Hajsza
Bobby Leng:
Hajsza
vers
Futunk és loholunk
Pénzt vagy mást hajszolunk
Sohase nyugodunk
És fáradtak vagyunk.
Pihenni kellene
Munka, zaj: el vele!
Se ricsaj, se zene
Utazzunk messzire.
Tóparton ücsörgés
Napozás, merengés
Úszás és fürdőzés
Késői felkelés.
Séta a homokon
Úgy jó, ha monoton.
Csónakkal, ladikon
Tengeren, tavakon.
Erdőben túrázni
Sétálni, megázni
Szendvicset kajázni
Nyugalmat találni.
Biciklit tekerni
Sok vizet vedelni
Sátrakat leverni
Fáradtan heverni.
Lassítva létezni
Csónakban evezni
Szúnyogot terelni
És sokat nevetni.
Ez kell. A lassulás.
Nem kell a rohanás
Száguldás, szaladás
És kórházba jutás.
A szívünk zakatol
A fülünkben dobol
S az ember csak lohol
- Álljon meg valahol!
Álljunk meg, percre csak.
Mindenki egy csapat
Életben úgy marad
Ha tovább nem szalad.
Nyaralás, utazás?
Sokaknak bulizás
Evés és sörivás
Zajos szórakozás.
Ordít a zeneszó
Egészen sokkoló
Tiszta depresszió
Ez aztán csudajó!
Pihennél, nem lehet
Ablakod beremeg
Rezeg a kerevet
...Béke és szeretet...
Zeneszó lüktet már
Mikrofon kiabál
Az ember feje fáj
Beleremeg a táj.
Éjszaka motor bőg
Sűrű a benzingőz
Fuldoklós, köhögős
-Mikor lesz végre ősz?
Részegség, bujaság
Tetőfokára hág
Őrjöngő bulizás -
Ez hát a nyaralás?
Élvezet-hajszolás
Felpörgött vadulás
Költekezési láz -
Hajsza ez, semmi más.
Hiába nyaralunk
Pihenni nem tudunk
Hát ilyenek vagyunk
Futunk és szaladunk.
Pénzt és mást hajszolunk
Lihegünk, loholunk
Állandóan futunk
Örökké rohanunk.
Tegyük most félre már!
Mert míg tart ez a nyár
Tenger, tó, zöld határ
S pihenés csendje vár.
Szükségünk lenne rád
Zöld erdő, lombos ág
Egy csöndesebb világ:
Nyugalmat csak ez ád.
Nyaralás: pihenés
Tóparton heverés
Zöld fűbe leülés
És sok-sok nevetés.
Hétköznap-feledés
Egymással törődés
Víz hátán lebegés
Lélek-felüdülés.
Csend, mosoly, napsütés
Sétálás egy kevés
Langy vízbe merülés
Sok-sok gyümölcsevés.
Zöld erdő, meg a víz
Nyáridőn minket hív
Lelket lecsillapít
Megtisztulhat a szív.
Hűs völgy, vagy hegyorom
Lesz cél az utadon
Csend, napfény, nyugalom
Ez lesz a jutalom.
Ne ugrálj, ne szaladj
Hűtsd le a lázadat
Inkább nyugton maradj
Hogy ne halj hamarabb.
Lassítsál, úgy nyaralj
Ne siess, ne rohanj
Mert elérhet a baj
S végül sok lesz a „jaj”!
Zaklatott életünk.
Nem sokat pihenünk.
Keveset nevetünk.
...Rövid az életünk.
Lassulj le, míg lehet.
Pihenj egy keveset.
Ne hajszolj élveket
Becsüld az életet.
Szeresd önmagadat
Kacagj, nevess sokat
Az élet elszalad
És neked mi marad?
Becsüld a családot
Minden kis virágot
S az egész világod
Jobb lesz, majd meglátod!
Ne rohanj, ne siess!
Ne sírj! Inkább nevess!
És hogy boldog lehess
Tiszta szívvel szeress.
Tedd félre gondodat
Ne bánkódj oly sokat
Mert hamar elszalad
A sok lázas nyarad.
Ülj le és nézelődj
Délután, délelőtt
Fordíts rá sok időt
Töltődj fel, gyűjts erőt.
Állj meg, és ne rohanj
Csend legyen, és ne zaj
Zenéddel ne zavarj
Csak pihenni akarj!
Az élet úgy lesz jó:
Lassú sétahajó
S nem zajos, zaklató
Lázas és rohanó.
Nem fontos semmi sem
Hidd ezt el énnekem
Nem sürgős, s semmi nem
Nélkülözhetetlen.
Hogyha ezt belátod
Nyugodtabb lesz álmod
Sok lesz a barátod
S a sarat jól állod.
Higgadtan szemléljed
Ezt a nagy egészet
És akkor megérted
Mitől szép az élet.
VÉGE
Hajsza
vers
Futunk és loholunk
Pénzt vagy mást hajszolunk
Sohase nyugodunk
És fáradtak vagyunk.
Pihenni kellene
Munka, zaj: el vele!
Se ricsaj, se zene
Utazzunk messzire.
Tóparton ücsörgés
Napozás, merengés
Úszás és fürdőzés
Késői felkelés.
Séta a homokon
Úgy jó, ha monoton.
Csónakkal, ladikon
Tengeren, tavakon.
Erdőben túrázni
Sétálni, megázni
Szendvicset kajázni
Nyugalmat találni.
Biciklit tekerni
Sok vizet vedelni
Sátrakat leverni
Fáradtan heverni.
Lassítva létezni
Csónakban evezni
Szúnyogot terelni
És sokat nevetni.
Ez kell. A lassulás.
Nem kell a rohanás
Száguldás, szaladás
És kórházba jutás.
A szívünk zakatol
A fülünkben dobol
S az ember csak lohol
- Álljon meg valahol!
Álljunk meg, percre csak.
Mindenki egy csapat
Életben úgy marad
Ha tovább nem szalad.
Nyaralás, utazás?
Sokaknak bulizás
Evés és sörivás
Zajos szórakozás.
Ordít a zeneszó
Egészen sokkoló
Tiszta depresszió
Ez aztán csudajó!
Pihennél, nem lehet
Ablakod beremeg
Rezeg a kerevet
...Béke és szeretet...
Zeneszó lüktet már
Mikrofon kiabál
Az ember feje fáj
Beleremeg a táj.
Éjszaka motor bőg
Sűrű a benzingőz
Fuldoklós, köhögős
-Mikor lesz végre ősz?
Részegség, bujaság
Tetőfokára hág
Őrjöngő bulizás -
Ez hát a nyaralás?
Élvezet-hajszolás
Felpörgött vadulás
Költekezési láz -
Hajsza ez, semmi más.
Hiába nyaralunk
Pihenni nem tudunk
Hát ilyenek vagyunk
Futunk és szaladunk.
Pénzt és mást hajszolunk
Lihegünk, loholunk
Állandóan futunk
Örökké rohanunk.
Tegyük most félre már!
Mert míg tart ez a nyár
Tenger, tó, zöld határ
S pihenés csendje vár.
Szükségünk lenne rád
Zöld erdő, lombos ág
Egy csöndesebb világ:
Nyugalmat csak ez ád.
Nyaralás: pihenés
Tóparton heverés
Zöld fűbe leülés
És sok-sok nevetés.
Hétköznap-feledés
Egymással törődés
Víz hátán lebegés
Lélek-felüdülés.
Csend, mosoly, napsütés
Sétálás egy kevés
Langy vízbe merülés
Sok-sok gyümölcsevés.
Zöld erdő, meg a víz
Nyáridőn minket hív
Lelket lecsillapít
Megtisztulhat a szív.
Hűs völgy, vagy hegyorom
Lesz cél az utadon
Csend, napfény, nyugalom
Ez lesz a jutalom.
Ne ugrálj, ne szaladj
Hűtsd le a lázadat
Inkább nyugton maradj
Hogy ne halj hamarabb.
Lassítsál, úgy nyaralj
Ne siess, ne rohanj
Mert elérhet a baj
S végül sok lesz a „jaj”!
Zaklatott életünk.
Nem sokat pihenünk.
Keveset nevetünk.
...Rövid az életünk.
Lassulj le, míg lehet.
Pihenj egy keveset.
Ne hajszolj élveket
Becsüld az életet.
Szeresd önmagadat
Kacagj, nevess sokat
Az élet elszalad
És neked mi marad?
Becsüld a családot
Minden kis virágot
S az egész világod
Jobb lesz, majd meglátod!
Ne rohanj, ne siess!
Ne sírj! Inkább nevess!
És hogy boldog lehess
Tiszta szívvel szeress.
Tedd félre gondodat
Ne bánkódj oly sokat
Mert hamar elszalad
A sok lázas nyarad.
Ülj le és nézelődj
Délután, délelőtt
Fordíts rá sok időt
Töltődj fel, gyűjts erőt.
Állj meg, és ne rohanj
Csend legyen, és ne zaj
Zenéddel ne zavarj
Csak pihenni akarj!
Az élet úgy lesz jó:
Lassú sétahajó
S nem zajos, zaklató
Lázas és rohanó.
Nem fontos semmi sem
Hidd ezt el énnekem
Nem sürgős, s semmi nem
Nélkülözhetetlen.
Hogyha ezt belátod
Nyugodtabb lesz álmod
Sok lesz a barátod
S a sarat jól állod.
Higgadtan szemléljed
Ezt a nagy egészet
És akkor megérted
Mitől szép az élet.
VÉGE