Hernyó

Bobby Leng:


Hernyó
-vers-




Egyszercsak jött valahonnan
egy picike-kicsike lepke
A levélfonákokra petéket rakott
nagyon komótosan, de sietve.

Akkurátusan, sorban, szépen
senki se látta, hogy mikor tette.
Egyszercsak már ott voltak mind
úgy, hogy senki észre se vette.

Aztán egyszercsak kikelt mind
sok aprócska, falánk lényecske.
Mocorogtak és fészkelődtek
míg hálót szőttek nagysietve.

A háló védelmében biztonságban
gondolták, úgy lesz jó nekik
De a cinkék rájuk találnak így is
és jórészüket fiókáknak összeszedik.

Aki túléli, s nem lesz csemege
az sietve tovább fal, rágcsálgat.
Hízik és növekszik mindegyre
nem siratják az elveszett társat.

Félnek ők is, ha árnyék vetül rájuk
ijedten rebbennek, pattogva forognak.
Szétmászkálnak sietve a levelek közt
úgy szétszélednek, tán itt se voltak.

Egy kis hernyó most kunkorogva
levetette magát az ágról.
Földet ért, s elindult
távolodott egyre a fától.

Kis zugot keresett
egy kis rést, kis helyet
Ahol begubózva majd
egész télen védve lehet.

Szóval sietve hullámzott
aprócska lábacskáival
Szaladt-szaladt egyre
az egész udvaron átinalt.

Felmászott a falra is
mászott-mászott sietve.
Csak nézett erre meg arra
és csak trappolt egyre.

Végre talált egy kis rést
azonnal bebújt, megnézte
Épp jó lesz, gondolta
örült, hogy gyorsan elérte.

Majd szőni-fonni kezdett
villámgyors mozdulatokkal
Maga köré fehér falat vont
hófehér vékony fonalakkal.

Amikor készen lett vele
és úgy gondolta: már jó lesz
Már nem is látszott benne
tán már semmit se érez.

De mégis, mert sző tovább
saját magát is beburkolja
Jó vastagon, szorosan
ez lesz a téli bungallója.

Hogy mennyi ideig lesz itt?
egyszer majdcsak kijő
De akkor már pillike lesz
és elrepül majd: ágyő.

A többi hernyó a fán fönt
még rágnak, egyre falnak
A leveleket majszolják mind
karéjos cakkokat harapnak.

Sietnek, sietve esznek folyvást
pedig még nagyban tart a nyár.
A Naptól csörgősre égetetten
szárazon sárgállik a határ.

A hernyók falják a zöld levelet
alattuk-köröttük hálót szőttek
Kicsi és nagy hernyó mind egyformák
még nem egészen felnőttek.

Ha elérik a feljettségi fokot
ami hernyóéknál dukál
Akkor levetik magukat ők is
sietni kell, mert ez a szabály.

Úgy rohannak szerteszét
sok kis lábukkal sietve
Azt hinné az ember: itt a tél
a kertek alatt jár dermedve.

De még tombol a forróság
a levegő még izzón rezeg
De a kis hernyók szétfutottak
nyomuk sincs: illa berek.

Majd valamikor, jövőre
vagy két-három év múlva tán
A gubóból kibújva, szárnyasan
szárítkoznak a házak falán.

Nedves szárnyacskák rezegnek
ékkövecske, színes szivárvány
Pihekönnyű nektárfaló lesz
majd egyszer mindahány.

Titkos búvóhelyüket levedlik
mi már csak egy száraz hüvely
Bár tökéletes forma és alak
amit a kis hernyó maga köré nevel.

A sötétbarna színű gubóban
valahogy titkon átalakult
A gubó formája: virágbimbó
amelyben a kis hernyó lapult.

Ha megnézed a gubó-formát:
szépen hajtogatott szárnyak
Az egész test-forma kivehető
ami majd lesz a kis bogárnak.

Milyen csoda ez, juj, hogyan?
az apró hernyó hogy lesz ilyen?
Mi történik a gubóban bévül
hogy törékeny és szép legyen?

Amikor ideje eljő, előbújik
nedves szárnyacska gyűrött még.
Vár türelmesen, s ha megszáradt
kisímul s szikrázik, mint az ég.

A száraz, élettelen gubó nem kell
üresen tátong, már felesleges.
Kibújt belőle valami élőlény
amiből egy isteni csoda lesz.

Milyen parádés minden élőlény
milyen csodálatos, nem szabad ölni
Szépségét csodálni, megénekelni
hagyni kell élni, tündökölni.




VÉGE