Hunyd le a szemed
Bobby Leng:
Hunyd le a szemed
vers
Hunyd le a szemed. Ne láss, csak hallgass.
Szemed becsaphat, de tiszta, mit hallasz.
A kertkapu nyikorog, nyekereg, sír.
Sikong és csikorog, ahogy csak bír.
Szél zúg a fák között, tomboló szél.
Ág ropog, gally recseg, ha vihar kél.
Pattog a tűz, lobog a láng.
Sistereg, ropog a tűzben az ág.
Szusszan az alvó, lélegzete mély.
Lassan ver szíve, ha jön az éj.
---
Susog a levél a szélben. Zizeg, zizeg, zizeg
Ritmusosan, halkan, ahogy dobban a szíved.
Hunyd le a szemed. Valahol vonat zakatol.
Messze van, de mégis hangja a füledig hatol.
Hunyd le a szemed. Madarak szárnya suhog.
Feletted repülnek át. Ezt soha meg nem unod.
Hunyd le a szemed. A fűben valami neszez.
Bogár, vagy kis egér? Nem tudni, mi ez.
Hunyd le a szemed. Eső koppan, szél suhog
Nem kell, hogy lássad, anélkül is tudod.
Hunyd le a szemed. Minden hang új információ.
Valahol cicuska nyávog, eminnen szól a rádió.
Hunyd le a szemed. Az élet lüktet körül.
Millióféle hang kevereg, középütt, alul s fölül.
Hallgatni jó. Csend van. Ez a csend csak látszólagos.
Mert mindenhonnan szólnak sokféle szólamok.
Hunyd le a szemed. Otthonodban ülj le egy percre.
Hallgasd, miféle zajok vannak, s hallatszanak városszerte.
A szomszéd zörög a zárral. Odakint autó dudál.
Villamos hangja hallik, a konyhában anyu darál.
Apu lapoz a könyvben. Nagypapa újsággal zizeg.
A konyhában tányér csörren. A vacsora már biztos meleg.
Csosszanó lépteket hallasz. Nagyanyó nehezen jár.
A padlón a kutyus körme koppan. Már biztos az esti sétára vár.
Távolról most repülőgép hangja hangosan sivít
Halk háttérzajjal morajlik a város. Hallani az élet hangjait.
Ha a folyóparton járva lehunyjuk a szemünk
Loccsan és freccsen a sodrás. Mindent hall a fülünk.
Halljuk, hogy ugrik egy nagy hal, s csobbanva visszahull
Elképzeljük, hogy mélyen az iszapba bújik alul.
Talpunk alatt kavics csikordul. Távolról hajókürt szól.
Zihálva húz el mellettünk egy uszály. Úgy zakatol.
Ha erdőben jársz, hunyd le a szemed.
Egy percre állj meg, csak a hangokat figyeld.
Meghallod, ha lehull egy levél. Messzebb ágacska törik.
Biztosan őz lépett rá, azért hasadt el. Megijedt, s elszökik.
Hallod az apró patákat. Zizeg alattuk a falevél
Felgyorsul szívdobbanásod. Elképzeled, ő mennyire fél.
Télen, ha hó hull az égből, hunyd le a szemedet
Puha hópaplan borít mindent. Hallani semmit sem lehet.
Templomi csend van. Áhítatos és mély.
Békés, és tiszta. Te se szólj, ne beszélj.
A nagy csöndben csak néha hallik egy-egy kutyaugatás
Felelgetnek innen és onnan, ha már elállt a havazás.
Ha jobban figyelsz, hallod, hogy esik a hó
Halk neszezéssel hullik a pelyhe. Éppen csak alig hallható.
Mint apró csengettyűk lehellet-zörrenései
Úgy hullanak ezrével alá a havazásnak pelyhei.
Ha nyitva a szemed, nem hallod. Érzéked eltompul, mert látsz.
Ezért kell néha szemünket hunyni, s úgy hallgatni ezt a varázst.
Különös világ, titkokat rejt, miket csak ekkor fedezünk fel.
Álljunk meg néha-néha egy percre, mert a hangokra figyelni kell.
Valahol hegedűszó sír, és egy zongora hangja.
Szomorú szólam. Szívünk-lelkünk egészen áthatja.
Ha néha megállunk, hunyt szemmel jobban megértjük
Azt a sokszínű, kavargó világot, mi itt van köröttünk.
Tisztább a kép, ha csak a hangokra figyelünk
Egész más információk lesznek fontosak minekünk.
Néha mást mond a fül, és mást lát a szemünk.
Jobb, ha a látványokkal óvatosak leszünk.
Harsogó színek, kavargó, vad, romlott világ
Agyunkba hatol, gondolatainkban rág.
Hunyt szemhéj mögött nyugalom, béke, csend.
E védőburok mögé nem hatol a zaklató szenny.
Hunyt szemünk megvéd. Lassul a ritmus.
Belülre menekülve csendes békére vágyunk.
Hangokban sűrűsödnek a külső ingerek.
Szem lehunyva, s ez az érzés nyugtató, remek.
Hunyd le a szemed, hogy te is másképpen láss.
Majd rájössz, hogy ekképpen minden mennyire más.
VÉGE
Hunyd le a szemed
vers
Hunyd le a szemed. Ne láss, csak hallgass.
Szemed becsaphat, de tiszta, mit hallasz.
A kertkapu nyikorog, nyekereg, sír.
Sikong és csikorog, ahogy csak bír.
Szél zúg a fák között, tomboló szél.
Ág ropog, gally recseg, ha vihar kél.
Pattog a tűz, lobog a láng.
Sistereg, ropog a tűzben az ág.
Szusszan az alvó, lélegzete mély.
Lassan ver szíve, ha jön az éj.
---
Susog a levél a szélben. Zizeg, zizeg, zizeg
Ritmusosan, halkan, ahogy dobban a szíved.
Hunyd le a szemed. Valahol vonat zakatol.
Messze van, de mégis hangja a füledig hatol.
Hunyd le a szemed. Madarak szárnya suhog.
Feletted repülnek át. Ezt soha meg nem unod.
Hunyd le a szemed. A fűben valami neszez.
Bogár, vagy kis egér? Nem tudni, mi ez.
Hunyd le a szemed. Eső koppan, szél suhog
Nem kell, hogy lássad, anélkül is tudod.
Hunyd le a szemed. Minden hang új információ.
Valahol cicuska nyávog, eminnen szól a rádió.
Hunyd le a szemed. Az élet lüktet körül.
Millióféle hang kevereg, középütt, alul s fölül.
Hallgatni jó. Csend van. Ez a csend csak látszólagos.
Mert mindenhonnan szólnak sokféle szólamok.
Hunyd le a szemed. Otthonodban ülj le egy percre.
Hallgasd, miféle zajok vannak, s hallatszanak városszerte.
A szomszéd zörög a zárral. Odakint autó dudál.
Villamos hangja hallik, a konyhában anyu darál.
Apu lapoz a könyvben. Nagypapa újsággal zizeg.
A konyhában tányér csörren. A vacsora már biztos meleg.
Csosszanó lépteket hallasz. Nagyanyó nehezen jár.
A padlón a kutyus körme koppan. Már biztos az esti sétára vár.
Távolról most repülőgép hangja hangosan sivít
Halk háttérzajjal morajlik a város. Hallani az élet hangjait.
Ha a folyóparton járva lehunyjuk a szemünk
Loccsan és freccsen a sodrás. Mindent hall a fülünk.
Halljuk, hogy ugrik egy nagy hal, s csobbanva visszahull
Elképzeljük, hogy mélyen az iszapba bújik alul.
Talpunk alatt kavics csikordul. Távolról hajókürt szól.
Zihálva húz el mellettünk egy uszály. Úgy zakatol.
Ha erdőben jársz, hunyd le a szemed.
Egy percre állj meg, csak a hangokat figyeld.
Meghallod, ha lehull egy levél. Messzebb ágacska törik.
Biztosan őz lépett rá, azért hasadt el. Megijedt, s elszökik.
Hallod az apró patákat. Zizeg alattuk a falevél
Felgyorsul szívdobbanásod. Elképzeled, ő mennyire fél.
Télen, ha hó hull az égből, hunyd le a szemedet
Puha hópaplan borít mindent. Hallani semmit sem lehet.
Templomi csend van. Áhítatos és mély.
Békés, és tiszta. Te se szólj, ne beszélj.
A nagy csöndben csak néha hallik egy-egy kutyaugatás
Felelgetnek innen és onnan, ha már elállt a havazás.
Ha jobban figyelsz, hallod, hogy esik a hó
Halk neszezéssel hullik a pelyhe. Éppen csak alig hallható.
Mint apró csengettyűk lehellet-zörrenései
Úgy hullanak ezrével alá a havazásnak pelyhei.
Ha nyitva a szemed, nem hallod. Érzéked eltompul, mert látsz.
Ezért kell néha szemünket hunyni, s úgy hallgatni ezt a varázst.
Különös világ, titkokat rejt, miket csak ekkor fedezünk fel.
Álljunk meg néha-néha egy percre, mert a hangokra figyelni kell.
Valahol hegedűszó sír, és egy zongora hangja.
Szomorú szólam. Szívünk-lelkünk egészen áthatja.
Ha néha megállunk, hunyt szemmel jobban megértjük
Azt a sokszínű, kavargó világot, mi itt van köröttünk.
Tisztább a kép, ha csak a hangokra figyelünk
Egész más információk lesznek fontosak minekünk.
Néha mást mond a fül, és mást lát a szemünk.
Jobb, ha a látványokkal óvatosak leszünk.
Harsogó színek, kavargó, vad, romlott világ
Agyunkba hatol, gondolatainkban rág.
Hunyt szemhéj mögött nyugalom, béke, csend.
E védőburok mögé nem hatol a zaklató szenny.
Hunyt szemünk megvéd. Lassul a ritmus.
Belülre menekülve csendes békére vágyunk.
Hangokban sűrűsödnek a külső ingerek.
Szem lehunyva, s ez az érzés nyugtató, remek.
Hunyd le a szemed, hogy te is másképpen láss.
Majd rájössz, hogy ekképpen minden mennyire más.
VÉGE