Ismérv
Bobby Leng:
Ismérv
-vers-
A kapitalista ismérve a tőke.
Semmi nincs biztonságban tőle.
Magántőkéjét növeli, harácsol.
Az utolsó fillért is elveszi mástól.
Fő ismérve még a kapzsiság
A pénz utáni sóvárgási vágy
Ha megkóstolta a gazdagságot
Amire mindig is annyira vágyott
Akkor vége, józan eszét elveszti
S nem tud mást, csak a pénzt szeretni
Ez erőssé teszi, legyőzhetetlenné
A pénz uralja a világát, mért ne tenné
Megfizet, legyőz, uralkodik, zsarol
A pénz ereje mindenhová behatol
Minden hivatal könnyen megvehető
Az összefonódás nyomon követhető
Erősek lesznek, hasztalan ellenállni
Legjobb előlük időben félreállni
Mert aki nem ilyen, az legyőzetik
Az ilyeneknek hamar a vérét veszik
Mert aki nem kapzsi, az gyenge és kicsi
Egyedül marad, és semmire se viszi
Könnyű vele elbánni, mert szegény
Az ilyenekkel a gazdag nagylegény
Az ő oldalán a jog, míg amaz elveszett
A kapitalizmussal vívott harcban elesett.
A kapitalista belerondít mások életébe
Kifosztja őket, életüket lehetetlenné téve
Emberségét a pénz maga alá temette
Elfedve régi énjét, már uralkodik felette
Egyre mélyebbre nyomja a bűn mocsarába
Mert bűnnel szerzi meg másokét a drága
A kapitalista ember kegyetlen zsarnok
Környezetét uraló kegyosztó akarnok
Rettegnek tőle, pénzével mindent elér
Mindenféle trükk, furfang, bűn belefér
A legaljasabb dolgokra is könnyen képes
De a sok aranya, és a jövője, az fényes.
Sokan dörgölőznek hozzá, fényében fürdve
Hátha morzsika pottyan, meg csurran-cseppen
Ki közel a mézes csuporhoz, az boldog
Az elkaphatja a ledobott koncot
Aki közel a tűzhöz, az megmelegedhet
Aki a lekváros fazékhoz közel van, nyerhet
Hát sokan igyekeznek a zsarnok közelébe
Akiken uralkodhatik kénye-kedvére
Lesik a kívánságait, ölnek, ha úgy akarja
Csak intenie kell, picit ha lendül a karja
Máris ugranak százan, parancsát lesik
Mert cserébe a kenyerüket vastagon kenhetik
És azzal is elbánnak, aki tegnap még barátjuk volt
De a kapitalistának ellensége lett, így mára holt
A kapitalistának semmi se drága, se szent
A pénz imádata már az agyára ment
Szemében őrült fény pislákol csupán
Képe már ott lóg a pokolban a Sátán falán.
Neki itt e földi lét maga a menny
Míg mások életére rázúdítva szenny
Akiket eltapos, kihasznál, megzsarol
Azok szenvedése itt e földön maga a pokol
Az igazság nem létezik, ahol a kapitalista
Pénzzel megvette magának, s hosszú a lista
Hogy kik vannak a kezében, a zsebében
Ez a kapitalista ismérve, kérem szépen.
A sok kis vesztes nem tudja, mit tegyen
Nincs más alternatíva, hát hová legyen
Nem ismernek, nem tudnak másféle életet
Nem találkoztak még másmilyennel, meglehet.
Van-e másmilyen élet, másfajta rend
Mint a kapitalista, s ha van, hol lehet
És hogyan élnek az ottaniak vajon
Jobb-e nekik ott, vagy rosszabb nagyon.
Létezik-e egy jobb élet valamerre
Valahol e földön szana-szerte
Mert az nem lehet, hogy csak mind ilyen
Ennyire rossz, szörnyű és életképtelen
Ahol lassan már nincs semmiféle öröm
Ahol csak nyomor van, nyomor a köbön
Keressünk már végre jobb helyet, hátha
Van valahol, és mi nem éltünk hiába.
VÉGE
Ismérv
-vers-
A kapitalista ismérve a tőke.
Semmi nincs biztonságban tőle.
Magántőkéjét növeli, harácsol.
Az utolsó fillért is elveszi mástól.
Fő ismérve még a kapzsiság
A pénz utáni sóvárgási vágy
Ha megkóstolta a gazdagságot
Amire mindig is annyira vágyott
Akkor vége, józan eszét elveszti
S nem tud mást, csak a pénzt szeretni
Ez erőssé teszi, legyőzhetetlenné
A pénz uralja a világát, mért ne tenné
Megfizet, legyőz, uralkodik, zsarol
A pénz ereje mindenhová behatol
Minden hivatal könnyen megvehető
Az összefonódás nyomon követhető
Erősek lesznek, hasztalan ellenállni
Legjobb előlük időben félreállni
Mert aki nem ilyen, az legyőzetik
Az ilyeneknek hamar a vérét veszik
Mert aki nem kapzsi, az gyenge és kicsi
Egyedül marad, és semmire se viszi
Könnyű vele elbánni, mert szegény
Az ilyenekkel a gazdag nagylegény
Az ő oldalán a jog, míg amaz elveszett
A kapitalizmussal vívott harcban elesett.
A kapitalista belerondít mások életébe
Kifosztja őket, életüket lehetetlenné téve
Emberségét a pénz maga alá temette
Elfedve régi énjét, már uralkodik felette
Egyre mélyebbre nyomja a bűn mocsarába
Mert bűnnel szerzi meg másokét a drága
A kapitalista ember kegyetlen zsarnok
Környezetét uraló kegyosztó akarnok
Rettegnek tőle, pénzével mindent elér
Mindenféle trükk, furfang, bűn belefér
A legaljasabb dolgokra is könnyen képes
De a sok aranya, és a jövője, az fényes.
Sokan dörgölőznek hozzá, fényében fürdve
Hátha morzsika pottyan, meg csurran-cseppen
Ki közel a mézes csuporhoz, az boldog
Az elkaphatja a ledobott koncot
Aki közel a tűzhöz, az megmelegedhet
Aki a lekváros fazékhoz közel van, nyerhet
Hát sokan igyekeznek a zsarnok közelébe
Akiken uralkodhatik kénye-kedvére
Lesik a kívánságait, ölnek, ha úgy akarja
Csak intenie kell, picit ha lendül a karja
Máris ugranak százan, parancsát lesik
Mert cserébe a kenyerüket vastagon kenhetik
És azzal is elbánnak, aki tegnap még barátjuk volt
De a kapitalistának ellensége lett, így mára holt
A kapitalistának semmi se drága, se szent
A pénz imádata már az agyára ment
Szemében őrült fény pislákol csupán
Képe már ott lóg a pokolban a Sátán falán.
Neki itt e földi lét maga a menny
Míg mások életére rázúdítva szenny
Akiket eltapos, kihasznál, megzsarol
Azok szenvedése itt e földön maga a pokol
Az igazság nem létezik, ahol a kapitalista
Pénzzel megvette magának, s hosszú a lista
Hogy kik vannak a kezében, a zsebében
Ez a kapitalista ismérve, kérem szépen.
A sok kis vesztes nem tudja, mit tegyen
Nincs más alternatíva, hát hová legyen
Nem ismernek, nem tudnak másféle életet
Nem találkoztak még másmilyennel, meglehet.
Van-e másmilyen élet, másfajta rend
Mint a kapitalista, s ha van, hol lehet
És hogyan élnek az ottaniak vajon
Jobb-e nekik ott, vagy rosszabb nagyon.
Létezik-e egy jobb élet valamerre
Valahol e földön szana-szerte
Mert az nem lehet, hogy csak mind ilyen
Ennyire rossz, szörnyű és életképtelen
Ahol lassan már nincs semmiféle öröm
Ahol csak nyomor van, nyomor a köbön
Keressünk már végre jobb helyet, hátha
Van valahol, és mi nem éltünk hiába.
VÉGE