Syuron.hu

Bobby Leng:


Jégvirág
vers




Kinyílt a Tél tündöklő tüll-virága
Éjjel, suttyomban épült fel ágról-ágra
Virágot bontott, tűhegyes szirmokat
Csipkefinomságú jégszilánkokat.

Hófehér, szikrázó, gyémántfényű csoda
Ez itt a fagyalló hideg tél otthona.
Ember ilyen meséset alkotni képtelen
Csak a Természet hatalma ilyen végtelen.

Néma világ ez, fagyott és élettelennek látszik
De mégis hallani vélem, ahogy csengőkön játszik
Csilingel, recseg-ropog, karistol: ez a jég hangja
Ahogy a víz- és páracseppeket magába falja.

Hideg-rideg ezüst világ, szikrázó mese
A fagynak hosszúkörmű, ráncos, meredt keze
Göcsörtös ujjával az ablakra, tóra rajzol
Kegyetlenségével fagyos halálba hajszol.

Kíméletlen a hideg. Mégis mily csodát alkotni képes.
Vékony és vastag szilánkokból építi fel az egészet.
Kinthagyott büdögét lopva teleépíti a fenekéig
S a tó tükrén, ameddig a szem ellát, végig.

A tél virágot: deret, zúzmarát lehel mindenre
Bokrok alján összebújva alvó vadak szőrére
Ha kint jársz, megderel szemöldököd-bajszod
S arcodat vörösre csípik hegyes jég-karmok.

Hideg-rideg világ, mondom, fagyaszt, kegyetlen.
Mindenhez, ami kint maradt, kíméletlen.
Nem számít, növény vagy állat, annak vége
A fagy elpusztítja, ha kár-ha nem kár érte.

De ami a hó alatt pihen, a puha takaró védi
A hideget jóformán odalent meg se érzi
Ám a hó felszíne is kristályos-jeges-szilánkos
Mert a tél, fagy oda is épít szikrázó jégvirágot.

Zúzmarát lehel a füvekre, ágakra, gallyakra
Építi egyre, hószín éjjeli köntöst nappalra
Rakosgatja, szilánkjait finoman csipkézi
Magának teszi, akkor is, ha senki se nézi.



VÉGE