Hegytető
Bobby Leng:
Hegytető
vers
Felmehetsz bátran a legmagasabb hegyre
Hiába mész fel, s messzire látsz
Mégse láthatod, mi vár rád majdan
Enyhülést nem hoz gondodra, mi bánt.
Előre nézel, láthatár ködben
Túl rajta nem látsz, bármit csinálsz
Szemed túl gyenge, látcsöved vaksi
A jövőbe te sohase látsz.
Pedig szeretnéd tudni a sorsod
Gazdag jövőre, boldogra vágysz.
Csupa szép dolgot képzelsz magadnak
Olyat, mint mit álmodban látsz.
Ha meg is látnád, jövőd mit hozhat
Elégedett nem lennél vele
Nem tetszene és másfelé mennél
És sose nyugodnál bele.
Ha a hegycsúcsról már körbenéztél
S tekintgettél hátra is már
A múlt homálya szét nem oszolhat
Eltakarja a szemhatár.
Hisz ködbe veszett már mindaz, mi elmúlt
Történelem lett minden, mi volt.
Millió évek távlatából nézve
Mindegy, hogy egykor itt mi uralkodott.
Hiába mész hát a legmagasabb csúcsra
Bábel csupán, és hasztalan
Se múltad, se jövőd el nem árulja semmi
Ha le nem írták, hát odavan.
Faggathatsz ősi köveket távol.
Tűzhányók kráterébe mehetsz.
Áshatsz oly mélyre, ahogyan csak bírsz
Közel a célhoz sose lehetsz.
Zárhatod magad kis űrhajókba.
Mégis fogoly vagy. Itt ez a Föld.
E színes labda, ez a te múltad
Na és persze, tudd: ez a jövőd.
Föld alatt van már sokezer évünk.
Vagy a köd nyelte régesrég el.
Már víz borítja, óceán rejti
Kérdéseinkre sose felel.
Vajon miért e kíváncsiságunk?
Nem jó, mi most van, amit kapunk?
Kevés szánunkra, ami könyvekben
Meg vagyon írva, amit tudunk?
Mért van ez így, én bizony nem értem.
Tágas az égbolt, de sok nekem.
Nem vágyom én fel a csillagokba
Még végiggondolni sem merem.
Pedig tán jobb lenne a számomra
Ha nem lennék ilyen földhözragadt.
Nem vágyom csúcsra, fel a magasba
Inkább hevernék egy fa alatt.
Innen nézném a fejem fölötti
Sötét világot. Bársonyos ég
Csillaggal hintett, gyémánttal szórott
Égi óceán sötét vizét.
Hisszük, hogy fontos, amit művelünk.
Nyüzsgünk, építünk, létrehozunk.
Gyártunk, beszélünk, festünk sok képet
S rettenetesen sok a dalunk.
Miért is fontos, kinek is fontos?
Csak nekünk tán, de mi a jövőnk?
Ezredek múltán hol lesz majd mindez
Ki kutatja a mai időnk?
Csodálják-e majd a tárgyainkat
S nem fogják tudni, mire való?
Éppúgy, ahogyan minekünk furcsa
Sok régi holmi, mi mire jó.
Fussunk, szaladjunk? Siessünk élni?
Vagy lassítsunk végre? Jobb lenne tán.
Inkább magunkkal kéne törődni
Hisz nem tudhatjuk, kire mi vár.
Elvesztegetni sok puha percet
Értékes évet, napot, hetet?
Szívünk ha nyitva a szeretetre
Életünk akkor boldog lehet.
Futunk... Sohasem érünk rá, hogy
Egymásra szánjunk egy kis időt.
Elrepül aztán, ripsz-ropsz elszállhat
Sok alkalom időnap előtt.
Csillagok fénye akkor is ott lesz
Akárki nézi távcsöveken
A múltba hátra, jövőbe előre
Bármerre nézhet fenn a hegyen.
Elsüllyedt régen sok fontos dolgunk
Eltemette már a történelem.
Mi most a fontos, mi most a lényeg?
Béke, szeretet, hit, szerelem.
Akárhogy lesz is, egyszer a számlát
A Sors benyújtja, gondolhatod.
Tedd úgy a dolgod, hogy büszke légy rá
Ahogy legjobb tudásoddal tudod.
Tedd úgy, hogy soha szégyellni ne kelljen
Semmit, mit tettél, bármi jön is.
Könnyű megszédülni a nagy fénytől
De lehet, hogy értéktelen, hamis.
Nem fontos, mi volt, nem fontos, hogy lesz.
A MOST fontos, ezt világosan lásd.
Kövesd a szíved, a belső hangod
A szíved igaz szavát.
Ott fenn a hegynek ormán, ha állhatsz
Teljesen körbevehet a köd.
Vajon hol, s hogyan élhetett egykor
S miben hitt egykor a sok előd?
Őseink lelke itt él mibennünk.
Unokáinkban is ott leszen.
Tegyed a dolgod, mindig, ahogy kell
S gondolkodjál el néha ezen.
VÉGE
Hegytető
vers
Felmehetsz bátran a legmagasabb hegyre
Hiába mész fel, s messzire látsz
Mégse láthatod, mi vár rád majdan
Enyhülést nem hoz gondodra, mi bánt.
Előre nézel, láthatár ködben
Túl rajta nem látsz, bármit csinálsz
Szemed túl gyenge, látcsöved vaksi
A jövőbe te sohase látsz.
Pedig szeretnéd tudni a sorsod
Gazdag jövőre, boldogra vágysz.
Csupa szép dolgot képzelsz magadnak
Olyat, mint mit álmodban látsz.
Ha meg is látnád, jövőd mit hozhat
Elégedett nem lennél vele
Nem tetszene és másfelé mennél
És sose nyugodnál bele.
Ha a hegycsúcsról már körbenéztél
S tekintgettél hátra is már
A múlt homálya szét nem oszolhat
Eltakarja a szemhatár.
Hisz ködbe veszett már mindaz, mi elmúlt
Történelem lett minden, mi volt.
Millió évek távlatából nézve
Mindegy, hogy egykor itt mi uralkodott.
Hiába mész hát a legmagasabb csúcsra
Bábel csupán, és hasztalan
Se múltad, se jövőd el nem árulja semmi
Ha le nem írták, hát odavan.
Faggathatsz ősi köveket távol.
Tűzhányók kráterébe mehetsz.
Áshatsz oly mélyre, ahogyan csak bírsz
Közel a célhoz sose lehetsz.
Zárhatod magad kis űrhajókba.
Mégis fogoly vagy. Itt ez a Föld.
E színes labda, ez a te múltad
Na és persze, tudd: ez a jövőd.
Föld alatt van már sokezer évünk.
Vagy a köd nyelte régesrég el.
Már víz borítja, óceán rejti
Kérdéseinkre sose felel.
Vajon miért e kíváncsiságunk?
Nem jó, mi most van, amit kapunk?
Kevés szánunkra, ami könyvekben
Meg vagyon írva, amit tudunk?
Mért van ez így, én bizony nem értem.
Tágas az égbolt, de sok nekem.
Nem vágyom én fel a csillagokba
Még végiggondolni sem merem.
Pedig tán jobb lenne a számomra
Ha nem lennék ilyen földhözragadt.
Nem vágyom csúcsra, fel a magasba
Inkább hevernék egy fa alatt.
Innen nézném a fejem fölötti
Sötét világot. Bársonyos ég
Csillaggal hintett, gyémánttal szórott
Égi óceán sötét vizét.
Hisszük, hogy fontos, amit művelünk.
Nyüzsgünk, építünk, létrehozunk.
Gyártunk, beszélünk, festünk sok képet
S rettenetesen sok a dalunk.
Miért is fontos, kinek is fontos?
Csak nekünk tán, de mi a jövőnk?
Ezredek múltán hol lesz majd mindez
Ki kutatja a mai időnk?
Csodálják-e majd a tárgyainkat
S nem fogják tudni, mire való?
Éppúgy, ahogyan minekünk furcsa
Sok régi holmi, mi mire jó.
Fussunk, szaladjunk? Siessünk élni?
Vagy lassítsunk végre? Jobb lenne tán.
Inkább magunkkal kéne törődni
Hisz nem tudhatjuk, kire mi vár.
Elvesztegetni sok puha percet
Értékes évet, napot, hetet?
Szívünk ha nyitva a szeretetre
Életünk akkor boldog lehet.
Futunk... Sohasem érünk rá, hogy
Egymásra szánjunk egy kis időt.
Elrepül aztán, ripsz-ropsz elszállhat
Sok alkalom időnap előtt.
Csillagok fénye akkor is ott lesz
Akárki nézi távcsöveken
A múltba hátra, jövőbe előre
Bármerre nézhet fenn a hegyen.
Elsüllyedt régen sok fontos dolgunk
Eltemette már a történelem.
Mi most a fontos, mi most a lényeg?
Béke, szeretet, hit, szerelem.
Akárhogy lesz is, egyszer a számlát
A Sors benyújtja, gondolhatod.
Tedd úgy a dolgod, hogy büszke légy rá
Ahogy legjobb tudásoddal tudod.
Tedd úgy, hogy soha szégyellni ne kelljen
Semmit, mit tettél, bármi jön is.
Könnyű megszédülni a nagy fénytől
De lehet, hogy értéktelen, hamis.
Nem fontos, mi volt, nem fontos, hogy lesz.
A MOST fontos, ezt világosan lásd.
Kövesd a szíved, a belső hangod
A szíved igaz szavát.
Ott fenn a hegynek ormán, ha állhatsz
Teljesen körbevehet a köd.
Vajon hol, s hogyan élhetett egykor
S miben hitt egykor a sok előd?
Őseink lelke itt él mibennünk.
Unokáinkban is ott leszen.
Tegyed a dolgod, mindig, ahogy kell
S gondolkodjál el néha ezen.
VÉGE