek csendben. Fény hullik rájuk.
Vérük csepeg a ruhájukon át.
Tegnap még fia, férje volt mind-mind
S apja volt még valakinek talán.
Gyűlnek a képek otthonok, őrsök
Nyomorúságos gyász-falán.
Hajnalodik hát. Szomorú reggel.
Kinek megvirradt, kinek meg nem.
Ki a szerencsés? Az-e, ki elment,
Vagy maradhatott? Erre felelj!
Tegnap még szeretett, aggódott, érzett.
Ma: mint kifacsart bábu, hever.
A hajnal pírja, mint vér, befesti
Az elcsendesült csatateret.
---
Hajnalodik. A kórházi ablak
Szélesre nyílik. Szellőztetnek.
Sóhajt a beteg megkönnyebbülve
Láza elmúlott: ma tán hazamehet.
Új nap jő. Sok beteg meggyógyul
Minden hajnal egy újabb remény.
Sajnos, az élet nem mindig kedvez
Néha szerencsés, néha kemény.
Hajnali szellő lebbenti függönyt.
Félhomály oszlik, betör a fény.
A beteg arcát megsimogatja
Mintha azt súgná: ugyan, ne félj!
---
Az információs világsztrádán
A sok adat száguld, robog
Olyan hihetetlen sebesség ez
Hogy mellette az idő csak vánszorog.
Éjjel is van nagy forgalom itten.
Van, ki nem alszik. Sötét az ég.
De másutt fényben fürdik most minden
S mindenki fenn van, ébren van még.
Áramlik egyre jobbra és balra
Száguld keresztül és kasul
A világot is behálózta immár
Minden szegletén ott lapul.
E gépek soha, percre se állnak
Valaki mindig kíváncsi itt
Zenét vagy verset, könyvet olvasnak
A vibráló, villódzó lapjain.
Üzenet jön, vagy vásárolgatnak
Webáruházak polcain
Bő a kínálat - ember a talpán
Aki eligazodik a dolgain.
---
Vasszúnyog szívja a Földnek vérét
Rengeteg még ott lent az olaj.
Innen a finomítóba kerül e drága
Kincset érő fekete arany.
Ki gondolná, hogy ez az anyag itt
Sokmillió éves lelet.
Ezerféle dolgot gyártanak ebből
Fontosat és érdekeset.
A gépeket már itt gép vezérli.
Az ember itt már csak felügyel.
Éjjel és nappal egyforma munka
Ott kint a zúgó nyílt tengeren.
Ha kel a nap, és bevilágít
Egy-egy ilyen úszó szigetet
Vastraverz-monstrum, gigászi szörny ez
Ridegebb tán már nem is lehet.
Itt kint nem jelent semmit a hajnal.
Bár szép a tenger, ha hajnalodik.
De a csillogó vízen kívül mást nem látni
Itt minden nap egyformán telik.
---
Bányászok szállnak alá a mélybe
Sokszáz méterre talpunk alá.
A bányászember napfényt alig lát
Ott lent nem süt a nap sose rá.
Ott lent mindegy az: nappal, vagy éjjel
Reggel vagy este van-e odakint
Esik-e, fúj-e, havazik-e, vagy sem
Nem változik semmi, ez nem az a szint.
Nehéz a légzés, sűrű a pára
Izzadság csorog arcon, karon
Csillogó cseppek végigperegnek
Csákányok nyomán az ércfalon.
Férfias, kemény, veszélyes élet.
Bármikor betörhet a víz, a gáz.
Lámpa ha elalszik, jobb menekülni
Amíg lehet, ki utat talál.
---
Marhacsorda fáradtan ébred
Idáig terelték a lovasok
Rég úton vannak - közel járnak már
Megközelítették a folyamot.
Fáradt a marha, a lovas álmos
Túl vannak sok kilométeren.
Itt maradnak még egy ideig, mert
Az ártéren jó dús fű terem.
---
Nagyváros szélén sok apró kunyhó
Bádogtetejű fabodega.
Egymáshoz tapadva várják a hajnalt
Egy jobb élet reményét várják oda.
Deszkapallókon keskeny kis ösvény
Kalyibák között ott kanyarog
Sokféle nép ez, amelyik lakja
Egy közös van csak: mind nyomorog.
Számkivetettek, szegény a sorsuk.
Még rosszabb helyről jöttek ide.
Menekültek a nyomor elől, de
Itt is sajnos találkoztak vele.
Ilyenkor, hajnaltájt elindulnak
A város mocskában turkálni ők
Valamit találnak, mindig örülnek
Ennivalót, vagy ruhát, cipőt.
Gazdagok által kiszórt szemétben
Kisgyerek turkál. Sovány szegény.
Apjának, anyjának nincsen munka
A család valahogy éppcsak megél.
Százával, ezrével élnek együtt így
Nincstelen koldusok kint a telepen
A város gazdagsága csak gyártja
A szeméten új szegénység terem.
Soványka morzsák jutnak csak nékik
Mik a város asztaláról lehullanak
Lopni vagy kérni - szutykos tenyérrel
Egyformán indul nekik minden nap.
Ilyenkor csend van, az üzletek mellett
Még ott virít a tegnapi szemét.
Akadhat benne zöldség, gyümölcs, hús
Ételmaradék is - csak el ne vigyék.
Sietni kell - jön a szemétszállító
A szemétgyűjtő nagy autó
Mindent felzabál - feneketlen gyomrát
Sietve tömi a két rakodó.
Megszokták ők már az utca képét
Látják, hogy gyerekek rebbennek szét
Sajnálják őket, de teszik a dolguk
Mert a várost nem öntheti el a szemét.
---
Eszkimók járnak a sarki hóban.
Sítalpuk, szánjuk recseg-ropog
Vadászni mennek hajnali fénynél
Menni kell, ha a gyomruk korog.
Összegyűjtenek épp annyi húst, hogy
Tavaszig a családnak elég.
Nincs hűtőkamra: téli hidegben
Jégkunyhóba rejtve az eleség.
Jó vastag jéggel kell betakarni
Mert jöhet éhes ragadozó
Szétdúlja s felfalhatja, és akkor
Nekik nem marad ennivaló.
---
Hajnalodik épp. Elfutott gyorsan
Messzire jár a nehéz vonat.
Nyomát nem jelzi semmi, hogy itt járt
Valahol az ismeretlenben szalad.
Újra nagy csend lett. Rózsaszín felhők
Között bukkan ki amott a Nap.
Fényénél hirtelen értelmet nyer minden
Mert áttöri a sűrű homály-falat.
---
Szürke homályban, a sötét tájban
Ott kígyózik a végtelen út
Senki se járja, néma a tájék
Eltűnik messze: a semmibe fut.
Mellette sínpár, ijesztőn jön most
Kivilágítatlan tehervonat
Száz vagont is húz, csattogva zúg el
Sötét kígyó a derengő ég alatt.
---
Tulipánvirágoktól hemzseg a tájék
Van itt piros, kék, sőt: fekete
Távolban szélmalmok lapátja látszik
A hajnal fénye épp most ér ide.
Bevilágítja halvány sugára
A csodás, színes tulipánmezőt
A virágkelyhek a fényre nyílnak
Bibék és porzók így üdvözlik őt.
---
Kis halászbárkát kint éri a vízen
A nyílt óceánon a hajnali fény
Csendes a nagy víz, nem korbácsolja
Hullámait fel a hajnali szél.
A napfény első sugarai lágyan
Omlanak szét a végtelen vízen
Fehér hullámok locsognak-fecsegnek
De a távoli part még fénytelen.
---
Vihar volt éjjel, fákat döntött ki
Tört-zúzott, tombolt a zivatar
Útján, hol elhaladt, sokfelé van
Különféle súlyos üzemzavar.
Hajnalodik már, a felhő elment
Utána rombolás nyomai
Hurrikán volt ez, nemcsak afféle
Kis zivatar, - olyan igazi.
Amerre ez a vihar elhaladt
Útjában pusztulás, döghalál
Mindenfelé oly nagyok a károk
Rombadőlt minden, és nagy a sár.
Elcsendesülve pihen a tájék.
Fellélegezhet: derül az ég.
Az embereknek sok dolga lesz itt
Rendet kell tenni, sok munka még.
Hajnalodik. A sötétet váltja
Először fel a félhomály
A szürkületből derengés lesz, és
Nyomában rózsás pirkadat jár.
Ha világos lesz majd, számba kell venni
A károkat, mi a vihar után maradt
Kis porszem, játékszer az elemeknek
Ami csak kint van az ég alatt.
---
Hatalmas város, autótenger
Kihirdették tegnap a szmogriadót
Éjjel se csökken se por, se lárma
Ritkán látni tisztán a napot.
Köhög és tüsszög, fuldoklik minden
A füstköd fényt alig enged át
Hajnalnak fénye áttörni nem tudja
A várost borító szenny fátyolát.
---
A szegény munkást nagy gondok bántják
Soha nem volt asztalán egy jó falat
Nincsen munkája, koldulni szégyell
A gyár bezárt, s munka nélkül maradt.
Hajnalodik. Gyermekeinek álma
Nyugtalan - nézi, hogy alszanak
Éhesen kellett az ágyba bújni
Hoz-e reményt az új virradat?
---
Végeláthatatlan füves síkságon
A tajgán ember fia nem lakik
Itt nincs egy ház se, nem túl szerencsés
Lerakni itt az élet alapjait.
A rőt derengés ide is eljut
Épp oly szép ez is, mint bármi más
De nem láthatja, nem látja senki
A vad világnak ezt a zugát.
Itt éjjel-nappal nagy a csönd mindig
Alig él itt néhányfajta vad
Hűvös a hajnal, áttetsző fényben
Néhány madárka felriad.
---
Őserdő mélyén senki se járt még
Sűrű és párás a levegő
Mindig homály van, sohase süt be
A napnak fénye, a delelő.
Mocsaras, lápos, tocsogós, nedves
Itt körben minden. Járhatatlan.
Mégis tele van élettel, nyüzsög
Sokmindenféle állat s rovar.
Hajnali fények az erdőszélen
A szélső fákra vetülnek rá
De oda beljebb soha nem juthat
Világosság a lombok alá.
Oly sűrű itt a növényzet, mind-mind
Felfelé törekszik, a fény felé
Rengeteg lény élőhelye e vad táj
Baj lenne, ha sűrű bozót nem rejtené.
Itt mindig nehéz párát lehel fel
A láp világa. Sűrű a csend
Csak néha visszhangzik egy rikkantás
A kelő napban a fák felett.
Rózsaszín hajnal, párás derengés
Hamarost oszlik, s jő a meleg.
Forró napfénytől véd meg az erdő
Mindenkit, aki csak él odalent.
De most még csend van. Az éjnek vége.
Senki se morog, és nem vadász.
Nagyszemű éji állatkák félve
Bújnak el gyorsan az ágak alá.
Éjjeli lepke csapong a fák közt
Hatalmas, színes szárnya rebeg
Néhány utolsót csap még, de aztán
Elrejtik őt is a falevelek.
Ma éjjel nem lett a martaléka
Vadászzsákmánya senkinek
Pedig de sokan pályáztak rája
Mégse fogták és nem ették meg.
Ha sikerülne petéket rakva
Sok-sok kis hernyót utódlania
Belőlük is ilyen szépet lehetne
A természetnek előállítania.
---
Irodaházak ablaka csillog
Most végzett a takarítóbrigád
Egész éjen át takarítottak
Mindent szép tisztán adhatnak át.
Pedig hogy meggyűlik a baj azzal
A sok piszokkal éjjelente
Mert akik nappal itt bent dolgoznak
Kicsit se vigyáznak semmire.
Minél több bonyolult új eszköz
Minél több holmi akadhat itt
Annyiféle tisztítószer kell. Nehéz
Tisztántartani az emberek dolgait.
---
A gazdag ember nem tud aludni
Folyton aggódik a vagyonért
Vajon mennyit ér ma a font, dollár
Mert tegnap még elég sokat ért.
Éppenhogy virrad, alig dereng még
Felül az ágyán, az agya jár.
Nem is érdekli más, csak hogy
Mennyi hasznot hoz ma a gyár.
Nem látja, észre se veszi azt a
Rózsaszín sávot ott keleten.
Nem hall, nem lát mást, csak a lóvét
Aranyrudakat, pénzhegyeket.
Nem érdekli az sem, hogy a melósok
Úgy húznak: nyakuk beleszakad
Alig fizet a munkájukért, mert
Neki így bizton még több marad.
---
Esküvő után, a hajnali fényben
A násznép lassan hazatér már.
Szedelőzködnek. Álmos szemekkel
Egymásra néz az ifjú pár.
Megvirradt hát, s az új nap elhozta
Boldogságukat, melyre pecsét
A jeggyűrűjük, ami úgy csillog
S fogják szerelmesen egymás kezét.
---
Puha párnákba süppedve, kábán
A haldokló felnyitja a szemét
Nagy útra készül, végtelen útra
Lelkében sötétség van, sötét.
Ablaka tárva, hűvös szobába
A kelő nap most betekint
A sápadt arcra veti a fényét
Lázrózsát, ráncot elsimít.
Ágy mellett karszék, szendereg benne
Egy nővér, ki most felneszel.
Megborzong, összébb húzza ruháját
A reggel itt van már oly közel.
Pillantása az ágyra vetődik
Látja a beteg tágra nyílt szemét
Elnézi, ahogy a másik
Az ablak felé nyújtja kezét.
Mintha valaki odakint várná
Úgy tárja a karjait afelé
A fényben fürdő ablakkeretben
Kit láthat vajon, azt kérdené.
Követi szemmel a nyújtott karnak
Mentén, hogy hová is mutat
A beáramló hajnali fényben
Mintha megjelenne egy fehér alak.
Az ágyban fekvő arcára nyugtot
Megnyugvást hozott e pillanat
Szájszegletében üdvözült mosollyal
Örökre mostmár ígymaradt.
Hajnalodik kint. A nővér sóhajt.
Bizony, sok ilyesmit látott már.
Mégis megrendíti újra meg újra
Ha közelében jár a halál.
---
Láncfűrész hangja váratlan harsan
De hisz’ még épphogy csak most virrad!
Melyik fa hal meg itt a közelben
Melyikből lesz tűzrevaló darab?
Jajdul a törzs, és lombostul dől ki
Lehulló ágak recsegnek ott
Ezt a napot már meg nem érhette
Vége van, végérvényesen halott.
Fölötte felriadt madár cserren
Fészke leesve hever ott lent
Apró fióka nyekkent a földre
Mert az Embernek semmi se szent.
De mégis! Látja, s felveszi azt a
Pirinyó, tollatlan madárbabát
Felmászik vele egy másik fára
S a fészket is felteszi odaát.
Ágvilla közé szorítja gyorsan
Dróttal rögzíti, le ne essék
Beteszi mostmár a kis fiókát
Amit tett, természetes és szép.
Rá fog találni az anyja mindjárt
Reméli ő - hisz amott figyel!
Minden mozdulatát leste eddig
Eszében sincs, hogy is mehetne el?
Hagyhatta volna esetlen fiát
Kis fiókáját odalent?
Leszállna mellé, úgy siratná el
- Ni, már ott ugrál a fészek felett!
A szürkületben alig lát még, de
Fióka hangját felismeri.
Milyen törékeny, cseppnyi kis élet
S a fiókáját hogy védelmezi!
Hisz szülő ő is, s éppúgy aggódik
Csemetéjéért, mint bárki más
Mint a leghatalmasabb oroszlán
Vagy a nagyfülű elefánt.
---
A hatalmas betonlétesítmény
Minden blokkjában dolgozik
Az a sok mérnök, védőruhában
Precízen dolgukat teszik.
Nem hibázhatnak, pedig már fárad
Kezük és lábuk, szellemük
Lejár a műszak, hajnalodik kint
Az óra lassan már hatot üt.
Tőlük függ sok száz falu és város
Megállni percre sem lehet
Köldökzsinór-hálózatukra
Kötve szívják energia-vérüket.
---
A duzzasztógát félkörben zárja
A hegyek közti folyókaput
Gigantikus nagy turbinákat hajt
Lezúduló víz sebesen fut.
Gát zárja el a folyónak medrét
Összegyűjtve amott a vizet
Hihetetlen magas itt a vízszint
Úgy érzed: kézzel érintheted.
Másikfelől meg kis patakocska
Úgy tűnik innen fentről csupán
Keskeny kis csermely, de ha közel mész
Sebes sodrású folyam, mi vár.
Ahogy a napfény, első lángcsóva
Eléri a gát betonfalát
Megvilágítva habzó vízfüggönyt
Rózsaszínre festve a tájt.
Fegyveres őrök vizsgálják át az
Összes belépőt és kijövőt
Figyelmük percre el nem lankadhat
Ők képviselik itt a véderőt.
A látogatókkal ha terrorista
Véletlenül bejutna ide
Az nagy baj lenne, - a levegőbe
Repülhetne itt minden vele.
---
Szürkül, homálylik. Reggel van ismét.
Nehezen oszlik el a homály.
Nappal is mintha csak este lenne
Annyira sötét az egész táj.
Jeges szél tombol, tépi a fákat
Meztelen ágak jajonganak
Sűrű hóesésben semmit se látni
Felhő takarja a napsugarat.
---
Eső áztatja a zöld mezőket
Langyos, csendes, jó áztató.
Nehéz és duzzadt, sötét felhőkből
Ömlik az áldás, az égi jó.
Hajnalodik már. Mégis sötét van.
Felhő takarja el a napot.
De ott, keleten foszlik a széle
Súlyos felhőknek. Kékül amott.
Tisztul az ég lent a szemhatárnál
De itt még zuhog az eső.
Terhét lerakja habos nagy dunyha
És a nap ott alul bukkan elő.
Üde zöld lett és felfrissült minden
Eső mosta le a vastag port
Ez a hajnal most, igen, e reggel
Megújulást, felüdülést hozott.
Ha majd a ferde fény itt e tájra
Szórja első szép sugarait
Az esőcseppek: millió ékkő
Szivárványszínben csillog majd itt.
---
Pedellus bácsi suliba indul
Pedig csak épphogy hajnalodik
Befűt, ellenőriz, vigyáz mindenre
S nyitja a suli kapuit.
Otthon már biztos ébred a sok srác
Gondolja, s a lépcsőn felcsoszog
Bejárat mellett üveges fülke
Pihenni, ebédelni itt szokott.
Itt ellenőrzi, ki jön, s ki megy be
Figyelni kell. Rossz gyerek itt nincs
Rendetlenkedni ugyan ki merne
E tekintélyes bácsi nagy kincs.
Csenget, ha eljő az ideje, és
Megkezdődhet majd a tanulás
Addigra itt lesz, a helyén lesz már
Minden felelősségteljes tanár.
De most még csend van. A csengő néma.
Rózsás fény csillan a suli falán.
Új hajnal virradt, indul az élet
A Sors könyvének új oldalán.
---
Kék tónak partján kis kikötőben
Sorban ott ring sok fehér hajó
Vitorlájukat összecsavarták
Pihennek - kihalt a hajnali tó.
Derengő fényben ködpára úszik
A tó felett még, sűrű a csönd
Hűvös a reggel, levél se rezdül
Sápatag fény kel a dombok fölött.
Még nem fürdőzik senki a vízben
Gyékényeken senki sem heverész
Ki most bemenne a hideg vízbe
Nincsen oly bátor, nincs oly merész.
Távol, a messzi sétányon túlról
Idedereng a parti föveny
Most még kihalt, még nem jár ott senki
Nincs labda, matrac, fürdőköpeny.
Tegnapról sok-sok lábnyom maradt csak.
Most igazgatják, simítják el.
Aprócska géppel végigrohannak
Homokvárakat tüntetni kell.
Mire megvirrad, sima lesz újra
A széles partsáv végig megint
Napernyőt szúrhat majd a homokba
A sok nyaraló idekint.
---
Szürkül. A stadion padsorai közt
Vastagon áll még a sok szemét
Meccs volt az este, őrült, őrjöngő
Szinte elvette sokak eszét.
Stoplis cipőknek nyoma meglátszik
Felszaggatta a szép zöld gyepet
Majd jön a gondnok, rendbetesz mindent
Sok üres foltot újra bevet.
Locsol és simít, hengerel, áztat
Néhány nap, s újra szép lesz a gyep.
Olyan lesz, mintha sohase játszott
Volna rajta az őrült sereg.
Hajnali szél jő, felkapja fürgén
A papírt, műanyag poharat
Zörögve görgeti a padok közt
Aztán valahol majd elakad.
Lám csak, itt jönnek csíkos mellényben
A takarítók nagyon korán.
Zsákokba gyűjtik a szégyenteljes
Esti őrület maradékát.
Újra ragyog majd estére minden.
Mindent megtesznek, amit lehet.
Sürög-forog majd, tesz-vesz mindenki
Rendet tesznek itt szorgos kezek.
---
Sokféle hajnal van. Mindenkinek más.
Kinek reménység, kinek a vég.
Mindenképp egy újnak kezdete készül
Mert éjszaka után kiderül az ég.
Tengernyi ember tengersok vággyal.
Végtelen soknak jut csak magány.
Végtelenül sok percébe telik
Míg valami mást, vagy valakit vár.
Sokszor elmarad a remélt jó, és
Helyette rossz jő, rossz változás
Dehát az élet mindig ilyen volt
Új nap jön, s vele valami más.
Egy új virradat, egy új nap kelte
Vagy remény, vagy csak unalom
Elfásult lelkek egymásra lelnek
Talán egy újabb szép hajnalon.
Meglátni, észrevenni nem könnyű
Az egyszerű dolgok szépségeit.
Egy kis virágszál, aprócska vízcsepp
Pici bogárka tán felvidít.
Nézd azt a hangyát! A nap csak most kel
És már cipekszik, nézd, hogy szalad
Hogy jusson mindennapra a bolynak
- Annyian vannak - egy jó falat.
Vagy ott egy macska. Hajnali fényben
Nézd, hogy nyalakszik, tisztálkodik.
Sose mulasztja fényesre nyalni
Puha bundáját, a talpait.
Sose unalmas a földi élet
Benne mindenki dolgát teszi
Csak, aki dőre, s elfásult lélek
Szépségeit az fel nem fedezi.
Nézzél, de láss is. Lásd meg a szépet.
Minden oly szép itt, olyan nemes.
Élvezd a látványt, ne féljél élni
Legyél boldog itt, amíg lehet.
---
Éjjel a sötét eltakar mindent.
Lehet, hogy van köztünk, aki fél.
Ember - vagy állat - reszketve bújik
Ha jön az este, ha jön az éj.
De ha pitymallik, s legyőzi lassan
A szürkület a fekete éjt
Aztán a szürke is fénybe fordul
Ez ad egy újabb, színes reményt.
Nem fél már, gyáván nem retteg többé
Ki éjjel elbújt. Hajnalodik!
A Napnak fénye a szívet-lelket
Átjárja, s hője átmelegít.
Kis madaracskák csicsergő hangja
Dicsőíti a kelő napot
Először bátortalanul szólnak
S hangosan trilláznak, ha felragyog.
Van, kinek remény, van, kinek újabb
Kudarcos élmény lesz az új nap.
Van, aki bátran belevág újra
Van, aki végleg mindent felad.
És beragyog üdén, vidáman újra
A hajnal a szobáknak ablakán
Aranyló, pompás színekben játszik
Sarokba szorul már a homály.
Valahol mindig éppen hajnal van.
Egy új nap virrad, egy új remény.
Az éj elrejthet, de ha reggel lesz
Mindent eláraszt újra a fény.
Pirkad hát végre. Rőt fényben fürdik
Minden, mi csak van. A tó, a ház.
De a nagy fényben hibád is látszik
Titkod kiderülhet, hát úgy vigyázz!
VÉGE